Az utolsó simítások egyike
Az autó az első lépéstől a kész kiállítási darabig öt hónap alatt készült el, és egyfajta verseny volt a 17 dizájner között. A koncepció felvázolása után négy csapatot választottak ki, akik közül a két legjobb kapott két hetet, hogy számítógépen háromdimenziós modellt készítsen a terveiből. Ezt követte az autó körvonalainak életnagyságú kifaragása, és jöhetett is a főpróba. Akármennyire is mindent tudnak ma már a számítógépek, a végső döntést nem a monitor előtt hozták meg, hanem egy nagy speciális módszert alkalmazva, szemrevételezték az autót. Méghozzá nem is akárhogyan. A kész modelleket kivitték egy tesztpályára, hogy napfény mellett tudják megnézni őket és az Audi szabványnak megfelelően száz méter távolságból kellett megvizsgálni az autót, hogy valóban szemet vonzó látvány-e.
Amint ezen átesett a modell, visszavitték a műhelybe, ahol a dizájner csapat az apró részletek kidolgozásával foglalkozott, mint például az ajtókilincs kialakítása, de például nagy hangsúlyt fektettek a kerekekre is, amelyek mindegyike összesen hatvan alkatrészből állt össze.
A modell, mögötte a már lefényezett működőképes autó
A már működőképes modellt karbonból készítették, mert ezt az anyagot még kész állapotában is lehet kicsit módosítani, vágni, csiszolni, míg a fém ekkora szabadságot nem engedélyez.
A kiállítási darab, természetesen az utolsó pillanatban lett kész, és a százméteres tesztet a standon egész közelről is kiállta.
