hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapFelül, hátul vagy belül, kerékpár-szállítási alternatívák

Felül, hátul vagy belül, kerékpár-szállítási alternatívák


Bő húsz évvel ezelőtt még csaknem azonos kerékpár-szállítási módot használt mindenki – aki egyáltalán hurcolta családjának kétkerekűit: a rácsos tetőcsomagtartón egymás hegyén hátán utaztak a biciklik. Nem volt jó módszer, hiszen erőteljesen bonyolult hurokrendszerrel kellett őket rögzíteni s minden igyekezet ellenére, legtöbbször izegtek-mozogtak, sok esetben sérültek a bringák.


Aztán hamarosan az egész ország megismerte a modern bicikliszállítás alapelemét a kerekeket sínekbe állító, a vázat egy felhajtható karral rögzítő, az alap tetőlécekre szerelhető tartót. Ma azonban nem csak ebből, számos más tartóból is temérdek variáció létezik – szétnéztem egy szakboltban, nem is feltétlen drágábban, mint a hagyományos rendszerek.





Alapvetően háromféle bicikliszállítót különbözethetünk meg: tetőcsomagtartóra, vonóhorogra és anélkül felszerelhetőt és van a plusz egy, azaz a beltéri. Utóbbi esetén sem arra kell gondolni, hogy simán lehajtjuk a hátsó üléseket és behajigáljuk, kisebb autónál beszuszakoljuk a biciklit. A csomagtérben is rögzíteni kell a kerékpárt, ugyanis az vészfékezésnél, balesetnél elszabadulva komoly sérüléseket okozhatna. A gyártók leginkább az egyterűekhez, rendszerint kivehető üléseik sínjeibe illeszthető tartókat kínálnak – ha ilyet épp nem is találunk, akár egy maszek lakatossal is érdemes valamiféle tartót összehegesztetni.



Aki csakis kerékpárszállításhoz gondolkozik tetőcsomagtartó vásárlásban, azt gyorsan le is beszélnénk ezen megoldásról, hiszen sokkal kényelmesebb, biztonságosabb és a fogyasztást is jóval kisebb mértékben növeli, ha a bicikli az autó farára kerül. Annak azonban egyértelműen a klasszikus, tetőtartós bringaszállítás a legolcsóbb, aki amúgy is rendelkezik keresztlécekkel vagy mindenképp vásárolna ilyet. Amennyiben van hosszanti tetősín, az autón (zömében kombiknál, egyterűeknél, terepjáróknál jellemző), akkor a kereszt-rudak rendszerint 20-30 ezer forint között megúszhatók, ha teljes rendszert kell kiépíteni, akkor inkább 40-50 ezer forintos befektetéssel számolhatunk. Ennyiért már vonóhorog is rakatható az autóra és vannak olyan modellek, amelyekre horog nélkül is lehet bringatartót szerelni.



Akármilyen is legyen a hátsó tartó, mindenképp sokkal egyszerűbb oda tenni a kerékpárt, mint a tetőre. Idősebbeknek, alacsonyabb termetűeknek mindenképp ez a megoldás ajánlható. Léteznek ugyan speciális, teleszkóppal támogatott liftes tetőtartók is – ám azok árukkal már semmiképp sem versenyképesek a hátsó hordozókkal.


Míg egy tetőcsomagtartóra helyezhető bringatartó jellemzően 5-30 ezer forint között mozog, a hátsó tartók drágábbak, de felárukat az általuk okozott csekélyebb többletfogyasztással is hamar megtermelhetik és nem utolsó sorban sokkal kényelmesebbek is, le-fel szerelésük közben sokkal kisebb eséllyel sérül az autó fényezése. A legolcsóbb vonóhorogra szerelhető tartók már kevéssel 10 ezer forint felett megjelennek, 15 ezer környékén már márkásabb termékekből is lehet válogatni. a legdrágábbak értelemszerűen a semmilyen kiegészítőt sem igénylő, különféle pántokkal, párnázott talpakkal a csomagtérajtóra szerelhető tartók. Ilyet egy-egy modellhez szintén lehet találni már 15 ezer forint alatt, de ezek jellemző ára 30 ezer forint körüli. Akinek nincs vonóhorga, az utóbbival is jól járhat – meredek és lépcsős hátú autókra ma már egyaránt kaphatók ilyen, akár 3 bringa szállítására is alkalmas adapterek. Ezek vásárlásánál mindenképp figyelni kell arra, hogy a gyártója által az adott autómodellhez illőt válasszuk, látszatra hiába passzol ugyanis egy tartó, elképzelhető, hogy terhelés alatt valamely hátsó lemezt rossz helyen nyomva horpadást okozna.



Összegzésként elmondható, amennyiben van vonóhorog az autón, mindenképp ahhoz való tartót érdemes választani s még ha nincs, akkor is érdemes kalkulálni, könnyen lehet, hogy hosszú távon, csupán a bringaszállításért megérheti azt felszereltetni, a tartók és a kerékpárok egyaránt azokra szerelhetők fel legkönnyebben, s míg a lemezek terhelésére (a tetők esetében) is nagyon figyelni kell, a több száz kilós teherre hitelesített horgokat kerékpárral nem lehet túlterhelni.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.
RELATED ARTICLES

4 HOZZÁSZÓLÁS

  1. A tetőn való szállítással még egy NAGY probléma adódik -már akit zavar-, hogy főleg nyárias időben, a canga olyan gusztustalan, döglött rovarok tanyájává válik, hogy az vmi borzalom. Én jártam így, és nagyon nyűgös volt leszedni, de egyáltalán csak megfogni/megérinteni a bicajt… 🙁
    Az autó sebességéhez mérten, olyan helyekre is „bejutottak” a holttá vált bogarak a vasparipán (pl.: bowden bevezetők), hogy el se hinné az ember, és hát takarítani is nagy kihívás volt…
    Én nem ajánlanám seninek ezt a módot. Ha lehet, tegyük be az autóba, v. a vonóra! 🙂

Videók

- Hirdetés -spot_img

Most Popular