hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapFedélzeti kamera, extrákkal - Mio MiVue 798

Fedélzeti kamera, extrákkal – Mio MiVue 798

Dual utónévvel elöl-hátul láthat és rögzíthet a Mio egyéb extrákat is bőséggel tartogató MiVue 798 fedélzeti kamerája.




Ahogyan az autók, úgy a fedélzeti kamerák kínálata is széles. Tavaly már járt nálunk teszten a Mio MiVue 733, aminek különlegessége, hogy a parkoló autóban is tud felvételt készíteni, idén pedig a MiVue 798 Dual érkezett próbára, ami nevéből adódóan két kamerával rendelkezik, a készülékbe építetten túl egy hátra tekintővel is kiegészíthető. Utóbbi hátránya, hogy az egész autót végig kell kábelezni, amit pláne egy ötajtós, tehát felnyíló hátsó szélvédőjű autónál macerás megoldani, így be kell valljam, bár a próbát szívesen magamra vállaltam, a teljes kábelezést nem tettem meg, csak az első kamerát vallattam. Viszont így is van bőséggel érdekesség a hátsó kamera nélkül is kapható MiVue 798-ban, ami a cikk írásakor legolcsóbban 49 900, a hátsó kamerával együtt, tehát Dual-ként 69 900 forinttól kapható.[BANNER type="1"]

Már az ára is elárulja: prémium kameráról van szó, s ezt a készülék sem cáfolja meg. A rendszer menüje tud magyarul, szóbeli figyelmeztetései azonban nem, persze az alapvető angol üzenetek megértése nem túl nehéz feladat. Mind az optika, mind a képérzékelő átlagon felüli, s ezt a végeredmény, azaz a folyamatosan készített videó is alátámasztja. Szemből érkező erős fénynél és éjszaka is teljesen elfogadható minőségű, jó felbontású, kevéssé zajos képet ad a Sony STARVIS CMOS szenzor és a 150 fokos látószögű, üveg lencsékből felépített, f/1,8-as (tehát elég nagy) fényerejű objektív. Van természetesen g szenzor és az alapján ütközésérzékelés, valamint gombnyomásra is menthetünk egy-egy szakaszt, de az igazi plusz (az opciós kétkamerás rendszeren és a parkolási képrögzítésen túl) a sofőrsegédek sora, amit kínál a MiVue.

Kérhetünk üdvözlőüzenetet, fényszórókapcsolásra figyelmeztetést, de még akár keréknyomás-szenzorokkal is össze lehetne hangolni a készüléket. A fix telepítésű sebességmérő kamerákra is kapunk figyelmeztetést, nem csak a kamerák helyére, hanem az azoknál érvényben lévő sebességhatárokra is, az adatbázis ráadásul viszonylag egyszerűen frissíthető is. Utóbbi hasznos, ám a szintén elérhető sofőrsegédek sora (sávelhagyásra, ráfutásveszélyre és dugóban a sor elindulására figyelmeztetés) messze nem működik olyan szinten, mint a modern autók gyári rendszerei, persze hozzájuk nem is fair mérni egy dashcam ilyen funkcióit.

Ami viszont elképesztő ütőkártya a Miótól, és amitől igenis megalapozott a készülék ára, az a képminőségen túl a szoftveres támogatás. Nem csak a készülékhez kapunk frissítéseket, hanem hozzá wifivel kapcsolható okostelefonos alkalmazás is van, amivel az SD-kártya kihúzása nélkül menthetünk le, nézhetünk vissza, oszthatunk meg felvételt, illetve az SD-kártyát kihúzva számítógépünkön is könnyedén nézhetünk vissza és rendszerezhetünk felvételeket a MiVue Manager által.


Míg egy olcsóbb dashcam esetén a videofájlokat egyesével kell megnyitni az SD-kártyáról, itt a dedikált program automatikusan és folytatólagosan beolvassa őket. A felvételek egybefűzve, akár az autóra menet közben ható erőkkel, térképen követhetően nézhetők vissza. Ez olyan bónusz, amiért megéri felárat fizetni a belépő szintű dashcamekhez mérten. Városi közlekedésben szinte minden nap adódnak olyan helyzetek, amikor bizony jól jön egy ilyen kamera. Parkolóhelyről kivágó autó, kanyarodáskor a sávját eltévesztő, hosszasan sorolhatók azok az esetek, amelyeket nem árt, ha megörökít nekünk egy kamera, amiből még egy (a tesztelthez hasonló) profibb is olcsóbb, mint egy autó egyetlen karosszériaeleme. De még akár arra is jó lehet, hogy magunk tanuljunk: volt olyan helyzet, amit utólag kellett visszanéznem, hogy megfejtsem, mennyi esélyem volt az éjszakra balról, kissé átlósan érkező, oldalprizma nélküli kerékpárost észrevenni. Nem sok, de szerencsére mindketten megálltunk, majd levontam a konklúziót: még élesebb szeműnek kell lenni, a kamera szerencsére alapból az.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

1 hozzászólás

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek