A tapasztaltak alapján nem csak a hölgyeknek jön be a frissített Twingo, ám olyan – férfiember – is akadt, csak szerkesztőségen belül, aki szerint sok ez a forma. Mondván a kevesebb (lámpa) néha több
Nos, a hátuljára talán tényleg nem kellett volna odabiggyeszteni azokat a pluszlámpákat…
Nehéz dolga van ennek a modellfrissített, soklámpás szupermininek, mert míg az első generációs, praktikusan bohém Renault Twingo méltán volt baromi népszerű, az őt 2007-ben váltó második széria karakterében és piacilag is visszalépésnek bizonyult. A faceliftes verzió ráadásul semmi komoly, trendi ütőkártyát nem tud felmutatni (mint elektromos hajtás, de legalábbis háromhengeres motorka stop-start rendszerrel), plusz nem is olcsóbb annyival egy „normál kisautónál, mondjuk házon belül a Cliónál, hogy zajos sikert arathasson. Nálunk például borítékolhatóan igen kevesen fogják választani, pedig igazán remek, vidám kocsi – bizonyos szempontokból a vadonatúj Volkswagen up!-nál is jobb.
Jobban néz ki, például. Nem én mondom – sokak voltak ezen a véleményen a teszthét során. Szinte mindenkinek tetszett a harsány (hupi, bugyi vagy strandkorlát) kékfény, az összképhez persze a 15 colos, dögös alufelni, az ablaksötétítés, az oldalvédő, feketében záródó díszcsík, az ezüstös tetőszárny és a nyitható panorámatető is hozzájárult. A történeti hűség kedvéért megjegyzem, többször néztek rám furán nagy fekete, közepes szürke, illetve hát konkrétan bárminemű és (hétköznapi, semleges) színű kocsiból, kaptam, a Twingóval ketten kaptunk mindent a széles mosolytól a gúnyos kacajig. Különben legutóbb a Miss Sixty durvább volt…
[BANNER type="1"]
Jó hír a kis tetőszárny láttán grimaszolóknak, hogy feláras extra, a megannyi pilács viszont alap. Nappali menetfényestül, ködlámpástul. Az embléma elképesztő méretű
A Twingóhoz már-már kötelező panorámatetőért sokat kell fizetni, de talán ez az extra, amire megéri költeni
Még tudjuk le, hogy a kismillió árnyalat, felni és matrica okán könnyű – divatosan – egyedi ruhába öltöztetni a kis háromajtóst, hogy aztán bent is megörüljünk a kor tucatmodelljeitől eltérni vágyók számára vélhetően szimpatikus formáknak és hangulatnak. A zongoralakkszerű betétek, a szőnyegek tarka szegélyezései, illetve az üléseken és a központi műszeregység tetején figyelő piroscérnás varrások oldják a szürkeséget – tesztautónk amúgy a legmagasabb, Dynamique felszereltségi szinten többek között bőr(hatású) kormánnyal, elektromosan állítható, fűtött külső tükrökkel tempomattal, MP3-as/USB-s/Bluetooth-kihangosítós hifivel, (szériában manuális) klímával kényeztetett.
A szürkeséget zongoralakk-féleség és itt-ott piros varrás oldhatja, az anyagminőség átlagos, a csak magasságában állítható kormány mögötti fordulatszámmérő a Dynamique szint privilégiuma. Tárolórekeszből és pakolóhelyből annyi van amennyi kell, még ugye a műszerfal tetején is
Mindazonáltal nem árt tudni, hogy az alufelnit, a hátsó szárnyacskát és az ablaksötétítést tartalmazó Pack Look csomagért 190 ezret, hogy CD-t is nyeljen a hifi, s hogy automata legyen a légkondi, 90 ezret, a panorámatetőért 225 ezret, a csini metálfényért 100 ezret, az oldalsó díszcsíkért 20 ezer forintot kér a Renault, továbbá az ESP-ért még 110 ezret kéne leszurkolni, a volán csak tengelyirányban állítható, a két első elektromos ablakemelő pedig nem automata. Amennyiben a tisztelt vevő alapfelszereltségű Twingóra szavazna, olyasmikről például bizonyost lemondhat, mint oldallégzsák, állítható magasságú szervokormány, fordulatszámmérő, légkondi, a vezetőülés magasságban állíthatósága, vagy a két, különálló, dönthető, sínen csúsztatható hátsó ülés.
Minimércével elöl-hátul normálisan elférni, a vezetői pozíció viszont magas, az ülőlap pedig rövid. A hátulról/hátra ki/beszállás nem macerás, az első székek visszaállnak a helyükre
Pedig a sínen csúsztatható hátsó sor jó dolog. Ha (ugye legfeljebb) négy felnőtt utazik az autóban, s kell a lábtér, megoldható. Ilyenkor 165 literes a csomagtartó. Amennyiben a poggyászoké a főszerep, 230 literesre alakítható, ülésdöntéssel meg közel egyköbméteresre. Ötletes, hogy a kalaptartó zsinór nélkül is felemelkedik a harmadik ajtó felnyitásával, nem úgy, mint a Swift vagy – szégyenszemre – az up! esetében is.
Dynamique ellátmánnyal széria a két önálló hátsó ülés – dönthetőséggel és sínen csúsztathatósággal, így használható méretű raktér is nyerhető
Az általános helykínálat a kis méretek ellenére is megfelelő, az ülések formázottságára, tartására sem lehet panasz. Viszont lapjuk rövid, a sofőr meg magasan trónol, s így holmi gibbonpózban muszáj vezetnie, ha valamiért a kormányt és a pedálokat is biztonsággal el kívánja érni. Miután csak elhelyezkedett, legott vigyorgásba kezd, hiába termel mindössze 75 lóerőt és 107 Nm nyomatékot az 1,2 literes, 16 szelepes kis benzinmotor. Nem a 12,3 másodperces 100-as sprintidő, nem is a parádés rugalmasság, hanem az élénk gázreakció, az őszinte, manapság ritka spontaneitás az, ami szerethetővé teszi a Twingót – kell a fenének egy korszerűbb technika turbóval, stop-starttal, váltási segédlettel, fékenergia-visszanyeréssel meg – papíron – túlmotorizáltsággal…
Lehet, hogy az egyedi kilincs és a panorámatető a Twingo védjegye, de azt is jó megjegyezni vele kapcsolatban, hogy szórakoztató a vezetése. Tud felnőttesen egyenesen menni, szeret kanyarogni, imádja, ha „bántják, nem olyan nehéz, tunya és tompa, mint a mai autócsodák zöme
Semmi extra, csupán egy remek kis benzinmotor 4 hengerrel, 75 lóerővel, élénk gázreakciókkal és 6 liter körüli étvággyal. Az 1,6-os, 133 lovas RS-re még várni kell egy csöppet. Dízel egyelőre (?) nincs, nem is baj. Nehezítené súlyban, orrnehezítené kanyarban és drágítaná is
Tonna alatti önsúly, közvetlenség, fordulékonyság és mechanikai zaj. Nem zavaróan túlszervózott kormány, könnyen kapcsolható, csak néha meg-megakadó váltó, olcsó, úthibákon rázó, feszességével az örömszerzésben mégis jeleskedő futómű – ezek jellemzik a Renault-féle rohangálós autót. Parkolni vele gyerekjáték (radar, kamera? minek?), a motor lelkesen pörög, s nem is iszákos. A gyári 5,1 l/100 km-es érték nyilván vicc, de 6-6,5 literrel akkor is elvagyunk, ha jobbára városban, rövideket közlekedünk. A megengedett autópálya-tempó sem gond, csak jól fel kell hangosítani a zenét – úgy nem bántó a régivágású kisautósan komoly motor-, szél- és futóműzaj.
Hogy hátul csak dobfékes? Hogy csak négyszemélyes? Hogy nem 6 fokozatú a váltója? Hogy kicsit újan is zörög? Hogy a védjegyesnél praktikusabb lenne egy klasszik kilincs? Fontosabb, hogy a hátulról/hátra ki/beszállás az átlagosnál könnyebb, s az első székek visszatalálnak az eredeti állásukba. Fontosabb, hogy egész jól kilátni minden irányba, s még egyszer: a bénácska üléspozíció ellenére üdítő a Twingo vezetése. Azé, a paprikás RS változatával csak később jelentkező faceliftes Twingóé, amely végül az árával sajnos veri a lécet, hiszen a 2,3 milliós alap szódával még elmegy, ám Dynamique szinten már 2,74 millióba fáj, tesztautónk pedig sokkal több mint 3 milliós volt. Ennyi pénzért nagyobb autókat is kapni, akár házon belül egy Cliót, vagy szedánbarátoknak egy Thaliát. Ők persze soha nem fognak így vidámkodni – a bulit a Twingo csinálja.
Stimmel, de az Alto sokkal kisebb belülről.
A színhez hozzászólva nekem kimondottan tetszik,egy kisautónak nem áll jól a sötét elegáns szín! Régebben a kocsiknak volt szine,mára ez az ujjabb gépeknél szürkére a sötét metálzöldre,metálkékre-bordóra és fehérre korlátozódott!Elvétve van uj autóban fekete is,de azt inkább már Németből hozták!Ami ezen felül van más szin az az autók kb 15-20%-a.Ahogy egyik ismerősöm magyarázta a sötétkék Twingó vásárlása után ,ebben a színben már majdnem Clio!Aha,mondanánk ha a Clio S-merci kategóriás lenne,a Twingó meg E-merci.Az biztos ,hogy idehaza nem mernek élénkebb színű autókat vállalni.Nem is érdemes,hiszen egyik ügyfél fél éven túl árult nyomott áron egy kifogástalan de natur krém szinű Honda Jazz-t,vagy a másik egy élénk sárga Skodát csak a szinük miatt!Amúgy a cikkben szereplő Twingón nem tetszik,hogy a díszléc második fele mattfekete,de ez ízlés dolga.
Inkább Spasch, mint Altó, az a kategória társa, és még sok mindenben jobb is a Tvingónál.
Nekem ez bejön, sőt még jobban is tetszik mint az ős, vhogy ez így a 21. századi twingo.
Azon meg felesleges vitázni, hogy mi szar és mi nem én már úgy vagyok vele, hogy mindegy. Olasz francia német japán, tökmindegy, mindegyiknek megvan a kehe. Ha van lové megvenni, szervízelni, TANKOLNI, akkor mindegy.
Nem mondtam, hogy tönkremegy, de az Alto többet kibír!
Inkább Suzuki Alto. Az olcsóbb és megbízhatóbb. Olcsóbb a fenntartása.