Extravagancia helyett szolgáltatásaival kényeztet az új Citroen C4

    1
    1

    Már tavaly megismerhettük az első generációjával 2004-ben debütált C4 új kiadását. Maradt a 2,61 méteres tengelytáv és az elöl McPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű is, ám a karosszéria jelentős mértékben megújult. A tetőoszlopok mai mércével továbbra is filigránok, a méretek csak alig nőttek, a 4,33 méteres hossz 5, az 1,79 méteres szélesség 2, az 1,49 méteres magasság 3 cm-rel nagyobb a korábbinál. A forma olyannyira a Citroen mai palettájához illő, hogy a C4 szinte felpumpált C3-asnak hat, átlós irányból, csak a farát látva pedig könnyedén össze is téveszthető azzal. A csomagtér azonban csaknem 10 százalékkal, azaz 30 literrel lett öblösebb, most még (az ésszerűen alapáras) pótkerékkel is 380, a rizikós defektjavítóval megelégedve pedig 408 literes – ezzel az ötajtós kategóriatársak között (a Skoda Octavia után) rekorder
    Nem csak a forma, az utastér is vesztette egyediségéből, a korábbi, középre ültetett, áttetsző hátterű, digitális műszerpultot hagyományosabb, de részint továbbra is folyadékkristályos óracsoport váltotta fel és a fix közepű kormánykerék is a múlté. A hagyományos volán ugyanis olcsóbb, könnyebb és nagyobb légzsákot hordozhat. Ezzel és az alapáron adott oldal- és függönylégzsák-sorral, valamint a szintén szériatartozék ESP-vel meg is van az 5 csillagos utas-védelem, az egyedi formavilág helyett pedig elsősorban az elektronikai, kényelmi és biztonsági arzenál a vevőfogó. Finomság van még bőven, az akár kétszínű műszerpult felső része puha, nagyobb kategóriás autókat idéző plasztik, a robotizált váltó karja nagyon apró, de továbbra is az első ülések között felfelé meredő kapcsoló.
    A már az alapverzióban is meglévő tempomat a jobb verziókban 5, egyedileg menthető sebességértékre állítható és francia autóhoz hűen (mindegyik szinten) sebességhatárolóként is funkcionál. A műszerfal megvilágítása temérdek árnyalatra állítható és még a figyelmeztető hangokhoz, így az indexhez is különféle polifonikus dallamok állíthatók be. Utóbbi jópofa opció, de hasznosnak egyáltalán nem nevezném, én minden indexeléskor kapkodtam a fejemet, hogy miért kapcsolódott be a rádió. Ez legyen a legnagyobb baj, nem kell a megszokottól elállítani, ellenben az tény, hogy a 6 légzsákos, ESP-s, elektromos első ablakos és fűthető külső tükrös, légkondis, kormányról vezérelhető CD-rádiós alapellátmányhoz mérten kedvező a 3 959 000 forintos akciós alapár.
    Az árlistán tovább lépve az 1,4 literes, 95 lóerős alap benzinmotoron túl 1,6-os, 120 lóerős és azonos méretű, turbós, 155 lóerős is választható. Utóbbi csakis 6 fokozatú, robotizált váltóval kapható, míg a 120 lóerőshöz 5 fokozatú manuális váltója helyett 4 sebességes bolygóműves automata is kérhető. A dízelpaletta 2,0 literes, 150 lóerős, valamint 90 és 110 lóerős 1,6-os HDi-ket sorol. A 90 lóerős váltója 5, a 110 lovasé és a 2,0 literesé 6 fokozatú. Robotizált, 6 sebességes a 110 lóerős 1,6 HDi-hez választható és ehhez jár a rekord gyorsan, 0,4 s alatt újraindító Stop&Start rendszer is, mellyel vegyes ciklusban 0,4 liter üzemanyag spórolható meg 100 kilométerenként. A legtakarékosabb, e-HDi jelölésű C4 kombinált fogyasztási értéke 4,2 l/100 km, szén-dioxid emissziója 109 g/km.

    A hazai forgalmazást megnyitó bemutatón pont az utóbbi, legtakarékosabb C4-est vezethettük rövid távon. Az ízlelés kellemes élményeket hagyott, a leggazdagabb, Exclusive felszerelésű tesztautóban sok egyéb mellett néhány feláras extra, mint például a 10-140 km/órás tempó között szolgáló holttérfigyelő elektronika, valamint kanyarkövető Xenon fényszóró, fűtött és a vezetőnél masszázs funkciót is bevető első üléspár, elektromos rögzítő-fék, három intenzitás fokozatot is kínáló kétzónás automata klíma, első-hátsó parkoló-radar és 220 V-os csatlakozó is kényeztetett. Jól látható, hogy az opciók sora rendkívül hosszú, parkolóhely-felmérő elektronika, panorámatető és mélynyomós hifi egyaránt elérhető. Nem meglepő, hogy idei eladásainak zömét az új C4-től várja a Citroen. A vevőket már a jövő héttől minden szalonban kipróbálható autó várja, január 21-től pedig nyílt hétvégével is népszerűsítik az újdonságot.
    Előző cikkTársadalmi összefogás az üzemanyagárak ellen?
    Következő cikkKilencedik fokozat a ZF automatájától
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás