Ez a legjobb családi autó! SEAT Alhambra teszt

    1
    1

    Benzinesével is imádtukaz Alhambrát, de a takarékosabb és erőteljesebb, valamint fényűzőbben felszerelt turbódízel a teszthét során újabb és újabb pozitív meglepetéseket okozva egyértelműen kiérdemelte a legjobb családi autó címet.
    Kezdjük a megjelenéssel, a Style csomaggal még önmagában nem jár ilyen elegáns megjelenés, mint a tesztautóé, de a Style Advanced 17 colos alukerekeivel, sötétített hátsó ablakaival, panorámatetejével, valamint a 142 500 forintos „Króm csomag” által adott fém tetősínnel, valamint csillogó fém oldalablak-szegélyezéssel ez a példány sokkal prémiumosabb, mint a korábban próbált. Folytatja a luxusautós fílinget, hogy az oldalsó tolóajtók és a csomagtér méretes hátfala (271 250 forintért) elektromosan, távirányítással mozgatható. Így aztán parkolóban kellően fel lehet vágni ezen funkciókkal, de ami sokkal fontosabb: nem kell attól tartani, hogy például egy törékeny anyukának túl nagy erőmutatvány lenne valamelyik nyílászáró mozgatása.
    Noha az utastér a korábbi Alhambra tesztautóéhoz hasonlóan hétüléses és szövet kárpitozású, az ülésekre sötétebb, egyel minőségibb textil került, s a műszerfal is mélyebb, egytónusú. A Style felszereltséggel a műszerfal felső tároló-rekesze fedelet és a kesztyűtartóhoz hasonlóan zörgésmentesítő flokkolást kapott, háromzónás, a második üléssorban is szabályozható a légkondicionáló, az ülések variálhatósága és mérete pedig minden igényt kielégítő. Műszaki adatainkból is kiolvasható: az első ülések fényűző méretűek, a középső sori, egyenértékű, független, tologatható, szabályozható támladőlésű székek megütik az átlagos szintet, a leghátsók pedig csak hajszálnyit gyérebbek az utóbbiaknál. Különlegesség, hogy 7 átlagos méretű felnőtt teljes kényelemben tud elhelyezkedni az Alhambrában, ha a középső sori székeket nem a leghátsóbb pozícióba tesszük, már leghátul is elegendő a lábtér, a fej- és a válltér pedig mindenképp kellemesen szellős. Hét ülés mögött is marad 267 liternyi, kisautós méretű, 46 cm hosszú, 1,1 méter széles és több, mint ugyanilyen magas csomagtér, ha pedig a leghátsó székeket a padlóba hajtjuk, rögtön 1,25 méter hosszúságú a raktér. Nem kunszt a második sori székeket sem padlóba hajtani – úgy már 2,02 méternyi a raktérhossz, ha pedig az utasoldali ülés háttámláját is előre hajtjuk, akár 2,9 méter hosszú tárgyak is beszuszakolhatók a 2430 literes térbe.

    Az utastér – ha itt egy kicsit finomabb kialakítással is – de korábbi tesztünk után nem nagy meglepetés, ám hajtásláncával bőven tartogat érdekességeket a próbált példány. Míg korábban a belépő,150 lóerős, 1,4 literes, turbós benzinest vallattuk, most a „mindössze” 140 lóerős, de tekintélyesebb, 320 Newtonméter nyomatékú, belépő turbódízelt kaparintottuk meg, ráadásul az opciós, 6 fokozatú, dupla kuplungos, kormánykerékről is kapcsolható DSG-váltóval és az Ecomotive-csomaggal járó stop-start-elektronikával. Indítás után ez kissé kellemetlenebb és hajszányit magasabb hanggal jár, mint a TSI, de rezgései minimálisak. Városban nagyjából ugyanolyan (50 km/óránál 58 dB(A) zajszintet mutat a dízel, mint a benzines, ám országúton a TDI Alhambra nem csak a TSI-nél, hanem az összes eddig mért tesztautónknál (beleértve egyebek mellett a Mercedes-Benz CLS-t is) csendesebbnek bizonyult. Ez alapvetően határozza meg a luxusautós, ám a rendelkezésre álló tér miatt inkább higgadt guruló nappalis vezetési élményt.

    Nyugodt gázpedál kezeléssel a DSG-váltó igazából sokszor lefulladás közeli, akár 1000-1200/perc fordulatokat alkalmaz, nyilván tudja a dolgát, noha érezhetően, de villámgyorsan kapcsol, gázpedál taposásra minden esetben élénken indul meg az óriási, 4,9×1,9×1,74 méteres, 1,73 tonna önsúlyú monstrum, aminek mindössze 5,7 l/100 km a gyári vegyes fogyasztási értéke. Nálunk sem volt sokkal torkosabb, városi, autópályás és országúti használatban 6,5 l/100 km tesztátlagot mértünk. Ez alapján az Alhambra nem csak felettébb kifinomult, hanem takarékos családi vagy akár üzleti utaztatónak számít, ám a 2.0 TDI DSG Style 9 905 500 forintos alapára és a tesztautó extrákkal növelve bő 11 milliós vételára miatt vélhetően sokaknak luxuscikk marad a SEAT csúcs-egyterűje.
    Előző cikkCsábos részletek az új amerikai Toyota Camry-ről
    Következő cikkHathengeres turbóval jön az új BMW M3
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás