Félárú autóhasználattal ünnepli Budapestet a GreenGo

    0
    1

    Villanyautózni trendi, nem csak környezet-, hanem városbarát is. Hiszen emisszió- és gyakorlatilag zajmentes. De még autónkat sem gyilkoljuk a rövid távú használattal. A villanyautózást persze sokan úri hóbortnak tartják. Pedig csöppet sem az, ma a legolcsóbb 5-6 éves, már modern villanyautók 2,5 millió forint körüli áron kaphatóak, de a Budapesten tavaly indult GreenGo villanyautó-megosztó által négy felnőtt például olcsóbban mehet villanyautóval, mint BKV-jeggyel. De persze nem ez az elsődleges vonzerő, hanem a kulturált, klímás, ülésfűtéses Volkswagen e-up!-ok a GreenGo flottájában, amelyekből már 95 példány érhető el Budapesten. Akik ezeket használják, minden nap az élhetőbb, jobb Budapestért autóznak.[BANNER type="1"] November 17-én pedig a GreenGo az 1873-ban létrehozott Budapestet köszönti. A felhasználók 24 órán keresztül félárú menetdíjjal ünnepelhetik a főváros születésnapját, azaz Pest-Buda-Óbuda egyesítésének 144. évfordulóját. Ellentmondásnak tűnhet a túlterhelt várost autózással éljenezni, de az elektromos autómegosztás egy élhetőbb, tisztább Budapest képét vetíti előre.
    Minden előrejelzés abba az irányba mutat ugyanis, hogy a közeljövőben a saját autó vásárlása lassan, de biztosan múltbéli beidegződéssé válik majd. Bár legtöbbünknek még fontos a saját, babusgatott autó, a jövőben egyre többen fogják belátni, főként a fiatalabb korosztályokból, hogy olcsóbb és egyszerűbb az autómegosztó rendszereket használni. Nem véletlen, hogy egyre nagyobb számban szállnak be autógyártók is befektetőkként hasonló szolgáltatásokba. Az „egy autó egy ember” ideje lejár, helyébe az utópisztikusnak hangzó, de kézzelfogható távolságba került, teljeskörű közösségi közlekedés lép majd, amiben nemcsak a busz és a bringa lesz közös, hanem az autó is. Nálunk egyelőre a közösségi autó elektromos, Volkswagen, GreenGo, de az autók nem feltétlenül zöldek, a flottában mindenféle színűt találhatunk, persze egységes, jellegzetes csíkozást jelentő dizájnnal.
    Előző cikkFekete bárány – Mercedes-Benz C 220 CDI
    Következő cikkElektromos szabadidő-autók jönnek a BMW-től
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.