hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapEgy legenda visszatér?

Egy legenda visszatér?




Folyamatosan érkeznek a jó hírek azok számára, akik hiányolják az egykor oly hangsúlyos sportosságot a Toyota termékkínálatából: a Frankfurti Autószalonon bemutatkozott, növelt teljesítményű hibrid termékpaletta, a sportos almárka visszatéréséről szóló hírek és természetesen a hamarosan reflektorfénybe kerülő, új Supra ígérete mellett újabb reménysugár csillant meg a rajongók számára: a Toyota észak-amerikai irodája a napokban levédette a Celica típusnevet, amelyhez a márka legnagyobb ralisikerei fűződnek.
[BANNER type="1"]



A Celica 1970-ben született, közvetlen és frappáns válaszként a Ford Mustangra. A Carina szedán alapjaira épülő sportautó 36 év alatt hét generációt élt meg, és minden idők egyik legnépszerűbb Toyota modelljévé vált. A korai hátsókerekes időszak után, utolsó húsz évében (a negyedik generációtól kezdve) elsőkerék-hajtású platformra szerelték, illetve 1986 és 1999 között összkerékhajtással is gyártották. A kabrióként is kínált, generációról generációra markáns arculatváltáson áteső Celica mindazonáltal nem utcai, hanem rali versenyautóként vált halhatatlanná.



A Celica már 1972-ben részt vett a Rali Világbajnokság (WRC) futamain, tíz évvel később pedig bajnokságot nyert. A Celica GT-Four (1988-1997) és Carlos Sainz elválaszthatatlan párost alkottak, de az ő két egyéni bajnoki címe mellé Juha Kankkunen és Didier Auriol is szerzett egyet-egyet. 1994 és 1997 között a Pikes Peak nemzetközi hegyi felfutón Rod Millen Celicája sem talált legyőzőre; az általuk beállított rekordot tíz éven át megközelíteni sem tudták.



Kérdés, hogy a Celica visszatérését mi motiválja, és hol találna magának helyet a Toyota jelenlegi modellpalettáján. A hátsókerék-hajtású GT86 és a hamarosan érkező Supra között nem feltétlenül férne el egy elsőkerék-hajtású modell; valószínűbb, hogy a Celica a Corolla/Auris család sportos (esetleg hibrid?) oldalhajtásaként találhat magának piacot.



Mindez jelenleg csupán spekuláció, ám annak tükrében, hogy a Toyota fokozott igyekezettel igyekszik visszatérni a sportos személyautók piacára, nagyon valószínű, hogy nem csupán archiválni szerették volna a Celica nevet, hanem annak múltjához méltó felhasználásra törekednek a Toyota illetékesei.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.
RELATED ARTICLES

5 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Benne van biztos az is, hogy közben létrejöttek/fölfejlődtek a mai értelemben vett prémiummárkák, és aki igényes sportos autót keresett az inkább ilyet vett kicsit többért (manapság nyugaton már a családi autókat írtják ki a prémiummárkák). Az ESP előtti időkben a Celica Sti és a GT4 bizony kiemelkedő darab volt (ez mondjuk 2 generáció a 7ből), a 7. celica viszont nem. Ráaádsul a forma se lett valami jó, míg az előző még korerkt volt, ráadásul passzolt a Toyota formavilágába (a Soarer/ Lexus SC kisöccseként).

    Az Integra esetében is ugynez volt a baj, mint az utós Celicűval. Ilyen autót nem építünke elsőkerekesnek. Lehet hogy jobb volt mint az utsó Celica, de mondjuk nem jelent sokat. Ha vad megjelenésű elsőkerekes autó kell ott a FTO. Ha meg rendes vezetési élményű autó akkor ott az S2000, vagy pláne a 3er kupé.

  2. Én egyáltalán nem így látom.
    A Toyota már nem csinált belőle versenyautót, így nem kellett az öszkerekes változat.
    Az 1.8-as szívó 192 Le-vel azért egész jól ment, sokkal jobban mint egy-két előző változat az 1,6-os és 2,0-es motorokkal. Érdekes, hogy még a létező kompresszoros motort sem tették bele.
    Mi volt ennek a konkurenciája?
    A Honda Integra is hasonló autó volt, igaz egy kicsit gyorsabb és sokkal keményebb, durvább, de összességében a mindennapi használatban nem feltétlenül jobb.
    Nem tudom az eladási adatokat, főleg nem a konkurenciához és a régi Celicakhoz viszonyítva sem, de én semmiképp nem nevezném gagyinak. Semmi gond nem volt azzal az autóval.

  3. Mert egy E120 Corolla TS-re ráhúztak egy aránytalan kupéformát. Ez nem az az anyag amiből „legendák” készülnek. Olyan szériagyilkos gyenge próbálkozás volt, mint az utolsó Galant (mit Európába el sem hoztak) vagy a Corrado. A Végén valami 10.000db fogyott vilgászerte, amikor feladták az egészet.

    Az előzők csúcsváltzatai Rallye-versenyautóknaka adtak alapot. Az utsó 1.8-as elsőkerekes fordászné-kupé nem csak a konkurencia mellett volt gáz, de az elődökhöz képest is. 90-ben a gömbölyő-békalámpás Celica 4WD-vel és azzal a turbómotorral igen kemény sportkocsi volt, de ez inkább a kivétel.

  4. „Legenda”? Na jó el lehet menni valahova… ” született, közvetlen és frappáns válaszként a Ford Mustangra” vagy inkább a gyenge ázsiai koppintása. Aztán fokozatosan feljődött fel egy kifejezetten remek és eredeti autóvá (a bukólámpás speciel nekem is kedvencem), amelynek sportsiekereit kicsit árnyékolta a ikerlámpás S205 Celica turbós botránya (diszkvalifikáció és eredmények törlése, valamit kivonulás a sportágból), majd a gagyi utolsó modell ami el is temette a nevet.

    Amúgy a Celica hagyományosan egy első kerékhajtású olcsó tömegmodellre épült, nem tudom mekkora keresle lenne egy új Celicára, ha ott a GT86 ami korrektül néz ki és élvezetesnek is tartják. Elnézve a Toyota elmúlt pár évét, nem látom be, hogy miből tudnának ilyet készíteni.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Most Popular