Felejtsd el az X-et – Opel Crossland GS Line teszt

Beleolvad környezetébe a Crossland, de nem csak a szürke, bocsánat kéttónusú, (azért többnyire szürke) fényezése miatt. Mintha még a névváltozással is ezt a szürke eminenciás szerepet próbálnák erősíteni. Hiszen az X egy kicsit feldobta az egyébként nem is annyira semleges nevet. A Crossland így is simán elmondja, hogy a SUV-mániát igyekszik meglovagolni az autó, igaz nevezzük inkább crossovernek. Eleinte tényleg sikeresnek is számított, ám a 2017-es bemutatása óta eltelt jónéhány év, beerősített a konkurencia is, így tényleg itt volt már ideje a frissítésnek. Képekről furcsának találtam a Crossland átrajzolását. Persze teljesen indokolt, hogy az Opel új formanyelvéhez passzoló nózit kapjon, ám valahogy mégis olyan felemás lett. Hangsúlyozom a képeken. A valóságban viszont sokkal jobban átjön a változás, de azért hozzá kell tennem, hogy egy kicsi még így is megmaradt a felemásságból. Talán azért, mert az eleje sokkal nagyobbat változott, mint a hátsója. Elöl megjelent a vizor, amivel először az új Mokkát próbálták dögösebbé tenni, de az új Astrán is találkozhatunk vele. A Crossland orrán sem áll rosszul, de személy szerint az embléma alatti kis domborítás fogott meg a legjobban. Bizony ilyen apróságokon is múlhat a szimpátia. Érdekes még, hogy a LED-es fényszórók formája sem változott, úgy alakítottak át mindent körülöttük, hogy maradhassanak. Az első lökhárító viszont látványosan változott, összességében jóval morcosabb tekintettel néz a világba a friss Crossland. Szintén nem változtak az autó oldalán a domborítások, ahogy a motorháztetőn sem, illetve hátul is nagyítóval kell keresni a változásokat. A leglátványosabb a típusfelirat középre költözése, valamint az új díszbetét a lökhárítóban. Ugyanakkor a méretek maradtak milliméterre az eddigiek. [BANNER type="1"] Egyébként ordít az autóról, hogy PSA platformra épül, nem nehéz belelátni a Peugeot 2008-ast (ám annak is az első generációját, hiszen a Crossland azzal rokon). Persze azért kellőképp egyedi az Opel formaterve, de beülve aztán tényleg nincs mese. Nekem az átlagosnál egy kicsit tovább kellett bíbelődnöm az üléshelyzet megfelelő beállításával. Érezhetően a Peugeot i-Cockpitjához szabták az autó paramétereit, ezért kellett szöszmötölnöm azzal, hogy megfelelő magasságban üljek, és a műszeregységet is jól lássam. Ám a hatfokozatú váltó karja így is furcsán hosszú úton jut el az egyes fokozatba. Onnantól, hogy ezt megszokjuk, már kényelmes kis crossover a Crossland. Bár elöl a szövet/műbőr üléseknek lehetne egy kicsit határozottabb az oldaltartása. Ugyanakkor üdítően „fizikai” a műszerfal. Gombokkal és tekerőkkel lehet állítani a legfontosabb dolgokat, például fényszórókat és a klímát, de azért érintőképernyőt is kapunk, természetesen okostelefonos kapcsolódási lehetőséggel. Viszont a műanyagok olcsó hatásúak, szerencsére erről gyorsan elterelik a figyelmet a hangulatos vörös díszbetétek. Dicséretes a hátsó lábtér, itt még felnőttek is kényelemben utazhatnak, hiszen a plafon is magasan húzódik. Csomagtere sem kicsi, alapból 410 literes, de 1255 literesre is bővíthető, viszont csak felár ellenében lehet teljesen sík, térelválasztó padlót használva. Az autó orrában is francia szív dobog, méghozzá a kínálat legerősebb darabja. Az 1,2 literes turbós háromhengeres 130 lóerőt tud, 230 Nm forgatónyomaték kíséretében. Utóbbi már 1750-es fordulattól jelen van, így képes hirtelen megugrani az üresen 1230 kilogrammos autó, ám nem kell tőle sportos viselkedést elvárni, annak ellenére sem, hogy a GS Line felszereltség annak mutatja. A már említett váltó hosszú úton jár, nem lehet vele elég fürgén pakolgatni a fokozatokat. De nem is baj, mert a magas kasztni jól érezhetően megdől tempós kanyarokban, szóval ez egy nyugis gép. Elöl McPherson hátul csatolt lengőkaros futóművét igyekeztek kényelmesre hangolni, ami sikerült is. A látványos, 16 colos felniken kellően magas oldalfalú téli gumik feszültek, így szépen elnyelte az úthibákat. Szerencsére a háromhengeresek jellemző hangjából sem sok szűrődik be az utastérbe, szépen hangszigetelték a Crosslandet, ami növeli az utasok komfortérzetét. Fogyasztása alakulhatott volna szebben is, ám mivel többnyire városban közlekedtem vele a 7,1 literes átlagfogyasztása sem annyira meglepő, a gyári adatok hat liternél nem mondanak többet. Ja, meg egy kis sárdagasztás is növelte a fogyasztást, hiszen ha már terepjárónak akarnak tűnni ezek a kis crossoverek, akkor kiruccantam vele a telekre, ahova bizony felázott földút vezetett. Csupán elsőkerékhajtással kalandosan alakult, de végül nem kellett traktort hívni a kimentéshez, a nagyobb hasmagasság pedig tényleg jól jön. [BANNER type="2"] Árazása érdekes, hiszen a „fapad” már 5 559 000 forinttól elvihető kedvezménnyel, ami versenyképes a kategóriában. Viszont a GS Line már 7,4 millió forintról indul (szintén kedvezménnyel) és az még csak a 110 lovas változat. Az erősebb – mint amilyen a tesztautó is – már 7,68 millió forintot kóstál, ám ez még ez is egy jó ajánlat a kategóriában, ami jól mutatja, mennyire elszálltak az árak. Többek között a 180 fokos tolatókamerával, körberadarozással, fűthető első ülésekkel és kormánykerékkel „hizlalt” felszereltséggel már pont bekukkant 8 millió forint fölé a tesztautó ára, és még így is megmarad legtöbb konkurens modellel szembeni árelőnye.