hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapDrog, amitől nehéz szabadulni - Toyota Avensis használtteszt

Drog, amitől nehéz szabadulni – Toyota Avensis használtteszt



Vannak legendás autók, amelyeket mindenki ismer, amelyekről mindenki tudja, hogy különlegesek, ilyen a Mustang, a Camaro vagy a Porsche 911. A Toyota Avensis azonban nem ilyen. Tudják, az Avensis, ami az elnyűhetetlen Carina-E utódjaként 1997-ben mutatkozott be, a cikkben szereplő második generációval pedig 2003-ban jött ki, s futott 2009-ig, a harmadik generáció megjelenéséig. Ez egy tucatautó. Többnyire cégek veszik, magánszemélyek ritkábban, ők manapság elvétve engedhetnek meg maguknak új autót. Az Avensis persze az átlagosnál népszerűbb a magánvásárlók körében, hiszen nem elsősorban az Excel-táblákban mutatott költségekkel győzi meg vásárlóit, hanem azzal, hogy jó beleülni, jó vele utazni. Nagyot dobott a márka és a modell imidzsén a 2003-ban érkezett második generáció, ami kívülről nem volt nagyobb, mint a kortárs Ford Mondeo vagy az Opel Vectra C, de utasterével, vezethetőségével és ár/érték arányával mégis kitűnt a tömegből.[BANNER type="1"]




A második generációs Avensis egyébként pont a hazai autópiac fénykorában hódított, akkor, amikor még a 200 ezres értéket is át tudta lépni az éves újautó-eladás. Mikor is volt az? 9-10 éve. Ma pedig a családok pont abból a korból való, használt, de jó autót vásárolnának – amilyet e heti piaci körképünk is kajtatott, legalább 500 literes csomagterűt, 10 év alattit és 1,5-2 milliósat. Lehetőleg benzines motorral, hiszen a használt dízelektől sokan félnek. Nem alaptalanul – aki nem autózik kellően sokat, az nem fogja tudni kitermelni az egy-egy, esetleges komoly meghibásodás javításának költségét, s rövid távokon autózva amúgy a dízel – a meghibásodási esélyt növelve – szinte sosem fog üzemmelegen futni. Benzines kell tehát lehetőleg ötajtósan, szervizkönyvvel, első tulajdonostól. Persze, meg svájci bácsitól…



Jó hír a használt Avensist keresőknek, hogy 8-10 évvel ezelőtt – amikor még magánszemélyek is vettek autót – a mainál jelentősebb példányban és arányban adtak még el benzines Avensiseket is. Ezek cégek helyett inkább családokat szolgáltak, s visszafogott(abb) futásúak. A 2003-tól 2009-ig gyártott szériából 100 ezer kilométer alatti óraáállásút persze nem érdemes és nem is nagyon szükséges keresni.




Mi ugyanis egy 2004-es, 141 ezer kilométeres példányt néztünk meg tüzetesebben, s az még csaknem újszerűnek tűnt. Az ötajtós, újkorától kezdve mai gazdáját szolgáló gép 1,8 literes VVT-i, változó szelepvezérlésű, könnyűfém blokkos (és persze hengerfejes), azaz a kínálat második motorját hordozza, pontosabban a 129 lóerős motor hordozza az Avensist és gazdáit. Ma is pont úgy, mint újkorában, csendesen és egészen dinamikusan. A 129 lóerős, 170 Newtonméter nyomatékkal bíró, amúgy egészen csendes 1.8 VVT-i 10,3 másodperc alatt visz 100 km/órára és kereken 200 km/órás végsebességet adhat. Váltója csak ötfokozatú, de az legalább sokkal jobban kapcsolható, mint a dízelekhez társított hatos. A fogyasztás persze nem a legfőbb erénye, a hasonló benzinesekhez mérten mégis kedvező. Városban – gazdájánál – meglehetősen rövid távokon, sok hegymenettel 9-10 liter környékén alakul az étvágya, visszafogottabban és kevesebb szintkülönbséggel autózók 8 liter alatt könnyedén eljárnak vele, országúton 6 literes érték elérése sem lehetetlen, az autópályás átlag pedig 7-8 liter közötti. Nem rekorder, de emlékezzünk a lehetséges gyorsulásra, az elvi végsebességre, és gondoljunk a méretekre is!





Az Avensis ugyanis egészen nagy. Nem elsősorban kívülről, a 4,63 méteres hossz ugyanis nem túlzott, azaz például belvárosokban sem reménytelen az Avensisszel leparkolni. A 2,7 méteres tengelytáv viszont egészen tágas utasteret ad, s az ötajtós esetében 510 literes, a nagy hátsó ajtón keresztül remekül pakolható csomagtér is óriási. És nem csak a helykínálat korrekt, a kidolgozás is az, az ülések egészen kényelmesek, méretesek és jó tartásúak. Az anyagok minőségiek, az ajtókárpitok bőrt, szövetet és műanyagot is felvonultatnak. Bőr a kormánykerékre és a váltó gombjára, valamint szoknyájára is került, de a már habosított műanyagból készített műszerfal is egészen minőségi. Kopás, fáradás nem jellemző, a kifejezetten kényelmes ülések plüssös huzata még a sofőr székén is teljesen makulátlan. A városban sokat forgatott kormányon persze látszik a futás, a váltókaron az évek, a pedálgumik viszont mintha újak lennének.



Hiába szép azonban a belső, indulás után zavaró, hogy a műszerfal kissé zörög, a szellőzőrendszer kuruttyol. Aki eztán kívülről alaposan körbenézi a síkban álló lemezekkel, viszonylag korrekt illesztésekkel, de láthatóan nem mindenhol gyári fényezéssel összerakott karosszériát, karambolos múltat vizionál, ugyanis ezen Avensis komplett jobboldala, valamint gépházteje és tetőlemeze is cserélt, újrafényezett. Frontális ütközés, borulás? Nem, „csak” néhány jégtábla zuhant rá Budán parkolva – már jó néhány éve, akkor benne volt a tévében is. Ennek köszönhetően esetében csak fokozódik a „használati értéke magasabb, mint a piaci” jelenség, ami az Avensisekre és a 8 év feletti autókra amúgy is jellemző.


Ki fizetne ugyanis azért például, hogy gazdája erre a lanyhatagul kinéző gyárinál fickósabb, fémrácsos hűtőmaszkot és légbeömlőt szereltetett, hogy fényszóróját mosós, gyári xeononra cseréltette, s hogy az előírt 15 ezer kilométerenként márkaszervizbe hordta? Ugye, hogy senki?! Ellenben a – ráadásul nem is a legszebben, de azért nem is csúnyán – újrafényezett, amúgy gyári elemek miatt mindenki alkudna. Pedig ezek az elemek sem rozsdásodnak még, ahogy az autón még semmi, hiszen miért is tenné. A 141 ezer kilométeres futás szinte még a bejáratást jelenti, olajfogyasztás nincs, pedig az 1,8 literes motornál az egy lehetséges típushiba, ami miatt a Toyota méltányosság keretében nem egy esetben motorblokkokat cserélt. Miként az 1.8-as járása ma is halk, ereje teljes, minden egyéb főelem rendben van. A kormányzás korrekt, s az elöl MacPherson, hátul multilink rendszerek is kopogás és lógás nélkül teszik dolgukat. A napokban mondjuk épp egy kerékcsapágyat kellett cserélni, de annak zaja is csak magasabb tempónál jött elő.



Komolyabb hiba a második generációs Avensisnek 5-ből 4,15 pontos átlagosztályzatot és kiváló megbízhatósági pontszámot adó használói véleményeink szerint sem várható, hiszen nincs itt se turbó, se bonyolult befecskendező-rendszer. Van viszont kielégítő menetteljesítmény, kellemes futás, átlagon felüli hangminőséggel szóló, kormányról vezérelhető (CD-s és kazettás) gyári hifi, kényelmes ülés elöl-hátul, első, oldalsó, függöny- és a sofőr térdét óvó légzsák. Hátul Isofix gyerekülésrögzítő-rendszer és óriási, alapesetben is 510 literes, de osztott üléshajtással bő kétszeresére növelhető csomagtér. Utóbbi szatyorakasztókkal, rögzítőszemekkel. Pakolóhely az utastérben is bőven van, egyebek mellett ajtózseb elöl-hátul, továbbá kétszintű, mély rekeszes könyöklő elöl, háttámlazseb hátul.



Az Avensist könnyű belakni, utána pedig nehéz tőle szabadulni. Nem azért, mert vevő nincs rá, hanem azért, mert annyiért nincs rá, amennyiért érdemes lenne odaadni. Rabul ejt, mint a drog. Ez a példány legjobb esetben is 1,5 millió forintot érhet, hasonló újonnan nincs, hiszen a harmadik generációs Avensisből már nincs ötajtós. Kombi választható, 1,8-as benzinessel, szintén Sol ellátmánnyal, listaáron 7,32 millió forintért. Szinte feltehető a kérdés: megér öt ilyen egy új Avensist?

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.
RELATED ARTICLES

11 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Én a helyedben nem cserélgettem volna, mert amennyi időt és pénzt elvesz az „új” autó megtalálása abból kicseréled a régi autóban az összes kopó alkatrészt….. Egy ismerös mesélte ,hogy venni akarta carina-e toyotát és elvitték szervízben ,hogy valós-e a 95 000 km…. Szervízben annyit mondtak ,hogy jól karban van tartva ,de annyira egybe vannak ezek a kocsik ,hogy akár 200 000-rel is többet futhatott mint ami az órában van és nem lehet rajta észrevenni…..

  2. A belső anyagok minősége-textúrája nem rosszabb mint a korabéli német-francia autónál!
    Csak más,japános.
    Az illesztésekkel,összeszereléssel minőséggel pedig mindent ver….
    Van aki szereti van aki nem,ízlés dolga.

  3. Nekem kéttő ilyen volt egymás után ezzel az 1,8-as benzinmotorral, csak kombiba. Mindegyiket használtan vettem kevés km-rel, majd beletettem 100 ezer km-t. A világon a legolcsóbban fenntartható középkategóriás autó, pedig márkaszervízbe hordtam. Nekem csak fékbetétet kellett cserélni 110 ezernél. Kényelmes, belülről hatalmas és kihúzatva 4000-es fordulat fölött még jobban el kezd tólni. Mindehhez nekem 7,8l-es átlagfogyasztás jött ki. Eladásnál sorban álltak érte a vevők. Világon a legracionálisabb választás. Igazából ez lett a veszte, mert az ötödik Avensis kombi után meguntam és vettem egy RAV4-et. De egy kicsit a mai napig bennem van, hogy ha az eszemre hallgatok, akkor meg kellett volna tartanom.

  4. Nagyon tökéletes autó lehet, ha 140 ezer km után már kell kerékcsapágyat cserélni! Ráadásul a cikk írója úgy vezeti fel hogy ” szinte még most lett bejáratva”
    Hány autónak kell már ilyenkor cserélni kerékcsapágyat?

  5. Nem nekem találták ki a keleti autókat. A belső anyagok minőségétől egyenesen „hányok”, a középkonzolra rossz ránézni, de ha az ajtókra nézek valósággal elkap a röhöghetnék, a váltó egy wc pumpára emlékeztet, az a kézifékkarra hajazó valami ott középen meg nem is tudom micsoda…

  6. Nekem ilyen autóm van! Megmondom őszintén, hogy amikor vettem 2017 áprilisában, kicsit átvertek vele! Német hibátlan autóról volt szó. Ami az első tulajdonostól érkezett Magyarországra egy magán ember révén! Ez rendben is volt, hanem a rozsdásodás, és a hanyagság meglátszott az autón! Természetesen nem első, de még csak nem is második ránézésre! Lényegében full generálos autót sikerült vennem! Motor, váltó, fékek, az alvázon lévő rozsda sem volt előny, de én mégis úgy gondoltam, hogy egy 13 éves autó megér annyit, hogy az ember rá költsön, és foglalkozzon vele. Nem is reklamáltam az eladónál, mivel ő mondta, hogy nem ismeri az autót, csak Németországból hazajönni, mint mellékest vesz 1-1- autót! Ezt igazolták a papírok is! Valós 194.000 kiló méterrel. Mostanra lassan de biztosan vadonás új autót varázsoltatok belőle! Nem ér meg 500.000 forintot a full generál?! Sokan mondják, hogy nem vagyok tiszta, de semmi pénzért nem válnék meg tőle! A korához képest, sőt szerintem ma sem gyártanak ilyen autót másikat! Sokan azt mondják, hogy közép kategóriás autó, de nekem ez egy Full luxus autó! Csendes, nagyon jól érezteti a vezetést, egy élmény benne ülni! ültem már 2013 as VW Passatban ami elnyeli az út hibákat! Na nekem az nem autó! Érezni akarom, hogy vezetek! Ebben megkapom, és prémium!
    A belseje tökéletes állapotú, leharcolhatatlan időtálló! A forma terve tökéletes(számomra) Gyors mégis szelíd óriás!(kombi 1.8 vvti 129 Le) Ha valaki autót akar venni, akkor bizony az nem németet vesz! És nem újat! Az új kocsik drágák, és szarok! Talán a KIA az egyetlen kivétel ma! Tehát aki nem engedhet meg magának egy új autót az ne vegyen 2009 Suzuki, vagy VW , vagy bármilyen más közép kategóriás autót, mert egy olyan sincsen amit ekkora élmény vezetni, és ilyen olcsó fenntartani! Valamint ennyire modern autó! Simán megvett kilóra! Ja és nem utolsó sorban nagyon jól érezhető az autó eleje! Jó a kilátás a kocsiból az „alacsonyabb” embereknek! 190 centiméter feletti egyéneknek semmi képen nem ajánlom a rossz kilátás végett! Mivel az ülés nem engedhető elég alacsonyra, ezért a középső tókör, és az A oszlop éléggé útban tud lenni! Én pont a határon vagyok a 186 cm -mel! Amúgy minden 100% -osan működik benne! Elronthatatlan! Az előző tulaj bele öntötte a kólát és nekem kellett szétszedni, és kitakarítani a műszerfal középső részét! A rádiótól a digitális klímáig minden gomb be volt ragadva a cukortól, de ez már a múlté! Most tökéletesen tiszta, és semmi baja! Tanulság: Vigyázni kell a középkonzolban lévő pohártartóval! 😉 Nem hülye biztos! 🙂
    Összegzésem:
    Olcsó fenntartani, mint tankolni, mint szervizeltetni! (nézni kell alkatrészárakat aki nem hiszi!)
    Elegáns, szinte már-már luxus!
    Jól vezethető, érezhető az autó!
    Kényelemből csillagos 5 ös, bár azt mondják az utasaim hátul kissé túlzottan rugalmas a futómű!
    Az út tartása tökéletes!

    A kavics felverődéseket nem árt lekezelni, mert hamar berozsdásodik!

    A legnagyobb előnye mégis számomra az, hogy sima szívó benzines és alacsony fogyasztás mellett produkál! 10 liter fölé, csak padló gázzal megy 3. ban!

Videók

- Hirdetés -spot_img

Most Popular