Leginkább szemből friss a Verso, ám nem csak a forma új, hanem például a zajszigetelés is fokozott. Utóbbi erőteljesen érezhető is, belül csendes
a Toyota kompakt egyterűje
Hátul is új a lökhárító, fényezetlen alsó betétje praktikus lehet, de véletlenül se hívjuk diffúzorosnak
A legjobb családi autó – olvasható a Verso kapcsán a szerénytelennek éppenséggel nem nevezhető állítás a Toyota weboldalán. Ez persze nem meglepő, egy kompakt egyterű valóban remek családi járgány, s ki ne lenne messzemenően büszke saját gyerekére, a Toyota is az a Versóra. Arra a Versóra, ami persze nem teljesen új, inkább csak frissített, erősen frissített sorozat.
Alig több mint egy hónapja mutatkozott be itthon, s minő véletlen, épp a bemutatón is próbált példány érkezett tesztre. Azaz alapdízel, ám csúcsfelszerelésű, amit még egy-két extrával, navigációval és panorámatetővel is felszereltek. Meg kell hagyni, az ismételt találkozás elsőre csalódást hozott. A Verso ugyanis nagyon kellemes emlékeket hagyott, ám a csúcsverziónál kulcs nélküli nyitó- és indítórendszerrel felszerelt egyterűben a 2,0 literes D-4D turbódízel olyan erőteljes, a kormánykeréken és az egész karosszérián érezhető alapjárati rezonanciával járt, amit egészen egyszerűen nem, hogy elfogadni, megérteni sem tudtunk, miközben a 2,0 literes gázolajos teljesen friss, a korábbinál egyébként könnyebb és persze takarékosabb is. A Versóhoz ráadásul stop-start sincs – ami egyébiránt nem feltétlenül rossz, ám ilyen alapjárattal feltétlenül hiányzik. Menet közben persze barátunk volt a dízel, hiszen nem túlzottan magas, 124 lóerős teljesítményéhez igen tisztességes, 310 newtonméteres, ráadásul nagyon alacsonyról, 1600 1/perctől érkező nyomaték társul.
Jó fogású és egészen közvetlen irányíthatóságot adó a kormánykerék, pontosan kapcsolható a váltó, a középkonzol tetejére tett aszimmetrikus szellőzőrostélyt pedig szokni kell, de valójában csöppet sem zavaró
Az alapdízellel szerelt Verso bizony jól megy, katalógus szerint 11,3 másodperces 100 km/órára gyorsulásánál kiváló nyomatékrugalmassága miatt még dinamikusabbnak is érződik, 185 km/órás végsebessége untig elegendő. Utóbbit mondjuk nem próbáltuk, az óra szerinti 140, GPS alapján alig több mint 130 km/órás utazótempót annál inkább. És ott kiemelendő, hogy a Verso halk, a motor fordulatszáma csak kevéssel 2000 1/perc feletti, gyorsítani pedig visszakapcsolás nélkül is bőven tud az alapdízel. Kicsit furcsa, hogy a tempomat nem a kormánykerékről, hanem külön bajuszkapcsolóról vezényelhető, de a Toyota vásárlóinak pedig nyilván a klasszikus megoldás változtatása lenne szokatlan, s mivel a Toyotánál átlag feletti a márkahűség, érthető is, hogy a gyáriak ragaszkodnak a jól bevált külön „nyúlványhoz”. Visszatérve az autópályás képességekhez: a Verso jó, sőt remek utazóautó.
[BANNER type="1"]
Hátul nagyon kicsik, középen kielégítőek, elöl fejedelmi kényelmet adók az ülések. A Lounge verzió esetében az ülések széle és az ajtók egyaránt bőrrel burkoltak, igényesek. Kár, hogy könyöklésre sem az ülések közé tett, sem az ajtókon kialakított kartámasz nem alkalmas, mindkettő alacsonyan van ugyanis
Ülései – legalábbis elöl – átlag feletti kényelmet adnak, méretesek és eltalált tartásúak. Több száz kilométeres, több órás utak után is frissen lehet kiszállni belőlük. Nem is meglepő, hogy a tesztautóval az átlagosnál többet, bő 700 kilométert mentünk, vegyes körülmények között 6,1 l/100 km fogyasztás adódott, ami messze van természetesen a gyári 4,9-től, de az üresen is 1,54 tonnás hétülésestől nem rossz. A tankolás pedig meglepetést hozott, a fedélzeti számítógép nem vert át minket a fogyasztás kapcsán, ám a dízel alapjárata, ha bársonyos nem is lett, de érezhetően kisimult. Miként azt a tesztautó visszaadásakor Krajcsovits Sándortól, a Toyota Kommunikáció és Tréning osztályának vezetőjétől megtudtuk, nekik is sok gondjuk van temérdek hazai gázolajjal, melyek egyenetlen alapjáratot, zajos üzemet és túlfogyasztást is tudnak eredményezni. Ezek egyes elemeit időnként sajnos magunk is tapasztaljuk.
Ahhoz képest, hogy milyen messze van a sofőrtől, kicsiny számokkal írt a két, középre helyezett műszer számlapja, a kétzónás automata klímát is adó középkonzol viszont jól átlátható, onnan minden fontos funkció dedikált gombbal kapcsolható
Ha utóbbival „korrigáljuk” a Verso teljesítményét és fogyasztását, nagyon jónak ítélhetjük, amúgy azonban meg kell jegyezzük, hogy kívülről hallgatva zajos volt a dízel, a hangszigetelés viszont ötöst érdemel, az utastérbe ugyanis nem jutott a kerregésből.
Sokak számára lelombozó lehet egy 8 millió forintos autóban a műanyag belső kilincs, a négy lefelé és felfelé is automata elektromos ablak viszont jó pont, az ajtózsebek nem kicsik, de az egyterűek szegmensében nem is nagyok
Van azonban ami semmiképp sem fogható az üzemanyagra, egyterűként jó, de nem kiváló a modell a Verso. Alap, hogy a hátsó lábtér sík, alap, hogy függetlenek a második sor székei, s azok tologathatók, szabályozható támladőlésűek. Ebben a szegmensben azonban a független üléseken túl az érne pluszpontot, ha a középső hely is a szélsőkkel egyenértékű lenne, s akár Isofix-csatlakozó is szerepelne rajta. Utóbbiból azonban a Verso csak kettőt kínál, a középső sor szélső helyein. Elöl, az utasülésen kikapacsolható a légzsák, ám ott sincs gyerekülés-rögzítő.
155, 440, illetve 992 liter a csomagtér 7/5/2 üléssel. Utóbbi plafonig mondjuk jóval nagyobb, lényegesebb, hogy 1,75 méter hosszú, 1,02-1,4 méter széles a raktér
A csomagtér végébe tett, könnyen elérhető rekeszbe a kalaptartó vagy azt a helyén hordozva temérdek egyéb apróság is betehető
A variálhatóság is szinte csak a kötelezőket adja. Az 5 üléssel sem túl nagy, 440 literes csomagtér aljában tökéletesen bújnak meg az onnan kihajtható szükségülések. Azok mérete és helykínálata gyerekeknek elegendő csak (ahogyan az a konkurenseknél is megszokott), hét ülés mögött 155 liter tér marad. A Verso bizony vetélytársai között is kompakt, még a frissítés során felrakott, elöl immár fekete zongoralakk betétes lökhárítókkal elért 2 centiméteres hossznöveléssel is 4,46 méter maradt a hossza. Ez városban előnyös, ugyanakkor bravúros, hogy a második sor székeinek síkba hajtásával 1,75 méter hosszú sík raktérpadlót kapunk. Mivel az ülések előtt marad tér, hajlékonyabb tárgyakból hosszabbak is behelyezhetők, mi például egy 2 méter hosszú matracot szállítottunk a Versóval, korábbi tapasztalatból pedig tudjuk, hogy a legalacsonyabb pontján is 79 cm magas térbe akár félbeszerelt sarokkanapé is beférhet.
Kielégítő az utastéri pakolóhely-kínálat, a középkonzol utas felőli oldalába tett USB-csatlakozó a sofőr számára láthatatlan
Erőteljes és takarékos, valamint az utastértől jól elszigetelt, de nem halk a 2,0 literes D-4D turbódízel
És itt áll össze a Verso lényege, viszonylag nagy, viszonylag kicsiny alapterületű modell, amivel nem csak utazni jó, hanem amit vezetni is jó. Elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futóműve még a Lounge ellátmány 17 colos alukerekeivel is egészen jól csillapít, kormánya közvetlen és jó visszajelzésű, a felfüggesztés pedig stabil, azaz tényleg jó országúton is kanyarogni a családszállítóval. Leginkább család nélkül, hiszen a kanyarjellemzők kiélvezését a família nem mindig díjazza. A gyerekek számára fontosabbak a Lounge csúcsverzióval járó hátsó ajtókra szerelt sötétítő-rolók, s persze ámulatba ejtő tud lenni az elektromosan eltakarható panorámatető is.
Dinamikus családok kedvelt családi autója lehet
A családfő számára pedig a vételár, ami a tesztautó esetében (alapdízel, csúcs Lounge felszereltség, navigáció, panorámatető, metálfényezés) 8 020 000 forint. Most akciósan 5 év/160 000 kilométer garanciával. Nem rossz ajánlat, de a Verso választásához bizony kell egy kis Toyota-fanatizmus is. Ez persze a korábbi modellek vásárlóinál szinte adott, legtöbbször más hiányzik egy szép és új, valóban remek családi autó vásárlásához. Aki olcsóbbat venne, s az ellátmányokkal sakkozna, korábbi cikkünkben megtalálja az új Verso teljes kínálatát. Hogy a címben feltett kérdés se maradjon válasz nélkül: ha apa vagy anya szeret dinamikusan, mégis takarékosan, máskor pedig sok cuccal autózni, a Verso bizony a legjobb családi autó lehet.
Egyszer mindenkinek lesz Toyota-ja, ilyen, vagy olyan, csak meg kell rá érni… 🙂
Egyszer mindenkinek lesz Toyota-ja, csak meg kell rá érni… 🙂
ismerősömnek most ment tönkre 120e km után az adagoló. 800. 000 Ft-os bosszantás volt. Én nem vennék totoyát /totoját.
Ahogy előttem írták is: A Toyota-szeretetet minden Toyota modell használat közben hozza meg, nem vásárlás előtt. A tudatalattira hat az autó. Ez nem humbuk, így működik esetemben a 13 éves Corollámnál (igen, a annál a „ronda csótánynál”!) és a vele egykorú Avensisnél is. Ez nem szerelem, mint egy Alfa 159 kombi-nál, hanem őszinte szeretet és bizalom és hála. Igen, unalmas, igen, vannak nála szubjektíve szebb autók szinte minden kategóriában, de valamiért használtan (és ahogy a korban egyre feljebb haladunk az autóknál) mind inkább keresett a Toyota. És ennek bizony objektív okai vannak.
Persze, a Toyota is el tud romlani, de ez szinte kizárólag akkor következik be, ha a karbantartásokat elnagyolják, vagy nem tartják be. Az autó a saját hibájából nem megy tönkre. Persze, azért a Carina E típus is 20 évesen már produkálhat némi zörejt, kopogást, akadhat a váltója, eheti az olajat, kérdésées a befecskendezők, a gyújtás állapota, de mindez 20 évesen téma csak. Az újabb típusok is tartósak, bárki bármit mondjon az angol-török gyártásúakra. Van a japánokban is hiba és van az EU-i összeszerelésűekben is. De olyan, hogy ne induljon, vagy út közben megálljon egyszerűen nem fordulhat elő. Ja, de: nem indul, ha az aksija lemerült és akkor áll le, ha rossz üzemanyagot tankol az ember…
Igaz a DPF-től való félelem, de ez nem Toyota betegség, hanem a modern dízelek mindegyikére jellemző hibaforrás. Ezeket az autókat az autópályás hosszú utakra találták ki, nem a városi tötymörgésre, ahol rosszabb esetben még az üzemi hőmérsékelet sem érei el a víz és az olaj. Naná, hogy rövid időn belül tönkre megy benne a DPF, EGR, turbo, nagynyomású részegységek, kettős tömegű lendkerék. Mégegyszer mondom, ezek a dolgok minden mai modern CR-dízelre jellemzőek.
Ez a Verso is egy nagyon összeszedett, kiforrott fejlesztésű autó, ami persze, nem hibátlan. A középre helyezett műszeregységről jut eszembe a Yaris I idejében a Toyotát ért kritika, hogy miért van középen. Aztán, használat közben az emberek rájöttek, hogy ez egy zseniálisan praktikus megoldás, mert jól láthatóan-értelmezhetően viszonylag kis felületen meg tudják jeleníteni a vezetéshez legfontosabb információkat. A kijelző a vezető felé van fordítva, hiszen, az utasoknak semmi közük hozzá, ők utasok, pihenjenek…
Egyébként, lassan valóban ráférne egy teljes modellfrissítés, jómagam is szívesen láttam volna az idén tavaszra bejelentett új motor bemutatásához egy alapos fazonigazítást is, főleg belül, mert lárszik rajta a kor. De ettől a futóműve, fékei, motor-váltó mind mind nagyon rendben van és egy igazán kellemes családi autóvá áll össze a Verso személyében. Az, hogy kinek, mi a legjobb családi autó, pedig szubjektív…
Hihetetlen, az az ezüst keret a müszerfalban nekem is borzolta az idegeimet, bizony a 60 -as évek Zsigulija 1 : 1 ben.
Akkor most beszéljenek a tények.Nekem 11 éves Versom van 1,6l benzines.Fogyasztás 6-7,5 liter körül mozog,de egyszer ovatosan elértem vele az 5,3 litert is,persze kiátkoztak az utakról.Hibák:120000km -nél egy fényszóróégö,utána 3 helyzetjelzöcsere ,200000 körül a vezetöülés elszakadt.Most 225000km van benne és mint a doxa,csendes.Persze w 10 és w 5 ös olajjal megyek,amit én cserélek,tehát jó olajjal semmi gond.
Árban lehet, ugyan nem sokkal, mert a Renault GrandScenic hasonló felszereltséggel listaáron 7.6 millió Ft,(személyre szabott extrákkal bőven ott lesz a 8-nál) de értékben ne említsük egy lapon a kettőt. A műszerfal a francia autóban sincs közelebb a vezetőhöz és szintén középre helyezett. A navi kijelzője pedig itt van jóval távolabb. A kialakítást tekintve pedig, van akinek a csőalakú műszerek nem jönnek be, van akinek pedig az egérmozi. Tehát lehet gyűjtögetni pro és kontra pozitív-negatív dolgokat, annyit bátran kijelenthetünk, hogy a Verso az egyik legjobb családi autó. De mint már korábban is írtam, kinek a pap, kinek meg a lánya…..
Ez valóban vicc, melyik másik típusból vették kölcsön a miniatűr számokkal ellátott műszerfali órákat? Ide biztos nem valók, mivel messze vannak a vezetőhőz, ahogy a cikk is jól jelzi. Nagyon gagyinak tűnik a már TOYOTÁS márkákra jellemző kályhaezüst műszerfal keret. Az első ajtóba nem hiszem, hogy állítva befér egy 1,5 L-es palack, akkor oedig ez nem családi kocsi – legalább is a scenicemhez mérten. 8 MFt? Ez már végképp sokkkk. Nem családosoknak készült az biztos …NYOLC MILLIÓ Forint ..HÜM HÜM. Abból már egyszerű házat lehet venni nem csak a végeken, vagy jobb lakást….nevetséges árképzés. ÉS A cikk végső szavai ezzel ellentétben ezt írják: „a Verso bizony a legjobb családi autó lehet.” melyik vetélytárshoz mérték, mert szerintem mindegyik lekörözi ár-érték arányosítva.
A munkahelyemen céges flottában francia(Citroen) és német(Opel, Ford, VW,Audi) autók vannak állandó nyomás alatt tartva. (+ egy Skoda) No kérem a VW-Audi, Skoda kivételével német autó ide vagy oda, nem sokkal jobbak mint a franciák. Mondom ezt úgy, hogy korábban 3 Peugeot-om és egy Opelem volt. A 3. oroszlánost váltotta egy Corolla, amit csak azért cseréltem le a Verso-ra- mert megszületett a 3. gyermekünk és 3 gyermekkel+cuccokkal kinőttük. Egy percig sem volt kérdés a család részéről, hogy milyen márkától válasszunk családi autót. Ha ezt nevezik Toyota fanatizmusnak, akkor igen, fanatikusok lettünk…:-)
A lényeg nem a műszerfalon, meg a hátulján van.
A 9 éves Corolla Versomat tavaly behívták, mivel a váltó körül volt valami működési zavar, a MMT ECU-t ki is cserélték. 8 év után ingyen és bérmentve, anélkül, hogy bármi gondom lett volna vele valaha. Állítólag dugóban felmelegedhetett az MMT ECU és nem működött ilyenkor a váltó. Ami egyébként gáz, de egyik Versos ismerősömnél sem volt ilyen probléma. Uraim, ez stílus, ez autógyár.Nekem ezért lesz a következő autóm is Toyota. Ja és a vizsgákon úgy megy át mint vaj a késen. Olajcseréken kívül nem volt tennivalóm vele.
(Sape)
Ez is DPF-es? Akkor köszönöm nem kérem!!
A Toyota DPF (diesel particulate filter = részecskeszűrő) rendszere enyhén szólva…siralmas. Alacsony kén vagy kénmentes üzemanyag kell neki, különben egy idő után füstölni fog de nagyon. Shell V-Power és hasonló…ezt szereti, prémium üzemanyagot… mást nem. Tapasztalat mondatja velem. A gyári fogyasztási értékek vicc kategória … szintén tapasztalatból tudom sajnos. Rav4 D-Cat az enyém … hét éves, eladó…esetleg valakinek? 🙂 Nekem nagy csalódás a Toyota. Talán a német márkák jobbak. Persze ahogy előttem is mondták…ízlések és pofonok!
Nekem az elődje, egy 2012-es évjáratú van. Egyetlen a hozzászólásokban felrótt „hiányossága” nem zavart soha egyetlen percig sem. Sem a középre helyezett műszer egység, sem a csőalak. Tudomásom szerint számos gyártó alkalmazza mindkettőt nem egy modellen. Az a” 2-3 ember” aki meg ilyet vesz, valószínűleg ugyan úgy maximálisan elégedett lesz a számtalan utastér variálási lehetőségével, a megbízhatóságával, kidolgozottságával mint én.
A Toyota – fanatizmus pedig magától kialakul annál, akinek már volt Toyotája, talán nem annyira alaptalanul. Bár nekem még csak a 2. a Verso, de az ezt megelőző francia, olasz és német autóim után (az első románt nem említeném még anno 1989-ből -bár azóta nagyságrendeket javultak) úgy gondolom, ennél maradok. Persze Murphy bácsi is megmondta, hogy ami elromolhat……na de nem mindegy hányszor és milyen gyakran! Mert bizony lehet szépen elhelyezett, design-os, elektromos kütyük garmadájával telepakolt, ha pár év múlva hol ez, hol az adja be a kulcsot – természetesen a leg lehetetlenebb időpontokban.
Ettől függetlenül természetesen ízlések és pofonok….
Mi értelme a műszerek középre helyezésének??? Úgy néz ki az egész középkonzol ezekkel a középre rakott, DE a vezető felé fordított cső műszerekkel, meg ide-oda rakott légbeömlőkkel mintha egy részeg óvodás tervezte volna… iszonyat ronda. Sofőr előtt ott a semmi, középen meg össze van zsúfolva minden, meg ez a féloldalas légbeömlő felül valami csodálatos… fájt volna ugyanúgy elhelyezni, mint ahogy a kesztyűtartó felett van?
A hátsó lámpa kimondottan design-díjas…
… lehetett volna a ’70-es években! 😉
A műszerek nélküli ‘kormánytér’ pedig jól láttatja a gyalogost a járdán, ha mégis le kell olvani valamit középről. Bár a szemből jövövőről akkor már nincs tudomásunk.
Hát, van egy-két hiányossága, de azt a 2-3 embert, aki majd megveszi nálunk, nem fogja zavarni…