Emily mesebeli története

Pontosan emlékszem, amikor megláttam élőben az elsőt. „Te lennél az?” – futtattam át képzeletben a kezem Emily fém testén, s közben egy halvány mosolyt véltem felfedezni a repülő Istennő arcán. Persze ekkor már jól tudtam, hogy Emily valójában nem egy Istennő, nem egy angyal, még csak nem is egy szobrász agyszüleménye, a Rolls-Royce-ok orremblémáját ugyanis egy élő asszonyról mintázták. Manapság a nyugalom szimbólumaként is emlegetik, a minőség és az elegancia egyik megtestesítője, amelynek energikus megjelenését varázslatosan kecsesnek és felsőbbrendűnek tartják.

Emily első elődje nem sokkal a márka megalapítása után, 1907-ben készült el, és került fel Lord Montagu of Beaulieu (John Douglas-Scott-Montagu) Silver Ghostjára, aki az angol autózás egyik úttörője, s egyben szakértője: autógyűjtő- és versenyző, a mobilizációért sokat tevő politikus, valamint a The Car Illustrated magazin szerkesztője volt egy személyben. A befolyásos lord maga bízta meg Charles Robinson Sykes szobrászt, hogy készítse el az impozáns díszt, és rögtön modellről is gondoskodott, ugyanis ekkoriban Eleanor Velasco Thornton, ismert színésznő és modell dolgozott a jobb kezeként. Talán nem meglepő, hogy nem kizárólag munkakapcsolat fűzte kora egyik szépségideálját a lordhoz, házasságról azonban a nagy társadalmi és anyagi különbségek miatt szó sem lehetett, sőt, a lord családja nyomására elvett egy másik, rangban hozzá illő nőt. Kapcsolata Eleanorral azonban ez után is megmaradt, egy lánygyermek született belőle, de erről persze csak kevesen tudtak.

[kepallobal=465586][/kepallobal] A titok egyik hordozója épp a megbízott szobrász volt, akinek egyébként gyakran állt modellt a szép hölgy, így adta magát, hogy most is ő kölcsönözte az arcát és a testét a szerelme számára készülő egyedi, különleges orrdíszhez. Az elkészült mű hosszú, libegő ruhát viselt, s mutatóujját a szája elé tartva jelképezte tüzes kapcsolatuk titkosságát. Ez a szobor a The Whisper, azaz „A Suttogó” nevet kapta. Montagu példáját követve eztán több Rolls-Royce tulajdonos készíttetett egyedi díszeket az autójára, mígnem a cég vezetése – engedve a divathullámnak és attól félve, hogy a kocsi stílusához méltatlan emblémák is napvilágot látnak majd – hamarosan megbízta a szobrászt, hogy készítsen egy hasonló művet, ezúttal minden autójukra! Az igazgatótanács persze több variációt kért, hogy legyen miből választani. Sykes megmaradt az eredeti figura mellett, s újra a lord titkos szerelmét kérte fel modellnek, csupán a fém hölgy suttogó mozdulata változott meg a karok fel, illetve hátra lendítésével. A zsűri tagjai a kisebb szélzajt okozó, lágyabb vonalvezetésű figurát választották. Először a Spirit of Speed (a Száguldás Szelleme) nevet adták az új orrdísznek, ám kis idő múlva úgy döntöttek, hogy a Spirit of Ecstasy (az Eksztázis Szelleme) jobban illene hozzá, és még egzotikusabban hangzik.

Az első néhány évben bronzból készítették az apró remekműveket, amelyet ezüstbevonattal láttak el. Mivel túl sokat csentek le így az autókról, áttértek a ma is használt nikkel ötvözetekre, amelyek a modernebb autókon már gombnyomással a gépháztetőbe süllyeszthetők, sőt, egy valószínűsíthető ütközés esetén egyébként is eltűnik. Persze, az elmúlt közel száz év során egyéb apróbb módosításokat is elkövettek, például, néhány széria előrébb dől (hogy ne rongálja meg a figyelmetlenül felhajtott gépháztetőt), s hogy ne zavarja a kilátást. Volt, hogy kisebbre vették, feltupírozták a haját, vékonyítottak a derekán, vagy éppen térdelve ábrázolták az időközben Emily becenevet kapó kultuszfigurát. Utóbbinak rossz nyelvek szerint igencsak örültek az arab országok tehetős megrendelői, akiknek nem tetszett, hogy egy ilyen öntudatos nő hátsóját kell nézniük nap mint nap, míg a svájciak sokáig nem tehették ki a szobrot, nehogy egy gyalogos-gázoláskor még súlyosabb sérüléseket okozzon. Ettől függetlenül persze megkapták, hiszen az autóhoz járt tartozékként, csupán a kesztyűtartóban foglalhatott helyet.
Amerikában is gyorsan elterjedtek az orrdíszek, ott leginkább Flying vagy Silver Lady-nek, azaz Repülő vagy Ezüst Hölgynek nevezik. Felárért valóban rendelhető tiszta ezüstben és aranyban, utóbbi 1920 óta, amikor is Párizsban, a világ legkiválóbb emblémáinak versenyében Rolls-Royce szobor lett az aranyérmes. Néhányan a hagyományos ezüst színű szobrot is lefújatják arany színűre, de ez klubkörökben sokkal inkább égő, mint menő.

Először a Spirit of Speed, a Száguldás Szelleme nevet adták az új orrdísznek, ám kis idő múlva úgy döntöttek, hogy a Spirit of Ecstasy, vagyis az Eksztázis Szelleme jobban illene hozzá, és még egzotikusabban hangzik…

Különös véletlen, hogy Emily mintegy száz éve dacolhat a menetszéllel, és kényeztetheti a rajongókat egy-egy virtuális vagy valós simítással. A márka egyik alapítója, Frederick Henry Royce ugyanis az első perctől kezdve csupán egy haszontalan csecsebecsének tartotta az orrdíszt, pontosabban még ennél is rosszabbnak. Úgy gondolta, a szobor túlzottan megtöri autók orr-részének letisztult vonalait, ráadásul zavarja a kilátást, ezért saját autóin szinte soha nem használta. Éppen betegszabadságát töltötte, amikor Sykes-ot megbízták a tervek elkészítésével – ha a főnöki székben ülve találja meg az ajánlat, akkor bizonyosan megvétózta volna az ötletet. Charles Stewart Rolls sem állhatott volna ki Emily mellett, ő ugyanis 1910-ben, egy repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette.

Sajnos Eleanor sem sokáig láthatta viszont vonásait a kocsikon, 1915 decemberében, egy egzotikus hajóúton a szeretett nemes karjaiban halt meg az SS Persia fedélzetén, amelyet egy első világháborús német tengeralattjáró süllyesztett el. A sors fintora, hogy Lord Montagu-tól is elbúcsúztak a helyi lapok, ám őt egy arra járó hajó legénysége kimenekítette a tengerből, s bizony meglepte az angol elitet, amikor az Eksztázis Szellemének egyik szülőatyja – kicsit sem szellemnek kinézve – később besétált az egyik szalonba. 1929-ben ő is elhunyt, s egy, az autózással örökre életére „megfertőzött” fiúgyermeket hagyott maga után a második feleségétől. Ez a fiú, Edward ma 84 éves, és a családi alapokra építkezve, többek közt egy elismert veteránautós szaklap, valamint a családi birtokon nyitott National Motor Museum (magyarul Nemzeti Autómúzeum) tulajdonosa. Apja történetét a The Silver Ghost című filmből is ismerhetik.