Egy újabb év, újabb tízezer kilométer. Szolgál a Scénic

Tavaly augusztus végén, 167 ezer kilométernél, a vásárlástól számítva nem egész egy éven belül és tízezer kilométer után írtam némi számvetést a 2012 novemberében vakon vett Renault Grand Scénic kapcsán. Akkor sok-sok hozzászólást kiváltott az autó, felvetődött, hogy minek nekem dízel, ha éves szinten csak tízezer kilométert megyek saját autóval, meg persze sokaknál kiverte a biztosítékot, hogy 160 000 kilométer után hajtókarcsapágyakat kellett cserélni. Utóbbi típusspecifikus probléma (lásd: milyen a Scénic II alapjait adó Mégane II használtan), nem olyan nagy tragédia, mint amilyennek hangzik. A tragédia az, ha elmarad a csere, s tönkremegy a csapágy, meg körülötte sok egyéb. És minek a dízel? Azért, mert használtan már gyakorlatilag nincs, vagy legfeljebb elenyésző a felára, fogyasztása azonban jelentősen kedvezőbb a benzineseknél (a Scénic esetén másfeles szorzóval nyugodtan számolhatunk). Van persze turbó, van közös nyomócsöves befecskendező-rendszer és van kettős tömegű lendkerék is, amelyek mind-mind nagyon drágán javíthatók, illetve cserélhetők. Viszont rizikó nélkül nincs nyereség, itt az esetleges meghibásodások jelentik a rizikót, a mérsékelt fogyasztás, illetve üzemanyagköltség pedig a nyereséget.




Mit hozott az elmúlt bő év és kevéssel több mint tízezer kilométer? Mondhatnám, hogy semmit, hiszen konkrét hiba egyáltalán nem adódott, az autó közel két éve ugyanúgy szolgál, ma is azt adja, amit a vásárlás és az első 2000 közös kilométer utáni használttesztben írtam. Az én Scénicemben még az akkumulátor sem merült le, nem úgy, mint az ismerősében, amit kétszer is bikáznom kellett, s aztán az akkucseréje kapcsán is eltöltöttem vele némi időt, ugyanis a 8 éves akku saruja már szinte hozzá volt nőve, illetve deformálódva a gyári csatlakozóhoz. Én rendszeres töltögetéssel, meg persze sokszori hosszabb autózással sikerült megtartsam a megfelelő töltést (egyelőre). Bár a tavaly téli műszeres mérés szerint a már egyszer cserélt akkumulátor sem volt valami jó passzban, de szerencsére mindig kellően erős volt az indításhoz. Az akkumulátor árát azért én is ráköltöttem az autóra, a nyári abroncsok vásárlása után tavaly ősszel sikerült eladjam a télen sem tökéletes, de főként nyárigumi-tesztünkön, meg persze a valóságban is igen gyengén viselkedő négyévszakos gumikat az Autóalkatrész.hu segítségével, utána pedig végre – mindössze 20 ezer forint többlettel – vettem valódi, profi télieket, a tavalyi téligumi-teszten minimális lemaradással harmadik, legjobb ár-érték arányt adó Firestone Winterhawk 3-ast.



Tavasz elején volt egy olajcsere, szűrőkkel (az olajén túl, lég- és pollenszűrővel). Bevallom, az éves cikluson így is hajszálnyit túlcsúsztam, de a 20 000 kilométeres periódus felénél sem jártam még. Bár nem a legolcsóbb, azért nem vészes áron beszerezhető volt az RN720-es, részecskeszűrőhöz való 5W-30-as fullszintetikus kenőanyag is. Utángyártott szűrőket fillérekért lehet kapni, s a balassagyarmati Renault Nyéki Autóháznál is olyan kedvezményt kaptam, hogy azt inkább le sem írom. Egyébként nem csak a fővárosi műhelyeknél kedvezőbb árért, hanem a szakértelemért és a tapasztalataim szerint hibátlan kiszolgálásért is tudom őket ajánlani. Átnézték az autót, semmi hibát nem találtak rajta, s a szervizlátogatástól számítva megtett több mint 7000 kilométer alatt sem adódott semmi gond.



Az autózási költségek legjelentősebb kiadása továbbra is az üzemanyagköltség. A korábbi 6 literes átlagot azonban sikerült 5,5-re szorítani. Odafigyeléssel, a nagyon rövid utakat kerülve, óvatos hajtással. Mindkettő kulcsszó, a kifejezetten rövid autózásokat nem szereti a dízel, főként a részecskeszűrős. Vonatkozó történet, hogy tavaly télen, második gyerekem születése tájékán nemigen ültem tesztautóba, s a Scénickel sem hagytam el a várost, aztán a kórház és otthonunk között ingázva figyeltem fel arra, hogy egyenletes guruláskor is irdatlanul sokat fogyaszt az autó, 3-4 helyett 8-9 l/100 km értéket olvastam a kijelzőről. A részecskeszűrő próbálta magát folyamatosan regenerálni, azaz kiégetni, így aztán hiába mehettem volna közelebb is bevásárolni, a város szélére hajtottam, s láttam is, hogy a fogyasztás visszaesett a szokásos értékre, a részecskeszűrő (sajnos külön üzenetből nem látható) tisztítása befejeződött. Hát igen, a koromcsapdás dízel hosszú távra ajánlott, ellenkező esetben a szűrő hamar eltömődhet. Egyes – igazságot valóban tartalmazó – nézetek szerint azért vettem egy hibridet is, mert félek a részecskeszűrős dízel hibájától. Van benne igazság, rövid városi utakra a hétköznapokon egyébként a feleségem által használt Priust szeretem, ha hosszabb távra, sok cuccal megyünk, akkor a Scénic a nyerő.
[BANNER type="1"]

Nem csupán minket vitt el sokszor sokfelé a Scénic akár nagyszülőstül, unokatestvérestül, azaz a hatodik, hetedik ülőhelyet is használva, hanem nyáron egy háromgyerekes, kompakt kombis unokatestvéreméket is végigszolgálta egy Szlovákia-Csehország-Németország túrán. Sok cuccal mentek, tetőbox vásárlásán gondolkodtak (az 1.4-es benzineshez), én pedig inkább kölcsönadtam az autót. Főként a gyerekek élvezték a tágas, jó kilátást adó hátsó helyeket, s be kell valljam, talán már nálunk is én vagyok a legkevésbé Scénic-fanatikus. Feleségem imádja, hogy két gyerekülés mellett is teljesen kényelmesen elfér a független üléseket adó második sorban, hogy óriási a csomagtér, bő 2,5 éves fiam pedig saját szavai szerint a Scénic esetén mindent lát az üléséből, míg a mélyebb Toyota Priusból nem mindent. Én pedig csendben rakosgatom kézzel a fokozatokat, nyomkodom a spórolósan odázott csere miatt nem a legpuhább kuplungot, zokszó nélkül elviselem a dízel nem bántó, de azért vitathatatlanul meglévő hangját, s bevallom, már nem csak a harmadik generációs, EDC váltóval is kapható Grand Scénicek árait figyelem, hanem a Prius+-okét is, amelyek azonban még bizonyára jó néhány évig nem kerülnek az általam megfizethetőnek tartott tartományba. Mondjuk nem tragédia, ezt a piros Scénicet is bírom még, tökéletesen szolgál, tágas, kényelmes, tapasztalataim szerint nem csak vételárával, fenntarthatóságával is olcsó.



A vásárlás óta megtett bő 20 ezer kilométer alatt alsó hangon (6 literes dízeles és 9 literes benzines fogyasztással) is 248 400 forintot spórolt. Oké, legyen csak 200 000 forint, mert mégiscsak kellett hajtókarcsapágyat is cseréltetni, meg drágább olaj is kell bele. De akkor is jelentős a megtakarítás, elegendő 900-1000 kilométerenként tankolni, autópályán nagyon jól jön a hatodik fokozat, s az 1.5 dCi nyomatéka is kell ehhez az autóhoz. Saját tapasztalatom is azt mutatja, amit korábbi cikkünk is: koros autóból hosszú távra a dízel a nyerő. Azért hozzáteszem – szintén tapasztalatból, amennyiben nincs megfizethető hibrid alternatíva.





Az autózás, az autóbirtoklás, illetve fenntartás persze semmiképp sem olcsó, ha csak kicsit felületesen is, de frissítettem a tavalyi, akkor a vételárral együtt csaknem 2,5 milliós végösszeget mutató Scénic-költségvetést, s most az eseménytelen, szerény étvággyal és futással adódott év után közel újabb félmillió forinttal nőtt ezen autó költségvetése. Novemberben ráadásul esedékes is a műszaki vizsga, aminek a hatósági díja sem szerény (16 290 Ft), s előtte azért legalább egy átvizsgálásra kell majd költeni. Viszont egy ötévesen megvett autónál már legalább az értékvesztés nem vészes, üzemanyagra, biztosításra és autópályamatricákra pedig mindegyiknél költeni kell. Eddig szerencsére nem emésztették fel a már szerény értékvesztés hasznát komoly szervizszámlák. Még néhány évet és tízezer kilométert tervezek az autóval, reményeim szerint addig megúszom a komolyabb problémákat.