kedd, február 3, 2026
spot_img
KezdőlapElöl kaparós sorsjegy - Mini Roadster teszt

Elöl kaparós sorsjegy – Mini Roadster teszt

Minit vezetni jó, kabriózni jó, ergo Mini kabrióval autózni pazar. Akkor is, ha automata váltós, akkor is, ha csak nevében roadster.





Viszonylag rövid időn belül a harmadik Cooper S kivitelű és automata váltós Mini járt nálunk. A különös formájú Coupét egy Aaltonen Edition követte, legutóbb pedig azt a Roadstert próbáltuk, ami voltaképp nem is roadster, de a két ajtó/két ülés, ledobható vászontető, hátsókerékhajtás ismérvekből csak utóbbit nem adja, és azzal azért valahogy biztos együtt lehet élni, hogy a Mini elöl kapar.



Most, hogy tisztáztuk: a Roadster kétharmad arányban roadster, rögzítsük azt is, hogy ezzel az új modellel a Mininek már két kabriója is van. A másik ugye a Mini Cabrio. Az (alig használhatóan, de) négyüléses, s annak nagyon pici a csomagtartója. A Roadsternek egész tágas, 240 literes, síalagutas, és az ülések mögött is akad némi hely a pakkoknak, amennyiben átlagtermetűek az utasok. Ők kettecskén amúgy jó 190 centis magasságig nem fogják kényelmetlennek találni az autót, a vászontető pedig félig-meddig kitekeredve, de az ülésből is nyitható és csukható úgy 2-3 mp alatt. Felárért elektromos tetőmozgatás is rendelhető.



[BANNER type="1"]
Míg a Coupét könnyű bántani a megfordított baseballsapkát idéző kupolája miatt, a Roadster szimplán jól néz ki, pláne a 17 colos fekete felniken. Egy csíkos, Cooper S-ként extra légbeömlős, dupla kipufogós Mini volánja mögött mindig garantált a siker, kabriózva bezzeg lehetetlen elkerülni az irigy/imádó pillantásokat. A látványhoz komoly hanghatás is párosul – Sport módban gázelvételnél vidáman rotyog, durrog a kipufogó, padlózva meg a motorral kánonban ordít, remek. Kár, hogy úgy 1500 és 2000 percenkénti fordulatszám között zavaró a búgás – egy olyan tartományban, ahol nyugodt városi vagy országúti poroszkálás közben dolgozik a 184 lóerős 1.6 Turbo.




A Coupéhoz hasonlóan a standard Mininél laposabb szélvédőjű, annál nem sokkal nehezebb, 1,2 tonna körüli önsúlyt cipelő Roadster végsebessége 222 km/h, 100-as tempóra meg 7,2 mp alatt gyorsul, alig lassabb tehát a fémtetős verziónál. A 6 fokozatú, kormányról is kapcsolható automata váltó polgári stílusban megnyerő és okos, picit sportolva viszont picit fürgébb is lehetne. Ezt a majdnem fekete pontot bőszen pirosozza a parádés kormányzás, a harapós fék és a – jó úton – zseniális, kemény és játékos, kanyarbajnok futómű. Rossz úton nem fog tetszeni, ahogy üt és megvezet, de egyrészt soha nem volt kötelező a tortaevés, másrészt továbbra sem Magyarország egy ilyen kocsi elsődleges piaca.



A 10 millió forint alatti nyitható tetejűek ligájában a Roadsteren kívül csak a (hátsókerékhajtású) MX-5 vezetése ekkora élmény. Az is hangos, ez is. A Mini utastere színvonalasabb, hangulatosabb, extralistája hosszabb a Mazdáénál. Olyat is tud, mint a 80-nál elő, 60-ra visszalassítva elbújó hátsó szárny – ezt az egyébiránt fölösleges showműsort álló helyzetben, mondjuk a lámpánál várakozva is bármikor előadhatja, aztán jöjjön a tapscunami.




Ha Mini, akkor dizájnkavalkád, levesestál (műszerblokk), billenőkapcsolók, ergonómiai bibik. A Roadsterben például jól hátra kell nyúlni a biztonsági övért. Sebaj, a vászontető manuális mozgatásával úgyis edzésben vagyunk. Plusz bajlódunk a „kulccsal”, a pohártartóba helyezett palack kitakarja az alsó kapcsolósort, stb. De – nem kevés pénzért – van navigációs rendszer, Harman Kardon hifi, iDrive-szerű joystick, finom bőrkárpit ülésfűtéssel, tempomat, fény- és esőszenzor, könyöklő, változtatható színű hangulatvilágítás, minden ami kell, s ami nem. Környezetkímélő és fogyasztáscsökkentő start-stop csupán a manuális váltóhoz társítható. Az automata váltós Roadster Cooper S elvileg beéri 6,6 liter benzinnel – a mi tesztátlagunk 8,3 l/100 km lett. Volt benne városi tökölés, egy kis pálya (130-nál 2700 körül forog a motor, s nagy a szélzaj nyitva, csukva is), sok országút és padlógáz.


Mennyi a belépő a showműsorra? Cooper S-ként 6,8 millió forint. Ilyen tesztautós köntösben persze már a „tízest is meghaladja. Sok pénzért sokat is ad a Roadster – akinek elég a két ülés, időnként kabriózni és/vagy száguldozni akar a konstans rivaldafényben, az pedig nem érdekli, hogy elöl vagy hátul van a hajtás, finom falat lehet, ami nem akad meg a torkán.

István
nem aktív

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek