És ebből még Vignale is van! Ford S-MAX teszt

Ha túl buszos a Galaxy. Nincs kompromisszum a Ford nagyméretű egyterűinél, van viszont választási lehetőség. Aki a lehető legtágasabb beltérre vágyik, annak a Galaxy szól. Aki pedig egy kecsesebb, mégis méretes belterű autóra vágyik, az S-MAX-ban partnerre lelhet. Ez is óriási, csaknem 4,8 méter hosszú, közel 1,92 méter széles, de formájával ügyesen feledteti méreteit.




Családi Aston Martin. Jól áll az S-MAX-nak is az Aston–orr, a karosszéria vonalai pedig valójában mesteriek. Úgy lettek az egyterűek között kecsesek, hogy az oldalfalak közel függőlegesek, a hátfal is az, ha nem is baltával vágott. Mindez fontos a beltér mérete szempontjából. Nincs is helyhiány. Az átlagosnál magasabb ülésekbe nagyon jó a beszállási kényelem is. Nagyok, szélesre is nyílnak az ajtók.




Remek ülések. Az első ülések akár légkamrákkal is szabályozható alakúak, masszázsfunkciósak, nem olcsón, de valóban remek kényelmet adnak. Hátul minimális a középső padlódudor, azonos méretű a három függetlenül tologatható, szabályozható támladőlésű, kivétel nélkül Isofix-csatlakozós ülés. Sokszor jól tud jönni, ha nem csak a két szélső helyre, hanem középre is rakhatunk gyerekülést. Továbbá az is, hogy a szélsők úgy dönthetők előre a hátsó sorba jutáshoz, hogy azokon akár gyerekülés is lehet. Az opciós harmadik sor egyenként felhajtható ülései kisebbek ugyan a második sorban lévőknél is, de azért felnőttek számára is egészen korrektek. Ha a második sori székeket nem toljuk teljesen hátra, akkor el is lehet férni leghátul. Hiba azonban, hogy leghátul nincs Isofix, így pont gyerekeket nem tudunk oda ültetni.



Utazásra termett. Üléseivel, méretes ajtózsebeivel, öt ülés mögött is 700, de az összes ülést kihajtva is 285 literes csomagterével az S-MAX remek utazóautó. Variálhatósága az opciós elektromos ülés-síkbadöntéssel remek, apró szépséghiba, hogy a kalaptartót (a leghátsó ülések vagy a teljes raktérkapacitás használata esetén) nem rejthetjük padlórekeszbe, és az is, hogy a fejtámlákat az elektromos üléslebillentés előtt kézzel kell leengedni. Viszont az alapesetben is 1, üléshajtással 2 méteres raktérhossz és a mindenhol 1 métert meghaladó raktér-szélesség bizony elismerésre méltó, akár egy közepes méretű íróasztal is befér – nemcsak lapra szerelve, hanem valódi dimenzióival is.
[BANNER type="1"]




Nem csak tere, ereje is van. Az S-MAX nem csupán helykínálatával jó utazóautó, hanem 180 lóerős 2,0 literes dizelmotorjával és az ahhoz társított 6 fokozatú duplakuplungos automataváltóval is. A Ford láthatóan nem szállt be a fokozatszám-versenybe, Powershift váltója kapcsolási idejeivel sem rekorder. Úgy dolgozik, mint egy korrekt automata, motorféket is ad, teszi a dolgát. Az autópályás 130 km/órás utazótempó alig több mint 2000 1/perc fordulattal, feltűnően csendesen futható. Nagy segítség az opciós távolságtartós tempomat, az is szépen teszi a dolgát, városban is, bár teljesen álló helyzetre nem fékez, csak az alapjárati kúszás környékére. Van éberségfigyelő, a sávtartó programozható, hogy csak jelezzen, némán korrigáljon, vagy tegye mindkettőt. Érdemes fizetni a holttérfigyelőért és a ráfutásveszélyre figyelmeztetésért. Egyik rendszer sem szól feleslegesen, akkor azonban igen, amikor kell.



Meg kell tölteni az utasteret. Egyedül vagy másodmagunkkal autózva az S-MAX fölöslegesen nagynak tűnik, igazság szerint a 180 lóerős (még egyturbós dízel is), a kedvezőbb fogyasztásért ugyanis gond nélkül bevállalnám a 150 lóerős, csak elöl hajtó verziót is. Itt viszont van 180 lóerőnk és intelligens összkerékhajtásunk is, mindkettő jól tud jönni, bár ez az alapból is bő 1,8 tonnás autó nem kifejezetten sarkall csapatásra, sokkal inkább nyugodt utazásra. Ahhoz, illetve a mi rossz útjainkhoz félig üres utastérig kemény az amúgy igényes, elöl MacPherson, hátul multilink futóműve (legalábbis a feláras 235/50 R18-as abroncsokkal). Ha viszont legalább négyen-öten ülünk az autóban, akkor már egészen kényelmes csillapítást kapunk, az amúgy igen stabil útfogás mellé. És mennyi is fogyasztás? A gyári vegyes érték 5,8 liter/100 km, a zömében autópályán és városban mért tesztátlag pedig 7,5 l/100 km lett. Abszolút értékben, illetve a gyári értékhez képest nem kevés, de a képességekhez viszonyítva, illetve kényelemben szállított utasszámra vetítve nem is sok.



Sokat, sokért. Az S-MAX egyszerre jól vezethető, akár hét utast, de leginkább ötöt és temérdek csomagjukat kényelmesen szállító, jó megjelenésű és nem mellesleg sofőrsegédekkel teletömhető autó. Extráinak kínálata tényleg parádés, akár konnektor is lehet a fedélzeten, az ajtók kulcs nélkül nyílhatnak, a csomagtéré láblendítéssel is, a bőrkárpit igényes, több árnyalatban választható. De ahogyan azt már a bevezetőben elárultam, egyetlen szépséghiba mégis van: mindez nem járhat olcsón. Az S-MAX alapára (1.5 EcoBoost, Trend) 8,625 millió forint, az alap dízel (2.0 TDCi, 150 LE, Trend) 9,445 milliótól rendelhető, a Titanium felszereltségű, 180 lóerős és összkerekes, valamint automataváltós verzió 11,48 milliótól kérhető, a tesztautóba pedig még bő egymillió forintnyi extra került bele. Ezzel egyébként nem is drágább, mint az azonos motorizáltságú, még finomabb, de opciós tételekkel még nem turbózott S-MAX Vignale. A külső vetélytársak közül a Volkswagen Sharan/SEAT Alhambra párosnál olcsóbb, az összkerékhajtással nem kínált Renault Espace-nál drágább.