GPS nyomkövetőt raknának minden autóba

    0
    7

    Néhány éve futurisztikusnak számított, de ma már a legtöbb céges flottában magától értetődő, hogy GPS nyomkövetővel szereltek az autók. Nem feltétlenül azért, hogy a főnök bármikor lássa, merre jár az alkalmazott, hanem azért is, hogy egyszerű legyen az útnyilvántartás elkészítése, egy-egy bírságnál ne legyen kétséges, hogy járt-e egyáltalán ott az autó. Továbbá a tolvajok dolgát is megnehezíti, ha van az autóban nyomkövető. Saját tapasztalat: a családi flottánál sem hátrány a nyomkövetés, nem is bizalomhiány miatt, hanem azért, hogy lássuk: párunk beért a munkahelyére, úton van-e már hazafelé. Egyszerűbb és kevésbé balesetveszélyes ugyanis ránézni, merre jár az autója, mint felhívni vezetés közben.[BANNER type="1"]
    Míg itthon csak egy ajánlott, az eszközt tekintve nem egész 10 ezer forintos tétel egy egyszerű nyomkövető, s a havi adatcsomaggal a telefonszámla is megúszható akár 1000 forint alatt, Kínában kötelező lesz nyomkövetővel is felszerelni az autókat. Legalábbis egy bizonyos körzetben. A zömmel muzulmánok lakta északnyugat-kínai Hszincsiang-Ujgur autonóm körzet egyik prefektúrájában a terrorizmus elleni küzdelem keretében lesz kötelező minden autót GPS nyomkövetővel felszerelni – jelentette kedden a Global Times című, angol nyelvű, kínai állami napilap.
    „A terroristák a leggyakrabban személygépkocsival közlekednek, és autóval követik el támadásaikat – közölte hivatalos mikroblogján a bajingoli közlekedési rendőrség február elején.
    Június 30-áig minden gépjárművet fel kell szerelni műholdas nyomkövetővel, amelyet Kína saját műholdas rendszeréhez, a BeiDouhoz kapcsolnak. Azok a járműtulajdonosok, akik ezt elmulasztják, nem fognak tudni üzemanyagot venni és autójuk nem is lesz értékesíthető, hiszen – helyi szinten – elvárt alaptartozékká válik a nyomkövető.
    Előző cikkÚjra szépek az F1 autók, itt vannak az első fecskék
    Következő cikkKözúton csapatott az összkerekes VW Beetle
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.