Eredeti fődarabokkal futott egymillió mérföldet egy Lexus LS

    3
    1

    Csaknem 1,5 millió kilométert tett meg az az 1996-os gyártású Lexus LS 400 addigra, amikor rátalált Matt Farah, a The Smoking Tire autós podcast műsorvezetője. 18 év alatt öt tulajdonos tette meg a Lexusszal ezt a lenyűgöző távolságot (évente átlagosan 80 ezer kilométert), mivel azonban a történet Amerikában játszódik, a számláló jóval szerényebb számot, 897 ezer mérföldet mutatott. Matt úgy gondolta, az autó többet érne, ha pontosan egymillió mérföldet (1,61 millió kilométer) futna, és hogy elméletét bizonyítsa, megvásárolta a szedánt.
    Ambiciózus tervének megvalósításához már csak további 103 ezer mérföldet, azaz 165 ezer kilométert kellett megtennie az autóval. Erre azonban nem lett volna ideje, ezért az autós közösségtől kért segítséget. Korlátlan felelősségbiztosítást kötött a Lexusra, így jogilag bárki vezethette az autót. Ez pontosan így is történt:

    az elmúlt négy évben több mint százan markolták meg az LS 400 kormányát, és juttatták a projektet lépésről lépésre egyre közelebb a célhoz.

    „Úgy gondolom, hogy ha megfelelő műszaki állapotban tartjuk, nem kunszt eljutni az egymillió mérföldig, gond nélkül kiszolgálja ezt a távolságot az LS. Erre a modellre viszont senki nem vigyázott az elmúlt ki tudja, hány évben” – kommentálta kísérletét Matt Farah. Hogy korábban milyen gazdái voltak a nemes luxusautónak, jól mutatja, hogy az 1500 dollárért (420 ezer forint) megvásárolt szedánba az átírást követően Farrah vásárolt először új lengéscsillapítókat.
    A minőség persze relatív, és egy Lexus még ilyen intenzív használat után is kiemelkedik kortársai közül. Amikor egy kollégája, a lengyel-amerikai Kamil Kałuski a célhoz közel, túl a 980 ezredik mérföldön kipróbálta a Lexust, megdöbbent: az eredeti ülések még mindig kényelmesek voltak, a klíma jéghideg levegőt fújt, a műszerfal működött, ahogy a szivargyújtó is. A hibajelző lámpák többsége világított ugyan, ám ezt a jelek szerint a szenzorok fáradása okozta, mert a – tunerek körében is népszerű – 4,0 literes, nyolchengeres motor ugyanolyan könnyen és finoman indult, mint újkorában. A fékpedál félúton túl, de fogott, a kormánymű tökéletesen tette a dolgát, az utastérben pedig (öreg) luxusautóhoz méltó csend uralkodott. De ami igazán döbbenetesnek bizonyult, az a szinte hibátlan állapotba lévő alváz, melyen minimális felületi rozsdán kívül semmilyen egyéb korrózió nem látható.

    A négy év alatt néhány defekten és egy lemerült akkumulátoron kívül tökéletesen üzemképesnek bizonyult a Lexus. Az egymilliomodik mérföldre tulajdonosa, Matt Farah vette át a kormányt, ám az ünnepélyes pillanat elmaradt: a számláló megakadt 999 999-nél, így azóta csak a napi számlálón gyűlnek tovább a mérföldek. [BANNER type="1"] Matt minden bizonnyal könnyedén találna új otthont a legendává vált LS szedánnak, ám úgy gondolja, ideje, hogy méltósággal távozzon az élők sorából az autó. A további tartós használathoz nyilvánvalóan elengedhetetlen volna egy teljes felújítás (erre egyébként az elmúlt 22 évben nem volt szükség, a nyolchengeres benzinmotor bontatlanul csinálta végig az 1,61 millió kilométert!). A tervek szerint azonban nem felújítják, hanem átépítik a motort: – ahogyan oly sok másik példány – kap egy turbófeltöltőt, hogy utána gyorsulási versenyre hívja ki a nyolchengeres sportszedánok legbrutálisabbikát, egy Dodge Charger SRT Hellcatet. Ezt követően Matt Farah dohányzóasztalt építtetne magának a motorblokkból. Tiszteletlenség? Nem feltétlenül: ahogy a #millionmilelexus példája is mutatja, az eredeti LS 400 egy valódi műszaki műremek volt, valójában úgy az igazán stílusos, hogy iparművészeti alkotásként fejezze be földi pályafutását.
    Az autóról a négy év során készült fényképek és videók itt tekinthetők meg. A legendás Lexus LS tavaly nyár végén egy műszaki átvizsgáláson is átesett, az erről készült videó alább látható.
    Fotók: MillionMileLexus
    Előző cikkA SEAT megalkotta a saját Renault Twizyjét
    Következő cikkA Lexus legfontosabb típusa? – Lexus UX menetpróba
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS