hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapFényes nappal, kamera alól vitték el a Yarist

Fényes nappal, kamera alól vitték el a Yarist

Állítólag kétféle ember létezik: akinek már lopták el autóját, és akinek ezután fogják. Védekezéssel azonban meg is lehet úszni.


Ismerősöm néhány hete kétségbeesetten telefonált: ellopták az autóját. Esete pikantériája, hogy ráadásul egy iskola térfigyelő-kamerája alól, így utólag végignézhette, amint két teljesen átlagos pasas, az ajtókat – mintha zárva se lettek volna – feltárva, délután fél egykor beülnek autójába, ami egy 2005-ös Toyota Yaris volt, s nem egész 20 másodperccel később már útra is kelnek azzal.


Valójában semmi meglepő sincs a történetben, hiszen első generációjával nagyon népszerű kisautó volt a Yaris. Amiből pedig sok fut útjainkon, azt lopják is, hiszen kell hozzá alkatrész. Az ellopott autóval gazdája rutinszerűen járt munkahelyére, ott rendszerint azonos helyen parkolt, a tolvajok nyugodtan kifigyelhették. Az ajtók nyitására magyarázat lehet, hogy a távirányítós központi zárak, riasztók jeleit – még az ugrókódosakét is – gond nélkül másolják le és megfejtett periodikájukkal reprodukálják a tolvajok. Az indítással pedig ezen autónál valóban nem lehetett gondjuk, a gyári immobilisert bizonyára ismerték, egyéb védelem, váltózár, de még egy rejtett kapcsoló sem volt benne – ezt vélhetően már a tolvajok is kifigyelték. Nem azért lettek volna fontosak utóbbiak, mert azokkal nem tudták volna ellopni, fenéket, csak talán nem vesződtek volna vele, hiszen az, aki 20 másodpercet szán egy autó elkötésére, vélhetően nem fog egy, akár az üzemanyagellátást vagy a gyújtást, illetve az önindítót megszakító kapcsolót keresni.
[BANNER type="1"]
Még szebb lett volna, ha az üzemanyag-ellátást indulás után megszakító elektronika lett volna az autóban, a forgalmas helyen ugyanis vélhetően nem próbálkozott volna annak hatástalanításával a tolvaj, hanem a mozgásképtelen autót hátrahagyva gyorsan eliszkolt volna. Így azonban maradt a rendőrségi feljelentés, a várakozás a helyszínelőkre és arra, hogy fizessen a biztosító.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

1 hozzászólás

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek