hétfő, február 2, 2026
[uzemanyag_arak]
spot_img
KezdőlapGyorstalpaló hóláncszereléshez

Gyorstalpaló hóláncszereléshez

Nem csak külföldön, itthon is előírhatja a hólánc kötelező használatát a közútkezelő. Érdemes előre felkészülni, nem csupán a lánc megvásárlásával, hanem szerelésének begyakorlásával is.





Korábban elsősorban a síelni járók rendelkeztek hóláncos tapasztalatokkal, hiszen számos síterep közelében megszokott a hólánc használatát elrendelő tábla, melynek értelme szerint – amennyiben az utat összefüggő hóréteg borítja (legalább egy tengelyen még összkerékhajtással is), kötelező a haladást segítő lánc használata. Aki ezt elmulasztja, az legtöbb esetben csak megrovásra vagy szerény büntetésre számíthat. Aki viszont így akad el, akadályozza a forgalmat vagy balesetet okoz, az bizony nagyon vaskos bírságra, tetemes mentési költségekre is készülhet.

Ráadásul ma már itthon is kötelezően előírható a hólánc használata – a közútkezelő pedig él is ezen jogkörével, s amennyiben az útviszonyok azt megkövetelik, mint például az elmúlt hetekben néhány helyen, akkor bizony kihelyezi a táblákat, s aki lánc nélkül autózik, szabálysértést követ el. Nem csak utóbbi miatt, a célba jutás biztonságáért is érdemes megfogadni a tanácsot, hiszen jobb egy parkolóban feltenni a láncot, mint később az út szélén, esetleg már olyan helyen, ahol ásni kell a kerékhez való hozzáféréshez.


[BANNER type="1"]

A láncszerelést pedig nem akkor érdemes először megkísérelni, amikor jó eséllyel havazásban és sötétben, hidegben arra kényszerül az ember. Erőteljesen ajánlott azt előre begyakorolni, hogy ne a sötétben kelljen a kezelési kézikönyvet értelmezni, közben kitapogatni a láncot és megpróbálni feltenni. Bár a legtöbb lánc alapvetően egy kaptafára készül, a feszítőszemek, akasztóhorgok modellenként eltérőek lehetnek és ezért nem árt a próba, még tét nélkül.


A szereléshez erőteljesen javallott kesztyű – akár kettő is, egy meleg, de viszonylag vékony, és egy melós, aminek nem árt a hó és a sárvédőben megbújó latyak. Jól jön továbbá egy zseb- vagy leginkább egy fejlámpa és bizony ilyenkor mutatkozik meg a téli autózáshoz amúgy is javasolt pokróc egyik értelme: azt a kerék elé terítve kényelmes térdeplőt alakíthatunk ki, és nem kell az amúgy vélhetően mély hóban guggolni.




Amennyiben a feltételek adottak, és ismerjük a láncot, akkor kerekenként mintegy 5 perc alatt felhelyezhető – mi első nekifutásra, ismeretlen autóval és lánccal, forgatással mintegy 15 perc alatt abszolváltuk. A legtöbb fajtánál egy gumírozott fémhevedert kell a kerék mögött átfűzni, azt szintén ott összeakasztani, majd a láncot elöl is összekötni és feszítőkkel helyreigazítani. A feszítők egy részét rendszerint csak negyed kerékfordulat megtétele után lehet jól rögzíteni, de nem csak az első félméter után, néhány kilométerenként menet közben is érdemes ellenőrizni a lánc feszességét, ha ugyanis az lecsúszik a kerékről, erőteljesen összeverheti a karosszériát, valamint a futóműre is rátekeredhet, kiszakíthatja a féltengelycsuklók gumiharangjait. Utóbbi elkerüléséért természetesen nem csak a feszes lánc, az óvatosabb sebességválasztás is javallott – arra egyébként a javított kapaszkodóképesség mellett nagyjából változatlan fékezési jellemzők miatt is szükség van.



Fontos, hogy a láncot havas útról leérve azonnal, de leginkább még előtte érdemes lecsatolni, aszfalton ugyanis a lánc önmaga is egyből jelentősen károsodik, de kikezdi az abroncsot, sőt, még az útfelületet is. Használat után – hacsak nem teljesen sómentes helyen gurult – a láncot érdemes megtisztítani, megszárítani és úgy elcsomagolni. Ellenkező esetben könnyen lehet, hogy a következő használatkor már csak egy összegyógyult, rozsdás kupacot fogunk találni annak dobozában.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

1 hozzászólás

  1. Nem rossz a videó, de azt azért meg kell jegyezni, hogy nem mindegy hogy a hóláncnak melyik vége van elől. Ha jól rakjuk fel, akkor feszíti saját magát, ellenkező esetben a biztosító szemen lesz a feszítés ereje és hosszabb távon nem biztos hogy bírni fogja.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek