hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapGyorsjelentés Olaszországból: megvettük az MX-5-öst

Gyorsjelentés Olaszországból: megvettük az MX-5-öst


Miként arról tegnap írtunk, egy régóta érlelődő vásárlási szándék miatt Olaszországba indultunk egy Mazda MX-5-ösért. Természetesen a vonzó ár miatt, a projektre két szabadnapot szánva, szerdán este munka után indulva, mintegy 1250 kilométernyi autózást vállalva, ugyanis ahhoz, hogy pénteken hazaindulhassunk az autóval, csütörtökön délelőtt meg kellett érkeznünk az azt eladó kereskedéshez. [BANNER type="1"]



Négy férfi és egy Renault Grand Scénic vágott tehát neki Olaszországnak, teljesen remekül jöttünk – bővebb beszámoló később, most csak annyit kívánunk megosztani, hogy az autó, amiért mintegy 100 ezer forintnyi utazási költséget kockáztattunk, egészen korrekt. Persze azért lesz egy-két fényesíteni való rajta. Az alku viszont nehézkesen ment, ugyanis a 6900 euróért hirdetett autó kapcsán hallani sem akartak a hatossal kezdődő árakról, ugyanis a hirdetésben véletlenül szerepelt 6900, valójában 7900-ért szerették volna eladni az autót. Elírták.

Volt tehát némi stressz és para nálunk és az eladónál is, ám végül úriember módjára elismerték hibájukat, s még a kiírt árból is engedtek 200 eurónyit. Így tehát sokat nyertünk, uszkve 2 millió forintért sikerült megvennünk a 2006-os, 1.8-as, 53 ezer kilométert futott – piros – MX-5-öst. Magyar rendszámmal is „meg fog állni” 2,5 millió forint környékén, mellyel mintegy 500 ezer forinttal lesz olcsóbb honi áránál. Persze kockáztatni kellett hozzá, s nyilván akkor lehetünk majd teljesen nyugodtak, ha már otthon lesz, rendszámmal, forgalmival, névre írva. Ez azonban még messze van, ahogyan mi is messze vagyunk még. Holnap megkapjuk a papírjait, amivel mehetünk ideiglenes rendszámért, majd indulunk is haza. Vasárnap pedig olvasható lesz a teljes sztori – remélhetőleg a sikeres hazajutással.


Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.
RELATED ARTICLES

8 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Igen, csalók mindenhol vannak de lássuk be az olaszok ebben elég pofátlanok. A német legalább kiírja hogy ha a kocsiban 200ezer, netán 300ezer felett jár az óra. Az olasz ennyivel már meg se hirdeti, inkább visszatekeri 100ra. De ott vannak a franciák, a hollandok, a belgák… A hirdetéseik java része valós km állást tükröz, és jó állapotot. Az olaszok a mobile-n vagy az autoscout.eu-n visszatekerik a kocsi óráját, ami egy dolog, de széthajtják, és nem is tartják karban. Azért reálisan belegondolva hiába rizikós mindenhol autót venni, vannak helyek ahol a rizikófaktor sokkal magasabb. Olaszország pont ilyen. A sós levegő meg egy dolog mert pl. Rómában nemigen van tengerpart, szóval az nagy általánosítás, de persze ezt is számba kell venni. Mondjuk itthon se jobb a helyzet az tény…

  2. Már eleve nem vettem volna meg mert csalók..ha már az árát is meghamisították akkor az autón mi az igazi? A kaszni biztos nem jó mert általában a tengerparti autókat a sós levegő már szétmarta /nem csak a színét /

  3. A használt autó mindig rizikós! Németországban 2-300 ezer Km-es Német autó? Hehe, sok magyar cég van már németben, akik olaszból idehozzák a törött leharcolt szarokat, takarítás, cicoma és németben adják el, van hogy magyaroknak, vagy bárkinek. Miért? Mert beégett az embereknek, hogy a németek precizek, meg ott jólét van, mindenki bizalommal veheti onnan az autókat. A 90-es években még lehetett hinni a tündérmesékben, de ebben az évszázadban 1 biztos van! Aki használt autót vesz, annak tisztában kell lennie a kockázattal! Ha a szerencse fia vagy, akkor az előző tulaja 5-6 év alatt újraépítette az autót és neked nem lesz vele túl sok bajod. De van, hogy az olasz megvesz egy Mini Coopert újan, amit a szervízben garanciálisan cserélnek ok, a többi meg nem érdekes, még olajat sem cserélnek.
    Nem csak az autóknál, hanem az élet többi részére is igaz, hogy a képzelet, mindig szebb a valóságnál.
    Egyébként én is csatlakoznék: GRATULÁLOK AZ AUTÓHOZ!!!
    Amikor az ember autót vásárol, óriási élménnyel tölti el! Szivesen átélném én is újra 🙂

  4. Én úgy tudom hazajöhet az olasz rendszámmal is. Viszont az olaszoktól nem vennék autót, a legmocskosabb fajta. Hajtják az autókat, majd 200.000km-t visszatekerve 130ezerrel eladják az autót. Pontosabban csak hirdetik mert (remélem) nem dőlnek be nekik. A német ugyan annyiért 250 ezerrel hirdeti a kocsit, a holland 350el, a francia 200al, az olasz meg 130al, vagy annyival se. Spanyolok, csehek szintén ilyen undorítók. Teljesen hülyének nézik az embereket. Persze ezt csak a német oldalakon, az olasz portálon nem látni ilyen hirdetéseket… Inkább megveszem a némettől vagy a franciától 220ezerrel mint az olasztól 400ezerről visszatekerve, a belét kihajtva…

Videók

- Hirdetés -spot_img

Most Popular