Ez fájni fog: egész nyárra lezárják az M0 egyik Duna-hídját

    1
    1
    Azok után, hogy Budapesten már most szinte lehetetlen autóval közlekedni (hiszen a rakpart egy részét is lezárták – lásd itt), igen fájó a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF) által közreadott hír. Pontosan egy hét múlva, jövő hét szerdán teljes szélességében lezárják az M0 autóút Deák Ferenc (Hárosi) Duna-hídjának az M1-es autópálya felé vezető hídját. Ez gyakorlatilag a Dél-keleti szakasz, Nagytétény és Halásztelek között. A forgalmat a híd déli, M5-ös felé haladó irányára terelik majd, ott június közepétől augusztus végéig mindkét irányban 2-2 sávon haladhatnak majd az autók. A terelés kiépítését már e hét szombaton megkezdik. [BANNER type="1"] A Deák Ferenc híd északi, azaz az M1 felé vezető oldalát június 16-án, jövő hét szerda reggel lezárják, vele párhuzamosan forgalombiztonsági okokból a halásztelki csomópont északi oldali felhajtóágát is. A NIF tájékoztatása szerint a szakemberek új hídsarukat építenek be, de elsőként meg kell erősíteni a régi acél hídszerkezetet a saruk környezetében, ehhez acélbordákat hegesztenek be a hídtest belső részein.
    [BANNER type="2"] Mint megtudtuk, a munkálatok idejére a hidat mindenképpen le kell zárni, a szerkezetet ugyanis hidraulikus sajtókkal megemelik, és ideiglenes támaszokra helyezik. A híd szerkezetét megerősítő munkák befejezését követően kerülhetnek helyükre az új fazéksaruk. A NIF szerint az egyedi szerkezetek gyártása megkezdődött, elkészítésük több hetet vesz igénybe. Az első saruk augusztusban érkeznek meg. A Duna nagyvízi medre feletti hídrész pillérein elvégzendő sarucserékhez bárkákon álló darukat használnak majd. Közölték azt is, szeptember 1-jétől a forgalomterelés megszűnik, de decemberig hétvégente az északi pálya hídján rövid ideig (legfeljebb egy-két óráig) tartó forgalomkorlátozásra kell számítani.
    [BANNER type="3"] Forrás: MTI
    Előző cikkAz Opel Grandland is felveszi a márka új arcvonásait
    Következő cikkN, mint nagy élmény! – Hyundai i20 N menetpróba
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás