Dupla ünnep: a Föld Napján debütált a Fiat E-Ducato

    0
    1
    Tavaly első ízben Európa abszolút legnépszerűbb kishanszonjárműve volt a Fiat Ducato, míg szegmense eladásait 6 éve vezeti, sok más mellett a legkedveltebb lakóautó-alap. A most, a modell 40. születésnapján és egyben a Föld Napján, azaz április 22-én debütált E-Ducato azonban leginkább a városi, vagy megyén belüli áruterítésre termett. [BANNER type="1"] Az első kerekeket hajtó villanymotorja 122 lóerős, 280 Nm nyomatékú. A kétféle, 47 és 79 kWh kapacitással rendelhető akkumulátor semmit sem rontott a dízel verziókhoz mérten a 10-17 köbméter közötti raktérméreten és a csaknem 2 tonnás terhelhetőségen. A kisebbik akkumulátorral 170-235, a nagyobbikkal 280-375 kilométer a WLTP ciklus szerinti hatótáv, a kisebbik szám a vegyes, a nagyobbik a városi érték. Az 50 km/órára gyorsulás szintideje 5 másodperc, a végsebesség 100 km/órában maximalizált. Az AC fedélzeti töltő a kisebbik akkumulátor esetén 6,6 kW-os, a nagyobbik esetén már 11 kW-os, utóbbi opcióként a szerényebb kapacitásúhoz is elérhető. A töltési idők tehát 4,5-7,5 óra közöttiek, jelentős (nettó 950 ezer forintos) felárért 50 kW-os DC villámtöltő is elérhető, amivel a kisebbik akku töltése nagyjából 1 órát vesz igénybe. A mintegy 400 változatban elérhető E-Ducato már hazánkban is elérhető, alapára nettó 18,84 millió forint (Furgon 3.5t MH1 kivitel, 47 kWh akkumulátor). Karbantartási költségeit 40%-kal szerényebbnek ígérik a dízelmotorosokénál, saját, akár telephelyi töltőt használva futásköltsége még szerényebb lehet, az akkumulátor garanciája a kisebbik kapacitású esetén 8 év/160 000 km, az 5,8 millió forintos (!) felárral adott nagyobbnál 10 év/220 000 km. A hazai kisvállalkozók, akik leginkább csak használtan engedhetik majd meg magunknak, bízhatnak abban, hogy a 10-20 éves példányok is értelmezhető hatótávot fognak majd még tudni.
    Előző cikkItt vannak a Világ Év Autói, mutatjuk a 2021-es nyerteseket!
    Következő cikkCsak én nem mondtam le róla? Ilyen ma a kilométer-milliomos Golf
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.