Erősebb, vagy gyengébb, netán kabrió? Milyen új Suprák várhatók?

    0
    1

    Hosszas várakozás után idén januárban látta meg a napvilágot a Toyota GR Supra, a legendás sportkupé ötödik generációja. Ezzel rajongók tízezreinek álma vált valóra – még ha a rendkívüli érdeklődés miatt alighanem rekord hosszú várakozási időkkel kell is számolniuk. Ugyanakkor az ember telhetetlen lény: amint teljesül egy álma, hármat képzel a helyébe. Így volt ezzel a Top Gear újságírója is, aki Tada Tecuját, a GR Supra projekt első emberét faggatta arról, milyen további modellvariánsokra számíthatunk a közeljövőben.
    Mint minden sportautó esetében, az első és legfontosabb természetesen a menetteljesítmények fokozásának kérdése. A Toyota GR Supra jelenleg piactól függően kétféle motorral (kétliteres, soros négyhengeres, illetve háromliteres, soros hathengeres), három teljesítményszinten (197, 258, 340 LE) érhető el. A dinamika javításához nagyobb motorteljesítményre vagy kisebb tömegre lesz szükség. A teljesítmény számottevő növelésre Tada-szan szerint egyelőre hiába várunk, ugyanakkor a tömegcsökkentés gyakorlatilag eldöntött kérdés. „Már készül a modell versenyváltozata, így pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy száz kilogramm mínusszal teljesen más autóvá válik a Supra. Még csak extra motorteljesítményre sincs feltétlenül szükség. A GT86-ból létezett egy GRMN verzió. A japán piacra szánt típusból mindössze száz darabot készítettünk, ám egyetlen nap alatt háromezer megrendelés futott be rá. Egy ilyen limitált kiadás gondolata a Supra projekt kapcsán is felmerült, és nagyon remélem, hogy ezúttal globális modellről beszélhetünk majd. A tömegcsökkentés mellett javítanunk kell az autó egyensúlyát, tovább finomítani a futóművet, és persze a motorteljesítmény sem maradhat változatlan.” [BANNER type="1"]
    Egy karbon-kerámia fékekkel és szénszálas vázú ülésekkel szerelt, audio- és klímaberendezésétől, valamint hangszigetelésétől megfosztott, kiélezett verzió igazán izgalmas fejlesztési irány volna, ám vannak, akik pont ellenkezőleg gondolkodnak: egyszerűbb, olcsóbb, barátságosabb Suprára vágynak. Ezzel kapcsolatban nem bocsátkozott részletekbe a főmérnök, ám kijelentette, hogy „a Suprának évről évre fejlődnie kell”, így várhatóan nemcsak izgalmasabb, de racionálisabb is lesz a sportautó. Ezzel összefüggésben kézenfekvő volna egy manuális sebességváltó beépítése, ám Tada Tecuja szerint ezt nem műszaki okok miatt nem tervezi a Toyota. „A GR Suprához fejlesztett sportautomata sebességváltó egészen máshogy működik, mint amit a vásárlók megszokhattak. Úgy gondolom, ha megismerik, nem érzik többé szükségét egy kéziváltónak. Ugyanakkor örömmel hallanám a visszajelzéseket: ha ezek után még mindig manuális váltóra vágynak, remélem, nem fojtják magukba, rajtunk nem múlik a megvalósítás.”
    Nemcsak a motor, hanem a karosszéria és a beltér módosítása is terítékre kerülhet a következő években. Nem kizárt, hogy idővel átalakítja a vezetői környezetet a Toyota, szorosabbra fűzve a kapcsolatot a GT86-tal vagy a márka modellkínálatának új generációs típusaival. Ennél korábban érkezhet azonban egy fontosabb módosítás. A Supra legendájának része volt a targa tető, azaz a kiemelhető tetőpanel, így nemcsak kívánatos, de stílusos is volna egy ilyen verzió – annál is inkább, mert a kabriótetővel járó tömegnövekedés (hogy a karosszéria szilárdságának csökkenéséről ne is beszéljünk) hátrányosan érintené a tökéletesen kiegyensúlyozott vezethetőséget, ezért Tada-szan szerint a roadster változat nincs napirenden, egy targa változatól azonban már beszélgetnek. Egy targa esetében a használaton kívüli tetőlemezek elhelyezése okozhat dilemmát: a fejlesztő stáb alaposan körüljárta a kérdést, és úgy tűnik, a XXI. századi ügyfelek teljesen elszoktak az ezzel járó nehézségektől. Ugyanakkor Tada-szan kategorikusan nem kérdőjelezte meg a targa verzió létjogosultságát, magyarul: van okunk reménykedni. Akár a targa, akár az egyéb Supra változatok kapcsán.
    Előző cikkBe kell látni, hogy ez jó! – Hyundai i30 Fastback N
    Következő cikkGyártásra készen komolyabb lett az újragondolt 02-es BMW
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.