hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapFeketén-fehéren is megosztó. Nissan Juke teszt

Feketén-fehéren is megosztó. Nissan Juke teszt

Négy év után megújult a Nissan Juke. Úgy lett más, hogy ez alig látszik rajta, ám minden téren fejlődött. A legtakarékosabb verziót teszteltük.



Sikerszéria. Bár csak a 2011-es modellévtől készül a Nissan a Juke, ez valójában 2010 augusztusi gyártásba kerülést jelent. Azóta több mint 500 000 példányban kelt el. Badarság lenne azt mondani, hogy ez volt az első kisautó alapú crossover, hiszen ott volt a szenzációsan jó, de nem ennyire meghökkentő külsejű Toyota Urban Cruiser, ami messze nem szólt ekkorát. A Juke viszont robbant, sikerszéria lett, s a Nissan ennek megfelelően el is sunnyogta az iparágban szinte kötelező hároméves modellfrissítést. Idén azonban már nem lehetett tovább várni, eljött a ráncfelvarrás ideje, ami hozza is a kötelezőket, ám a Juke alapvető fizimiskája érintetlenül maradt.[BANNER type="1"]




Változások. Elöl már nem kerek légbeömlő-soros, hanem szögletesebb a lökhárító alsó része, új a ködfényszóró és a másik két első lámpa is. A legfelső egy kis kitüremkedést kapott. Praktikus, ugyanakkor megszokást igénylő, hogy az utastérből látjuk a lámpák tetejét. Lehet tudni, hogy ott, pontosabban 20 centivel előrébb az autó orra. A parkolásban persze nem csak ilyen mankó segíthet. Opcióként elérhető a Nissan négykamerás körpanorámája is, az előre, oldalra és hátra is látó varázsszem, ami szoftveres ügyességgel felülnézeti képet is képes adni. Ha valamivel, akkor ezzel gyerekjáték a parkolás, a Nissan nem is fárasztja magát és a sofőrt parkolóasszisztenssel. Újdonság az ugyancsak a kamerákra épülő aktív biztonsági pajzs is: sávelhagyás-jelzővel, holttérszenzorral és parkolás közben mozgó tárgyakra, pontosabban inkább élőlényekre figyelmeztetéssel.



Fenékre gyúrt. Hátul is más a lökhárító, más a lámpa, de a legnagyobb újdonság, hogy a csomagtér álpadlója a padlóra küldhető, ezzel a csellel pedig 40%-kal, 354 literesre nőtt a csomagtér. Üléshajtáshoz persze visszarakhatjuk az ajtónyílás magasságába, hogy küszöb- és lépcsőmentes rakteret kapjunk. Vannak új színek a karosszériára, kötelező elemként megjelentek a színes külső tartozékok. Az új 18 colos alufelni küllőszínei, a lökhárítók betétei és a tükörházak fényezése is variálható, meg az utastérben az ajtókárpit-betétek és a váltókar körüli műanyag színe is ízlés szerint választható.



Kétszínű. A fekete tesztautó fehér kiegészítőket kapott – kontrasztos, ahogyan a Juke is megosztó. Sokan rajonganak érte, sokan nem értik, hogy miért ilyen egyedi a formája. Viszont azok számára sem feltétlen riasztó, akik külsőre nem szeretnek bele. Mert a Juke egészen egyszerűen jó autó. Ha kívülről nem csodáljuk, belülről akkor is korrekt. Oké, azt le kell szögezni, hogy ez egy kisautó, annak megfelelően korlátozott a helykínálata, kivétel nélkül kemény a plasztikvilága. Viszont az új, velúrszerű kárpitos, módosított ülések jól tartanak, az átlagosnál magasabb pozíciójukkal jó kilátást és kényelmes ki-beszállást adnak. Egészen közvetlen, egészen jó visszajelzésű a kormány, teljesen korrekt az elöl hűtött, hátul tömör tárcsás fékrendszer, nincs gond a hatsebességes váltó kapcsolhatóságával.



Elnyújtott áttételek. Furcsa azonban, hogy a már korábban módosított, 110 lóerősre és 260 Nm nyomatékúra izmosított 1.5 dCi-hez hosszú áttételeket raktak. Olyannyira, hogy a városi 50 km/óránál az elektronika még javában csak a harmadik fokozatot javasolja. Ez inkább fura, mint zavaró, ugyanis mindig jó nyomatékkal, gázpedáltaposásra erőteljes gyorsítással autózhatunk, ha pedig nem nyomjuk annyira, akkor voltaképp takarékosan is. Az autópályás 130 km/óra 2600 1/perc fordulat körül futható – ugyancsak kellő erőtartalékkal. Ez kellemes, a zajszint alacsony, de a motor hangja egy kicsit brummogós. A járáskultúra viszont jó, rezonancia nemigen érződik, a stop-start is egészen gyors. Ez, a gázolajos Juke elvileg 4 literes vegyes fogyasztást kellene hozzon – természetesen a kínálat legtakarékosabbja a szívó és turbós benzinesek között. A gyakorlat persze nem ennyire jó fogyasztási értéket produkált, a téli teszt a fedélzeti számítógép szerint 6,2, tankolás alapján 6,5 l/100 km vegyes fogyasztást hozott zömében városi használattal. Voltaképp ez sem rossz, de azért nem az igazi.

Kompenzál. Ha a fogyasztás, legalábbis a teszt szerinti, egy kicsit negatív meglepetés, akkor a rugózási komfort rögtön egyenlít: még a 18 colos, 225/45 R18-as abroncsokat hordó alufelnikkel is egészen jó a csillapítás az elöl MacPherson, hátul hagyományosnak számító csatolt lengőkaros futóművel. Az összkerekes csúcsgép hátul is függetlent kap, a dízel viszont csakis fronthajtású lehet, az intelligens összkerékhajtás ugyanis az 1.6 DIG-T csúcsmotor kiváltsága.



Mérlegen. A Juke is egészen vonzó autó lehet. Ráadásul nemcsak annak, aki beleszeret a formájába, hanem annak is, aki valami egyedi, jól vezethető kisautót keres. Az ára persze nem kisautós, crossoveres, a földtől némileg elrugaszkodott, emeltebb autók között kedvező. Akciósan legolcsóbban 3,75 millió forintért lehet új Juke-ba ülni, a már turbómotoros, a tesztautóhoz hasonlóan Acenta felszereltségű benzines 4,475 millió forint. Ahhoz képest bő félmillió forint felár a dízel, még néhány százezer forint a „perszonalizáció”, és a sofőrsegédeket is adó kamerarendszer, valamint a magyar navigáció. Ja, és 240 000 forintért immár nyitható panorámatető is kérhető. ESP, TPMS, 6 légzsák, LED menetfény alapból van. A klíma csak a második feleszereltség-lépcsőtől jár, a harmadiknál már elektromos vezérléssel, Bluetooth kihangosító és zeneátjátszás, valamint tempomat társaságában. Nem rossz csomag ez, de csak akkor, ha a forma bejön, ha mosolyogva tudunk az autóra nézni. A dízelt pedig erősen meg kell gondolni. Nem biztos, hogy megéri, a sokat autózóknak persze feltétlenül. Vásárlás előtt számolni, és persze alkudozni is érdemes, mert a tapasztalatok szerint még az akciós árakból is lehet faragni.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

4 HOZZÁSZÓLÁS

  1. A német autók sem jellegtelenek, mert azonnal felismerni mindet. Legfeljebb neked nem tetszenek. Jellegtelen az, ami nem ismerhető fel.

    Minden más kijelentésed egy elégedett tulaj mondatai, amit márkafüggetlenül jó érzés olvasni.

  2. A külsején lehet vitatkozni, bár szerintem a helyzetjelző-index lámpacsoport kivételével teljesen rendben van. Nekem nagyon nem jönnek be a jellegtelen német autók. Nekem közel 4 éve van 1.6-os 117 lovas. A fogyasztása 6 alatt van. A technika benne nagyon jó. Kényelmes, jó rugózása van. Nagyon finoman és pontosan vezethető. Igazi japán minőségi munka. Kemény műanyagok nem zörögnek. Az európai autó gyáraknak van mit tanulniuk a japánoktól.

  3. Kevés rondább autó létezik a földön! A látványtól a varacskosdisznó is sírva ássa be magát a mocsárba…

    Az újabb tényleg már egy unortodox giccs! És mégis bejön az izléstelenségre alapított üzletpolitika, mert a pénz nem minden!

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek