Gatyába rázták a Ford C-Maxot

    0
    2

    Érdekes hasonlattal él a német Loder1899: az egyterűek szegmensét egy középiskolai osztályhoz hasonlítja, a C-Maxot pedig annak az eminensnek tartja, aki mindig az első sorba ül, senkinek sem engedi, hogy lemásolja a leckéjét, viszont hiába stréber, a lányok észre sem veszik és a focicsapatba is utoljára választják be. Viszont van olyan jóképű, hogy ha tanulás mellett időnként konditerembe is járna és adna a külsejére, akkor a suli legmenőbbje lehetne.
    E filozófia szerint született meg a Loder1899 által fazonírozott C-Max, mely elöl-hátul sportosabb lökhárítókat, 3,5 centiméteres futómű-ültetést, sportos kipufogót, egyedi 17-20 coll között választható méretű alufelniket kapott. Nem csak a külső változott, picit a motorhoz is hozzányúltak, konkrétan a 2,0 literes, 163 lóerős csúcsdízelhez, melyből turbónyomásának felcsavarásával 190 lóerőt hoztak ki. Arról azonban egyelőre nincs adat, hogy ez javítja-e az amúgy nem rossz, 8,6 másodperces 100 km/órára gyorsítást, illetve a 210 km/órás végsebességet.
    Noha Loder1899 C-Max tuningja egyelőre csakis a rövidebbik, ötüléses verzióhoz érhető el, záros időn belül ígérik a hétüléses Grand C-Max csinosított és izmosított változatát is.
    Előző cikk725 lóerős a legerősebb BMW X6 M
    Következő cikkBeteges a dízel? Vegyszert a (szívó)torkába!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.