Gyönyörű veteránok a siófoki bontóban

    1
    3

    A Siófoki hétvége a régi Zsigulik, Polskik és Zastavák motorhangjától volt hangos. Szombaton közel 100 autó gyűlt össze, hogy együtt vonulhasson fel Siófok utcáin, amelyből 52 autó indult el a szombati, 12 Somogy megyei településen átvezető, s a közreműködésükkel szervezett, első SióTimer Rally Túra versenyen.
    A Fiat 124, 125 és 128 szocialista leszármazottjainak országos találkozója másnap a Nagy Autóbontóban folytatódott tovább, ahol a résztvevők megismerhették a legkorszerűbb autóbontási technológiákat, és szemügyre vehették a Magyar Honvédség „leszerelt” gépjárműparkját.
    A vasárnapi rendezvényen került sor az első SióTimer Veterán Rally legjobbjainak díjátadására és ugyancsak a Nagy Autóbontóban került megrendezésre a három márka börze-programja. A bontó előtt megálló több tucat Zsiguli, Polski Fiat és Zastava márkájú autóból arra lehetett következtetni, hogy a nyílt nap maximálisan elnyerte az oldtimer és youngtimer járműtulajdonosok tetszését, a tér közepén kikészített „árukészletből” minden látogató tetszése szerint válogathatott és vásárolhatott féláron.
    A bontó közepén található tér egyik oldalán a közúti forgalomból kivont volt szocialista autók sorakoztak fel, a másik oldalon a Nagy Autóbontó veterán gépjárműgyűjteményének egyes darabjai kerültek kiállításra. A vendégeket Kalmár Tibor nyugalmazott ezredes, a Magyar Honvédség Légierejének volt Főmérnöke kalauzolta végig, aki egy emberöltőnyi tapasztalatot és ismeretet szerzett a volt szovjet és magyar haditechnikával kapcsolatban.
    A vasárnapi program egyedi fotózással zárult, ahol a példaértékűen restaurált old- és youngtimer Zsigulikról, Polski Fiatokról és Zastavákról a bontó hátterével és hadijármű gyűjteményével készülhettek művészi fényképfelvételek. A „múlt és a jelen együtt, és egy helyen” állapították meg a résztvevők, miközben csattogtak a fényképezőgépek.
    Előző cikkLambót cselezett a mókus
    Következő cikkRészletre ne!
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás

    1. Én szombat délután ott voltam a hajóállomásnál,sajna nem volt igazán szép az időjárás,kicsit el is húzódott a program,nem tudtam végig maradni.Szépek voltak az autók,a sárga 1500-as Ladában egy igen komoly motor volt,dupla Dellorto karbival,gyönyörű hanggal.A parkolóba is érkezett egy úr egy Opel Admirallal,piros színben,fekete bőr tetővel,5 literes motorral,hibátlan szép állapotban.Jó kis nap volt,de meglepően kevesen voltak a nézelődők,talán éppen a rossz idő miatt…