Dolgozzanak csak a németek? Bőven van, lesz munka az Opelnél

    0
    1

    Bár tavalyi sztori, hogy a PSA megvásárolta a GM-től az Opelt, az autóipar, de jó eséllyel még az Opel dolgozói számára is azóta lebegő kérdés: most akkor mi lesz a német márkával? A rüsselsheimi cégközpontban minap tartott prezentáció-sorból erősen ki lehetett hallani a „mindenki nyugodjon le” üzenetet, de azért számos részletet elárultak arról, hogy mit várhatunk a közeljövőben tőlük mi, mit várhatnak a dolgozók. Először is azt, hogy 2023-ig, azaz az elkövetkezendő 5 évben minden munkahely megmarad. Rüsselsheimben fejlesztik ki az Opel/PSA új 1,6 literes motorcsaládját, ami már eleve hibridekhez kompatibilisnek készül. Addig pedig befut (még másik motorral) az Opel első plug-in hybridje, 2020-ban, a Grandland X-ből, eisenachi gyártással. Ugyanakkor megmarad a többi európai üzem is. Nem meglepetés, hogy a 2020-tól már az Év Motorja díjas 1.2 PureTech benzineseket is gyártó szentgotthárdi üzem is rajta van az Opel jövőjének térképén, ahogyan a lengyel Tychy motorgyára és az ausztriai Aspern váltógyára, valamint a Vivarókat készítő angliai Luton üzeme is. A spanyol zaragozai szalagon hamarosan új Corsa kerül gyártásba, s abból 2020-ra már jön az elektromos verzió is. Akkorra 4 elektromos Opel is elérhető lesz, igaz ez csupán annyit jelent, hogy az elektromos Corsa és a plug-in hybrid Grandland X, valamint az Ampera-e mellé még egy további villanyhajtású modell, egy kishaszonjármű is érkezik. Az Opel persze már most nagyon hirdeti, hogy a villanyautózás felé megy, 2024-re mindegyik modelljéből lesz konnektorból tölthető, s ugyanez a teljes PSA-ra is igaz lesz.
    Megtakarítások, költségcsökkentések, hatékonysági javítások persze biztosan lesznek. Míg a közelmúltban az Opel még 9 platformot alkalmazott, 2024-re már az összes modellje a Crossland X és a Grandland X modellek által már ma is alkalmazott CMP és EMP2 platformokra fog épülni. Ki lehet találni: addigra nem csak az Astra, hanem még az Insignia is, pontosabban a már PSA alapú modellek kivételével az összes Opel biztosan le lesz cserélve. A platformok redukálása, s a modellek modulokból felépítése szériától függően 20-50 százalékkal apaszthatja a fejlesztési költségeket. A most leginkább előrehaladott állapotban lévő új Corsa esetén például a korábbi fejlesztési költség 50 százalékával számolnak csupán. Egy átemblémázott modell esetén (lásd Combo Life) még komolyabb megtakarítások adódhatnak, de a cél mégsem utóbbi. Inkább azt hangsúlyozták, hogy az új Opelek fejlesztése, pontosabban finomhangolása mindig is Németországban, Rüsselsheimben lesz, hogy az Opelek valóban Opelek lehessenek. Mivel a fejlesztők megvannak az Opelnél, náluk 15 olyan tematikus kompetenciaközpontot alakítanak ki, ami az egész konszern számára dolgozni fog.
    Az összeszerelő eszközök 3D nyomtatásától az automatizált tesztelésen, a szoftverfejlesztésen és az amerikai piachoz illesztésen keresztül az ülésfejlesztésig vagy az aktív és passzív biztonsági fejlesztésekig elég sok terület német feladat lesz. Ezen kívül az Opel kapja meg az alternatív üzemanyagokkal, így a hidrogén üzemanyagcellákkal kapcsolatos fejlesztéseket, a hagyományos motorok kapcsán felmerülő üzemanyagkérdéseket és a váltófejlesztést is. Igen, néhány év múlva Opel váltó lesz az összes PSA fennhatóság alá tartozó modellben, így a Citroën, a DS, a Peugeot, valamint az Opel és a Vauxhall autóban is. [BANNER type="1"]
    A konnektoros modellek mellett érkeznek hibridek is, igaz, elég sokat kell rájuk várni, s amikről van hír, azok csak 48 V-os, rásegítős hibridek lesznek, 2022-es megjelenéssel, dupla kuplungos automata váltóval. Van persze a hibrideknél is előremutatóbb jövőkép a villanyautók mellett, ez pedig az üzemanyagcellás autó. Utóbbi kapcsán az Opel messze nem jár még olyannyira közel a szériagyártáshoz, mint a már azt végző Toyota, de azért felsorakoztatta Opel Zafira A alapú Hydrogen3 és Chevrolet Equinox alapú, de Opel emblémával futtatott Hydrogen4 tanulmányautóját is. Azt hangsúlyozandó, hogy azok már több mint 5 millió tesztkilométert futottak, s velük már számos kényes kérdést, például a fagypont alatti üzemet is megoldott az Opel is. Mivel a hidrogén gyorsan tankolható, helyi szinten emissziómentes, és még a két tankolás közötti hatótáv is elég jó, megoldás lehet az elektromos autók számára szükséges töltőhálózat-kiépítés problémájára, a villamosenergia-hálózatok véges kapacitására és persze a hosszú töltési időkre. Bár Németországban már 2020-ra legalább 100 hidrogén töltőállomással, azaz országos lefedettséggel számolnak, azzal az Opel is teljesen tisztában van, hogy az üzemanyagcella nem fogja kiváltani az elektromos autókat, csupán a nagy hatótávú és/vagy nagy terhelhetőségű modellek esetén.
    Aki attól félne, hogy az Opel elveszíti Opel jellegét a PSA-fúzió és a platform-egységesítés által, az megnyugodhat. Legalábbis az előadók szerint. Az Opel márkaidentitását, németségét temérdek szóismétléssel, „autópályázó képességgel”, precizitással, meg persze az izgalmas és elérhető jelzőkkel hangsúlyozták. Külön fejezetet kapott az ülések kérdése, amiket a jövőben nem csak az Opel, több mint 80 százalékban a PSA márkái számára is Németországban fejlesztenek majd, a franciáknak alighanem a dizájnolás rész marad majd csupán abból is. Az Opelnél nem mellesleg elég komoly tapasztalat van ülések kérdéséből, s ez alatt nem csak az elmúlt években hódító AGR tanúsítványos komfortülések értendőek, korábban a teljes GM hálózat üléseinek 80 százalékát ők fejlesztették. A korábbi GM-éra kapcsán azt is előhúzták, hogy motorfejlesztést is végeztek ők akkoriban a teljesen hálózatnak is, így aztán van náluk tapasztalat, ahogyan például szoftverfejlesztésből is. Ezt a tudást kívánja kihasználni ügyesen a PSA.
    Ha a redundanciákat csökkentve nem leépítenek, hanem újabbnál újabb területekre összpontosítanak, akkor jó is kisülhet ebből. Mondjuk a 2022-re ígért plug-in hybrid kissé későinek tűnik, pláne azok után, hogy a prezentációkon büszkén hirdették: 2012-ben még ők adták el a legtöbb konnektoros autót, az Amperákat, amik most a használtpiac kedvelt – nálunk zöldrendszámos – modelljei. Az Ampera-e viszont hiába rekorder NEDC hatótávú, magas ára miatt még Nyugat-Európában sem tud olyan kelendő lenni, hogy az utcakép meghatározója lehessen. Na de majd talán az új Corsa elektromos változata a nép elektromos autója is lehet majd, annak részleteiről persze még semmit sem tudhattunk meg, s közben tudjuk, a Volkswagen is gőzerővel fejleszt, s ugyanúgy meghatározó villanyautó-gyártó kíván lenni, ahogyan az Opel, meg persze számos egyéb márka is.
    Előző cikk5,5 milliótól hazavihető az új Suzuki Swift Sport
    Következő cikkEgymilliárd eurós bírságot kapott a Volkswagen Németországban
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.