Katona MátyásGyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről.
Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is.
Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.
Én ha lehet a városban is,de kívül mindig tempomattot használok. Ennek ellenére rablógazdálkodásnak tartom ahogy és ahol trafiznak. Az M5.ösön sokat járok és a románok, és a szerbek 200 -al tolnak le…trafi meg havonta 1-2 szer 1 db…pedig életveszélyesen tünnek fel a tükörben egyik pillanatról a másikra.
Nekem van egy-két gondolatom ezzel kapcsolatban.A folytonos traffipaxozás helyett, vagy mellett nem ártana arra is figyelni, milyen utakon járunk és milyen állapotban vagyunk kénytelenek néha vezetni.
A mostani friss jogosítvánnyal rendelkező emberek nem tudnak gyakorolni,mert képtelenség megfizetni.Valamint néha csak testben vagyunk ott a vezetőülésben, a gondolat odébb jár.A problémákon.Mert azok vannak bőven.
Én nagyon nem bánom, ha a piásokat és a drogosokat kiveszik a forgalomból, de a pénzkereső rendőri vegzálástól herótóm van.A közlekedés biztonsága nem lehet ürügy a zsebek tömésére, a terrorizálásra!
Én azt gondolom hogy a túlzott gyorshajtást(Pl.:50km helyet 90-100km) büntetni kell,de fontosabb lenne a szabálytalan parkolókat,indexet nem használókat, elsőbbség meg nem adókat,ingerült tolakodó mocskokat,stb büntetni mégpedig keményen!! Én azokat is megbüntetném akik aljas módon ellenőrzik a sebességet,sunyin rejtőzködve pénzt behajtanak,kitudja kinek!
A gyors haladás meghatározza a balesetek súlyosságát. Ezt vitatni nem lehet. A valóságban viszont gyorsabb haladás nélkül nem lehet életben maradni! Napi teendőinket időpontra végezzük: munkába, orvosi ellátásra, oktatási intézménybe, hatósági idézésre, bíróságra, családi eseményekre tovább utazásra (reptér, vasút, busz, komp, hajó stb.) Az egyik helyszínről a másik helyszínre, adott távolságot kell megtenni a szabályok adta sebességhatárok betartásával. A közlekedési akadályok (dugók, útszűkület, lassú jármű, gépkocsi oszlop, baleset, sorompó stb.) mellett az előző napi tevékenység elhúzódása (túlóra, vásárlás, bírósági tárgyalás, hivatalos ügyintézés, orvosi vizsgálat stb.) csökkentik az előre tervezett utazási időt! Időben kell elindulni mondják az okosok! Ha csökken a menetidő nincs más lehetőség, mint a gyorsabb haladás! A távolság adott, az időhatár adott, csak a sebesség növelésével érhetjük el a célunkat. Sebesség=v, az út=s, az idő=t. Ez az igazság! Ha nem haladnánk gyorsabban, elmaradna a szolgálatba lépés, a fellépés, az ügy bírósági tárgyalása, a tanítási óra, az orvosi vizsgálat, műtét, a munkába állás stb. ezért mégtöbben kerülnének időzavarba, mégtöbben kényszerülnénnek gyorsabb haladásra! Az indokolatlan gyorhajtóknak, a szigorúan ellenőrzött gyorsulási pálykon lenne a helye, ha lennének ilyenek. Megtarthatja-e az a munkahelyét, aki késik a munkahelyéről? Lehetne azon gondolkodni kell-e mindenhova időpontot szabni? Közlekedés kényszerhelyzet, ezért a közlekedők fizetnek a betarthatatlan helyzetért. Magyarázzák meg a szakemberek, hogy mit tegyünk.
„A közúti közlekedési balesetek fő oka a sebességtúllépés,”
Ez enyhén szólva óriási csúsztatás!
A legfőbb ok a szabálytalan előzés, ezt követi az elsőbbség meg nem adása, majd csak harmadik helyen van a sebesség jelentős túllépése.
De hát várható volt. Vége a választásoknak, lehet kezdeni a pénzbehajtást.
Az utolsó ilyen fokozott ellenőrzés, december közepén volt. Hülyék lettek volna ezt meglépni a választások előtt, de most ismét mindent szabad, három és fél évig.
Nagyon helyes!
Nekem nem lenne ezzel semmi bajom, ha valóban ott mérnének, ahol szükséges, pl. iskolák, óvodák környékén, vagy egyéb helyen, ahol sűrű a gyalogosforgalom, esetleg gyakran vannak balesetek. Ezzel ellentétben általában oda állnak be, ahol kaszálni lehet, pl. lakott terület közvetlen határa, kint felejtett, indokolatlan korlátozó táblákhoz.
Hozzáteszem, soha nem büntettek meg gyorshajtásért, és másért sem, de ennek ellenére gusztustalannak tartom. Egyébként ahol a körülmények engedik, én is óra szerint 5-10-zel többel megyek a megengedett sebességnél.
Tetszik vagy nem, ez van.
A másik cikk alatt éppen az USA mantrázása folyik. Igen kérem szépen, ott ennek évtizedes hagyományai vannak.
Krónikus „gyorshajtó” vagyok, mert 5-10 km/h-val mindig megspékelem a megengedettet. Ennek ellenére azt hiszem, hogy ez nem hülyeség.