Élvezd a törődést – Mercedes-Benz CLS 400 d teszt

Nagyot szólt annak idején, amikor a Mercedes-Benz piacra dobta a CLS-t, ha emlékeim nem csalnak, akkor a „kupélimuzinok” egyik első képviselőjeként, hogy aztán szépen divatot teremtsen. Azóta már a harmadik generációnál járunk, és a mérce nem került lejjebb. Az aktuális CLS az E-osztály és az S-osztály közötti űrt hivatott betölteni, igencsak stílusosan. Természetesen megvannak a maga hátrányai ennek a kupés formának, de amikor a nap végén kiszáll belőle az ember, mindent meg tud bocsátani neki. Azon lehet vitatkozni, hogy melyik a legkarakteresebb CLS a három generáció közül, legalábbis az orrát és a hátsóját tekintve, mert oldalról mindegyik gyönyörűen hozza a kupás ívet. A jelenlegi formaterv tökéletesen illeszkedik a Mercedes aktuális formanyelvébe, ám szerencsére nem lett olyannyira hasonló a többiekhez, hogy összetéveszthető legyen. Sőt, odáig merészkedek, hogy a legkarakteresebb típusnak nevezzem a jelenlegi kínálatból, igen, még egy négyajtós AMG GT-nél is figyelemfelkeltőbb szerintem. Főleg ezzel a nagyon sötét zöld fényezéssel, amit sokan feketének néznek első pillantásra. Kicsit talán a kelleténél jobban el is rejti a formai játékokat. Közelebbről persze jól látszanak a domborítások, fény-árnyék vonalak, amelyek rabul tudják ám ejteni a szemeinket. Hátul is ott az aprócska légterelő a csomagtér-ajtón, ami bár nem egy nagy látványelem, mégis sokat dob az összképen. Az egyetlen, amit simán elfelejtettem volna a formatervezők helyében, az a két kamu kipufogóvég. Nélkülük is ugyanolyan látványos maradna a CLS. [BANNER type="1"] Bent sem kell csalódni, magával ragadó a hangulat, a színek, az anyagok, minden. Nincs a kardánalagútig lenyúló érintőképernyő, illetve fekhellyé alakítható jobb hátsó ülés, ám ezeken kívül egy S-osztályban éreztem magam. Nagyon magas a nívó, de az ergonómiáról sem feledkeztek meg. Könnyű az MBUX rendszer vezérlése, amit természetesen élő szóval is működésre lehet bírni. Rengeteg a menüpont, de logikus az elrendezés, szóval könnyű navigálni az infotainmentben, illetve a digitális műszeregységen. Egyedül a haptikus kormánygombokkal álltam kicsit hadilábon, de ott a tapipad, vagy az érintőképernyő is, ha nem akarná az igazságot az érintésérzékeny felület. Fantasztikus az a kényelem, amit az ülések nyújtanak elöl és hátul egyaránt. Elöl szellőztethető, fűthető, masszírozós, barna bőrrel burkolt fotelekben lehet helyet foglalni, amelyek ráadásul aktív oldaltámaszokkal ölelnek a kanyarokban. Nagyszerű érzés, és ugyan hátul nincsenek ilyen lehetőségek, de azért a fűthetőség ott is rendelkezésre áll. Bár hivatalosan öt személyes az autó, azért a hátsó kialakítás igazából két ember számára kényelmes. A kupéság viszont rendesen lecsökkenti a fejteret elöl és hátul is, de ez is megszokható, az alacsonyabb termetűeket pedig nem is fogja zavarni. Szintén az egyedi karosszéria miatt a csomagtér 520 litere nem tűnik oly nagynak, főleg azért, mert inkább hosszan, alagútszerűen nyúlik hátra, ahol persze osztottan dönthetők a hátsó ülések, ha valami ennyire hosszú tárgy szállítására vetemedne a tulaj. Szóval nem túl praktikus, de a szépség oltárán megérte beáldozni. [BANNER type="2"] Tökéletesen illik a CLS kifinomultságához a motor, amit az orrában hord. Pedig az bizony egy gázolajos egység. De annyira finoman jár, hogy bent ülve ezt szinte észre sem venni. Kint hallgatva sem zavaró a dízel hangjának tónusa, de bent annyira ügyesen elrejtették, még hidegen is, hogy akár benzinesnek is hihetnénk. A 400 d jelölés egyébként a hathengeres, háromliteres dízelmotort takarja, ami 330 lóerőt tud, 700 Nm forgatónyomaték mellett, utóbbit már 1200-as fordulatnál leadja. Ebből már sejthető, hogy ha kell megindul, mint egy lavina a hegyoldalon. Csak a CLS felfelé is húz, veszettül húz, de úgysem kívánja benne senki a száguldozást. Az üzemmódválasztóval lehet Sport és Sport+ fokozatokat is választani, az Eco és a Comfort nyújtja a legnagyobb kényelmet. Ez egy elegáns „suhanógép”. A futómű még a durvább úthibákat is szépen kisimítja, ám eközben nem lett túl lágy sem, ezért a tempós kanyarokban is élvezet terelgetni. Persze az összkerékhajtás is segít a biztos úttartásban. Sok száz kilométer után is pihenten szállhatnak ki belőle az utasok, és valóban ez a rendeltetése ezzel a hajtáslánccal. A 9 fokozatú automata sebességváltó hangolása is érezhetően az országúti és az autópályás közlekedéshez passzol, így használva, a városi forgatagot lehetőleg kerülve, 6,8 literre adódott az átlagfogyasztás, ami majdnem megegyezik a gyári adattal. Szóval még mindig nem lenne szabad temetni a dízeleket, de ez már megint egy olyan téma, amiről oldalakon keresztül értekezhetnék. A lényeg, hogy akinek az életviteléhez indokolt, nyugodtan választhat ilyet, nem fog csalódni benne. [BANNER type="3"] Végül elérkeztünk az autó árához, ami természetesen sok-sok számjegyből áll, de ebben a kategóriában ez egyáltalán nem meglepő. Egy „fapados” CLS 400 d 34,4 millió forintról indul, ám mindazokkal az extrákkal, amelyeket a tesztautóba belepakoltak, 42,7 millióra nő az ára. Viszont ebben már tényleg minden biztonsági és kényelmi extra benne foglaltatik. Magától parkol, körbekamerázták, szélvédőre vetíti a fontos adatokat, automatikusan megállít a hátsó-keresztirányú forgalomra figyelő rendszer, tényleg a legfrissebb vezetőtámogatókkal rendelkezik, és persze a hangzásra igényesek számára a csodaszépen megszólaló Burmester térhatású hangrendszerrel. Ami pedig különösen jól esett, hogy semmiféle rosszalló tekintettel nem találkoztam, a CLS elbűvöli a járókelőket is.