Ezért nem fog elindulni az autód, akár már a jövő héten!

    0
    1
    Egyre természetesebb, hogy autónk télen-nyáron „pöccre, akarom mondani ma már legtöbb esetben gombnyomásra indul, ám amennyire kényelmes ez, annyira meglepődünk, ha a hideg idő beköszöntével egyszer csak mégsem lesz így. Márpedig a hideg közeleg, nem csak a nap közbeni, hanem a kora reggeli, hajnali hőmérsékletek is egyre csökkennek az előrejelezések szerint az elkövetkezendő napokban, s akár fagypont közelébe kerülhetnek. Nem csak mi fogunk fázni, autónk is meg fogja érezni a hidegebb időt. [BANNER type="1"] Valaha magától értetődő volt, hogy szükséges téli felkészítés az autónak, még nem voltak elterjedtek a „többfokozatú, télen-nyáron helytálló kenőanyagok, a hűtőbe is csak télre került fagyálló folyadék, és ilyenkor persze az akkumulátorokra is ránéztek, rámértek. Bár ma már teljesen elterjedtek a „karbantartásmentes akkumulátorok, ez nem azt jelenti, hogy tényleg nem is kell velük foglalkozni. Ugyanis a karbantartásmentesség azt jelenti csupán, hogy az akkumulátorok zárt cellásak, nem kell (és nem is lehet) azokba desztillált vizet tölteni. Ugyanakkor az akkumulátorok azon tulajdonsága továbbra is változatlan, hogy a hőmérséklet csökkenésével teljesítőképességük is csökken, továbbá életkorukkal, öregedésükkel és töltöttségükkel is.
    [BANNER type="2"] Mit tehetünk, hogy ne okozzon indítási problémát a hideg?
    A legegyszerűbb és a leginkább költségtakarékos megoldás a rendszeres és kellő töltés biztosítása. Az autó akkumulátorából a legjelentősebb áramfelvétel az indítás, de minden egyes elektromos fogyasztó az akkumulátorból táplálkozik. Az akkumulátort pedig a generátor tölti, véges teljesítménnyel. Minél több indítás jut adott üzemórára, minél több elektromos fogyasztó (lámpák, ventilátor, ablakfűtés, ülésfűtés, rádió, stb) megy közben, annál kevésbé lesz megfelelő az akkumulátor töltöttsége. És ehhez még számoljuk hozzá, hogy a generátor is öregszik, azaz az évek előrehaladtával egyre kevesebb töltést fog tudni adni. Az akkumulátor pedig annál jobban öregszik, minél inkább merült állapotban tartjuk. A mélymerült, azaz teljesen lemerült akkumulátor sokszor már nem is éleszthető fel, de jellemzően komoly mértékben károsodik. Ha tehát nem töltjük fel rendszeresen, akár 2-3 év alatt, extrém esetben persze még hamarabb tönkre mehet egy akkumulátor, amire jellemzően csupán 12 hónap a garancia – ami jellemzően akkor érvényes csupán, ha az akkumulátort szakszerviz építette be, amely során az autó töltőrendszerét is ellenőrizték, biztosítva azt, hogy az akkumulátor megfelelő töltést kapjon. Így tehát a téli hidegindítási problémák ellenszere az akkumulátor és a töltőrendszer ellenőriztetése. Amennyiben jellemzően rövid utakon, sok elektromos fogyasztóval közlekedünk, akkor az sem árt, ha az akkumulátort rendszeres időközönként külső töltéssel is megtámogatjuk, ehhez persze szükséges az, hogy időnként olyan helyen tudjunk parkolni, ahol áramcsatlakozás is rendelkezésre áll. Nem mindegy az sem, hogy milyen töltőt használunk, az AGM akkuk például speciális töltőt igényelnek, továbbá a régi, automata lekapcsolás nélküli töltőkkel kárt is tehetünk az akkumulátorban. [BANNER type="3"] Az extra figyelmet a hosszabb élettartammal és azzal is meg fogja hálálni az akkumulátor és az autó, hogy nem fog hidegindítási problémát produkálni. Mit tehetünk, ha mégis utóbbi adódik? Töltést kell biztosítani! Ha nem sietünk, és van rá mód, már a töltőre csatlakozás is megoldás, ha erre nincs lehetőség, akkor alternatíva a bikázás, akár zsebbikával, akár egy másik, segítő autóval. Mivel egyre több autónál jelentősen el van rejtve az akkumulátor, megeshet, hogy nem is arra, hanem egy úgynevezett bikapontra kell csatlakozni. Ha nincs kéznél autónk kezelési kézikönyve, a „modellnév + jump start kifejezésre keresve jó eséllyel megtaláljuk az információt az interneten, már amennyiben a hidegben nem merült le az okostelefonunk is. Amennyiben másik autóról indítunk, fontos, hogy annak járó motorja mellett, sőt, egy közepes fogyasztóját is bekapcsolva indítsunk, az autókat pedig az indító autó pozitív sarujától indulva kössük össze (logikusan a pozitívot a pozitívval, vagy a bikaponttal); az indító autó negatívjától csak az indítandó akku testpontjára kell csatlakozni. Az összekötés után érdemes adni egy-két percet a lemerült akkunak, majd utána indítani. Indítás után először a segítséget adó autóról, az előbbi sorrendet visszafele követve, azaz a negatívval kezdve csatlakoztassuk le a kábeleket. Ha sem az autónál tölteni, sem bikázni nincs lehetőségünk, nincs más megoldás, mint az akkumulátor kiszerelése, ezt követően viszont nem lesz központi zár, elektromos ablakemelés és semmi egyéb elektromos rendszer sem az autóban. Visszarakáskor a legfontosabb tanács, hogy az autó kulcsa legyen a zsebünkben, hogy az áramot kapó központi zár nehogy elreteszelje azt. A merülő, indításra már nem alkalmas akkumulátor kiszerelése akkor is ajánlott, ha nem tudjuk azonnal tölteni, a meleg szobában ugyanis kisebb lesz az önkisülése, amortizációja, sőt az is megeshet, hogy felmelegedve már le fog tudni adni annyi áramot, hogy az az indításhoz is elegendő legyen. Viszont ne feledjük, a következő hideg reggelen ismét nem lesz már kellően erős, így foglalkozni kell vele!
    Előző cikkA villanykorban is brutálisak lesznek a Dodge izomautói
    Következő cikkÚj stratégiával megy az emisszió ellen a Toyota
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.