kedd, február 3, 2026
spot_img
KezdőlapFélezer gyerek szerint rossz példát mutatnak a szülők

Félezer gyerek szerint rossz példát mutatnak a szülők

A Continental félezer gyereket kérdeztetett meg szülei vezetési szokásairól.


Nyilvánvalóan messze nem azonosíthatók a hazai autóvezetési szokásokkal azok az adatok, amelyeket a Continental 500, 4 és 16 év közötti gyermek megkérdezésével, a OnePoll piackutató és az Alsó-Szászországi Közlekedésbiztonsági Alapítvány által végeztetett, ám sokkal jobbakat vélhetően a hazaiak sem rajzolnának ki.


A németországi adatok szerint, bár a szülők alapvetően illemre és erkölcsi normákra tanítják gyermekeiket, volán mögött 75 százalékuk hangosan dühöng, 54 százalékuk kiabál, 41 százalékuk pedig akár egymással veszekszik. Ötödük mobiltelefonját is szokta használni, és közel felük egyéb eszközökkel – például evéssel, újságolvasással vonja el saját figyelmét a vezetéstől. Mindez persze kevéssé csorbít a szülői ideálképen: a megkérdezettek 98 százaléka elégedett szülei vezetési stílusával, 94 százalékuk biztonságban érzi magát, 49 százalékuk szerint pedig szüleik az átlagnál jobban vezetnek. Ugyanakkor 10 százalékuk ijedt már meg vezetésüktől, s 17 százalékuk szégyellte már el magát a szülők olykor hajmeresztő vagy udvariatlan manővereitől.
[BANNER type="1"]

A felmérés arra is rámutat, hogy az autózás hagyományosan a férfiak, azaz az apukák privilégiuma, a megkérdezettek családjaiban a közös családi utazások során 69 százalékban apuka, 16 százalékban anyuka vezet. Kié a volán a maradék 15 százalékban? A nagyszülőké, illetve az idősebb testvéreké, az ő vezetési szokásukat azonban nem tudakolták az interjúztatók. Bár a válaszadók 73 százaléka szerint apukájuk erőszakosabb, kiabálósabb és gyorshajtósabb, mint anyukájuk, 49 százalékuk szerint apukájuk vezet jobban, s csak 39 százalékuk húz édesanyjuk felé, míg 12 százalékuknak nincs kedvence – vezetés szempontjából.


A német adatok szerint mindez nem tükröződik vissza az utazások számánál, a gyerekek nagy részét (52 százalékát) ugyanis anyjuk viszi a különórákra, s öt német apából mindössze egy vállalkozik az ilyen típusú fuvarokra. Iskolába a gyerekek 38 százalékát anyukájuk, 16 százalékát pedig apukájuk viszi (9 százaléknál egyenlő arányban fordul elő a két szülő, 36 százalékot pedig nem a szülei visznek iskolába). A gyerekek mégis édesanyjukat tartják kevésbé gyakorlott vezetőnek. A megkérdezettek 42 százaléka szerint anyukájuk nagyobb valószínűséggel padkázza meg a felnit parkolás közben, 19 százalékuk szerint azonban épp apukájuk hajlamos arra, 39 százalékok szerint azonban egyik szülőjének sem szokása az ilyesmi. Itthon minden bizonnyal már a kit visznek egyáltalán autóval különórára kérdésnél elvérezne az adatfelvétel.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek