Ez az autó még jó befektetés is lehet, ugyanis nincs párja!

    0
    1
    Talán mindenki tudja az alapigazságot, mely szerint a tőzsde trükkje sem más, mint az, hogy drágábban adjunk el, mint amennyiért vásárolunk. Most valaki talán jó lóra tett, amikor megvásárolta az 500 példányos Lexus LFA egyetlen valóban páratlan kivitelét. Az újonnan 375 ezer dolláros, azaz mai árfolyamon több mint 100 millió forintos, a japán Motomachi üzemben éppen 10 éve gyártásba került LFA-t eredeti vevője a gyári információk szerint egyedüliként rendelte a 9J1 színkódú Brown Stone fényezéssel. Összesen egyébként 30 árnyalat állt rendelkezésre, a 2,5 éves gyártás első évében mondjuk csak 10 tagú volt a színpaletta további 20 különleges dukkóval a 13. hónaptól bővült a kínálat. Ahogyan az megszokott, népszerűek voltak a fehér és a szürke különböző árnyalatai, sokan választották a feketét és a kéket, a merészebbek sárgában vagy narancssárgában képzelték el álmaik autóját. Nem tudni, hogy a kevéssé népszerű Brown Stone árnyalat megálmodója kapott-e dorgálást, az viszont biztos, hogy most épp ez az autó számít különlegességnek, ami egyedül kapta. [BANNER type="1"] A szóban forgó, őzbarna bőrkárpitozásával és sötétbarna dekorelemeivel is „nagyon barna példánynak gyári kivitelén és egyediségén túl egyéb különlegessége is akad. Első tulajdonosa mindössze 507 mérföldet (816 kilométert) tett meg vele, Ez alapján talán nem meglepő, hogy mindkét lábtérben érintetlen a gyári védőfólia. Az egyedi szín választása tehát akár nem csupán szimpátia, egy jól irányzott befektetési döntés is lehetett. Pláne, hogy a most újraértékesített autóhoz az eredeti megrendelés és adásvételi szerződés is járt. [BANNER type="2"] Hogy mennyiért adták el az egyedi LFA-t, arról nincs információ, de jó eséllyel nem bukott raja az eredeti tulaj. A Lexus LFA korának egyik legfejlettebb autója volt. 4,8 literes, V10-es szívómotorját a Yamaha bevonásával fejlesztették, legendáját pedig többek között annak köszönhette, hogy hivatalosan is Guinness világrekorderré választották, mint a világ leggyorsabban felpörgő belső égésű motorját: alapjáratból mindössze 0,6 másodperc (!) alatt éri el a 9500/leszabályozási határt. Ugyanakkor az 553, a Nürburgring csomaggal 563 lóerős motor a 3,7 másodperces 100-as sprint és 326 km/órás végsebesség kapcsán sem szégyenkezhetett. [BANNER type="3"]
    Fotók: marshallgoldman.com
    Előző cikkZajt és emissziót is mérnek az autókon a héten a közutakon
    Következő cikkAutósok vs. bringások: gondolatok a nagykörúti bringasáv mentén
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.