Drágának tűnik, valójában olcsó. Ford Escort használtteszt

    13
    1

    Ahogyan azt az autóvásárlók képzeletbeli kézikönyve írja, új autót venni luxus, s leginkább másodkézből érdemes választani. Igaz ez akkor is, ha kifejezetten koros példányról van szó. Az első tulajdonos ugyanis még fel tudja idézni, hogy milyen volt autója új korában, s ha kellően igényes, járgányát olyan állapotban igyekszik tartani. Ezt persze ki is használják az eladók, s szívesen is hangoztatják az első „tulajosságot”, gyakorta még akkor is, ha például csupán első hazai gazdáról van szó, ami nagyon messze nem ugyanaz, mint az első kuncsaft, aki valaha besétált a szalonba és autóját újként rendelte meg.

    Miként múlt héten egy kifejezetten olcsó autót néztünk meg, most sem akartunk árban elszállni, a kritériumok a következők voltak: legyen családi használatra is alkalmas, első tulajos, klímás, légzsákokkal felszerelt, és korrekt állapotú, rejtett költségektől mentes. A kínálat persze csaknem végtelen, ezért mintegy találomra néztünk meg egy budapesti, korrekt fotókkal hirdetett, némi alkuval 600 ezerét pont elhozhatónak tűnő Ford Escortot. Hogy miért ezt? Nincs talán másik, teljesen elfeledett nevű sorozat, mint az Escort, s ez bizony árát is lefele nyomja. Az Opelnél örök az Astra, a Volkswagennél a Golf, de a kölnieknél már szinte a dolgozók sem emlékeznek a Focus előtti kompaktra. Használói véleményeink szerint azonban nem rossz a gép, s az is beszédes, hogy 3,9 pontos összpontszáma azért 4 alatti, mert a modell tetszési indexe mindössze 3,5-ös. Magyarán komoly gond nincs a sorozattal, csak épp a kutyának sem kell már.

    Nosza, ez lesz az igazi budget-car, azaz költséghatékony autó, s ha modellből olcsót néztünk, engedjük meg magunknak azt a luxust, vagy talán józanságot, hogy nem az olcsóbb hirdetéseket kezdjük el nézni, s fürkésszük, vajon miért adják átlagár alatt, hanem egy drágábbat vizslatunk. Hiszen, ha annak árát jól lőtte be a hirdető, még mindig sokkal jobban járhatunk, mint egy olcsóbb megvásárlásával. Az extrák, illetve a pozitív jellemzők ára is avul ugyanis, magyarán a korrekt állapot és a gazdag ellátmány felára, főként 10 év feletti autónál sokszor minimális. Sok ember röhögő görcsöt kapna a 629 ezer forintra hirdetett Escort hallatán, hiszen annyiért már pont megjelenik a kétségtelenül modernebb Focus, vagy, hogy kicsit a szomszédoknál is nézelődjünk, az Astra G és valamivel feljebb a Volkswagen Golf IV is. Ám nem klímával, első tulajtól, garantált futásteljesítménnyel és megkímélt állapottal.

    A megnézett Escort ugyanis, ha vezethetőségével ugyan érezhetően nem mai autó, az elmúlt 12 év és a megtett 193 ezer kilométer ellenére nagyon szép állapotú. Utasterében hibátlanok (szakadás-mentesek és alig kopottak) a plüss üléskárpitok, repedésmentes és teljes mértékben gyári állapotú a műszerfal, érdekes módon még kormányán sincs komoly kopás, egyedül az feltűnő, hogy a karima jóval fényesebb, mint a középső rész. A gazdag ellátmány részeként elektromosan liftezhető a sofőr ülése, kulcsfejbe épített távirányítós a központi zár, villanyos az ablak elöl és van 2 DIN méretű, kazettás rádió is. [BANNER type="1"]

    Kívülről is szép az Escort, nem feltűnő, de a bal első sárvédőn mégiscsak látszik, hogy annak más az árnyalata. Nem titok: mintegy 3 éve egy koccanás miatt cserélték, és fényezték azon elemet, ugyanakkor az Escort-betegségnek számító hátsó hátsó-sárvédőív és csomagtérajtó korróziókat is orvosolták – utóbbi ma már kezd visszaköszönni. Az Escort szervizelésére aligha lehet panasz, szervizkönyv vezetett, s noha néhányszor márkafüggetlen javítónál is megfordult, tulajdonosa végül visszatért a márkaműhelyhez, tapasztalatai szerint ott jobb szakértelmet, lényegében azonos áron kap. Nem titok, hogy néhány komolyabb alkatrészt is kellett már cserélni, például katalizátort, alig több, mint 3 évesen, illetve kipufogórendszert immár kétszer is – így viszont rozsdamentes van az autón. Mivel az első cserén már túl vannak, vélhetően maradhatnak egy ideig még a hátsó lengéscsillapítók. Szilentblokkokat elöl már kétszer is cseréltek, ugyanis az utángyártottak nem húzták sokáig, a másodjára berakott gyárikkal viszont nincs gond. Nem maradt el a vezérműszíj, 120 ezernél esedékes, illetve 60 ezrenként a hűtővízpumpa cseréje sem. S a javítások nem csak elmondásban léteznek, hanem, miként a 12 évvel ezelőtt átvett autó, azok is tételes számlákon nyomon követhetők.

    Mivel ilyen korú használt autónál az állapot többet ér, mint maga a modell, talán nem is érdekes a próbakör, ahol az Escort úgy viselkedik, mint egy kilencvenes évek első feléből való, de újszerű autó. Sem a bovdenes gázpedál reakciója, sem a váltó nem lenyűgöző, de voltaképp minden hibátlan, zörejektől mentes, nagyon halkan az első fékbetét ciripelése hallható lassításkor, vélhetően egy ötezer forintos betétcsere orvosolja majd a problémát. A gyári érték szerint 177 km/órás végsebesség alapján az Escort hosszabb utakra is jó lehet, a tulaj a gyárihoz hasonló, országúton 6,0, városban 8-9 l/100 km fogyasztásokról számol be. Használhatóságot fokozó tényező a csomagtér 380-1145 literes űrtartalma is, illetve az 55 literes, könnyedén 700 kilométer feletti hatótávot adó üzemanyagtartály is.
    Kanyarodjunk vissza az árhoz, ami 629 ezer forint az Escort hirdetése alapján. Soknak tűnik, pedig az állapothoz mérten, pláne a kocsihoz adott újszerű nyári, és külön felnire szerelt téli abroncsgarnitúrával, valamint a szerviztörténet tételes dokumentálásával voltaképp reális.
    Előző cikk310 lóerő, hátsókerék-hajtás, 1,1 tonna. Van még kérdés?
    Következő cikkTe jó Isten, ez gurul!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    13 HOZZÁSZÓLÁS

    1. „Egyszerűen azért mert a régebbi autóknak nem volt annyira jó a korrózióvédelme, üregvédelme mint a mostaniaknak”

      Azért majd figyeljük meg 15-20 év múlva a mai prolibb típusokat. Pug 307-eseknek csak megködölték az alját alvázfestékkel, de persze nem mindenhol. Nemrég volt nálunk egy csili-vili 4 éves 307-es, foltokban már belepte a pergő rozsda. Ez most csak egy példa.

    2. Lakatolni?Körbemérettem sógorommal festékvastagság mérővel mikor vettem, a jobb hátulja a csomitartónál volt javítva 🙂
      A hátsó tornyokat kellett megcsináltatnom, mert azok tényleg szétrohadtak, de pár hónapja alvázvédőztem újra, ott nincs semmi gond, belül a padlókárpit alatt olyan fémtiszta az alváz hogy enni lehet róla.
      Az idő vasfoga látszik rajta pár helyen, mert a hátsó sárvédő íveknél a krékjárati iv visszahajtott részénél ahol ugye megáll a sok szutyok elkezdett pár négyzetcentin felhólyagosodni a festék, de olyan kicsit hogy a képeken sem látszik.Az ajtók alsó élén sincs rozsda. 🙂

      Régen még ismerték a galvanizált karosszériát, most már csak a prémium kocsiknál alkalmazzák.Mondjuk 1983-ban ezt a Mazdát az 5-ös BMW-kel hasonlították össze a teszteken 🙂
      Viszont jártam pár Mazda talin, és pont ezek az évjáratú Mazdák azok amiknél a karosszéria, és a kárpitozás is nagyon bírja.Mondjuk a motorja nem olyan jó mint egy két literes Ascona B-jé. 🙂

    3. Nekem is volt Escortom, igaz 1.8D és kombi
      szerettem, de a sok-sok apró marhaságok viszont nem tetszettek.
      Pl. 5 számos km óra, a gyorsan rohadó kerékjárati ívek és a sok-sok motor módosítás és a dokumentálás hiánya.
      Pl az enyim 96-os volt, de a motor felfüggesztés 95-ös szériához, a vezérműszíj a 97-es szériához tartozott.
      A fogyasztás kellemes 5 L/100 volt a gyorsulás 0-100 km-re örökkévalóság, viszont a 90-110 tempo között nagyon stabilan tartotta a sebességet.
      de bevallom Őszntén nem kéne mégegyszer.

    4. Sajnos a piac ilyen és nem azt nézi, hogy ennél az autónál nem kellene rögtön szervizre, gumira, takarításra költeni. Pedig olcsó, de nem tökéletes autót venni a legnagyobb luxus, hiszen az idő, de még az átíratás is pénz.

    5. A cikkben feltünt, hogy probaljatok az eladasi arat megmagyarazni az ällapot es a szervizeltseggel, ami teljesen korrektül alä van tamasztva. De sajnos a piac nem ezt diktalja es velemenyem szerint reälisan ennyiert nem eladhato. Amig a magyar azt lätja hogy a kereskedesben ott äll egy escort 350ert, addig ez eladhatatlan. Sajat pelda pl a 2001 ev vegi primeramat hirdettem ennyiert, ülesfütessel digitklimaval, gyari spor futomüvel stb… kutyänak nem kellett. Tudom nem egy elismert tipus. A mai magyar valosag az, hogy ha autot akarsz eladni akkor a beka segge alatti äron TALÄN el tudod adni, tökmindegy az älkapot, sajnos. Persze vannak kivetelek, amikor jön egy nomralis vevö, aki ertekeli a kocsit es tudja mit vesz, de ez ritka.