Ha erőt akarsz, Tucsonból ma már hibridet kell vegyél!

    0
    1
    [BANNER type="1"] 7 millió példány – ennyi fogyott a Hyundai Tucsonból 2004-es megjelenése óta. Főként akkor megdöbbentő ez, ha hozzáteszem, a szintén 2004-ben újjáélesztett Dacia is ennyi autót adott el azóta, az összes modelljéből. Oké, a Tucson világmodell, globálisan is bent van a top10-ben, az Egyesült Államokban is kedvelt, Európában pedig „csupán 1,4 millió fogyott belőle. A tavaly ősszel debütált negyedik generáció is mindent megtesz azért, hogy a számok még meredekebben kússzanak felfelé.

    Itt az új dizájnnyelv, a parametrikus dinamika, amit elsőként a Tucson alkalmaz.

    Okosan kikutatták, hogy mire is vágynak a vevők, majd a kapott eredmény alapján eresztették szabadjára vonalaikat a dizájnerek. Az eredmény pedig egy kellően egyedi, karakteres forma lett. Ami nem mellesleg egy, az elődjénél 2 centivel hosszabb, 1,5-tel szélesebb, 1 centivel nagyobb tengelytávú, 0,5 centivel magasabb karosszériát fog közre. A Tucson ma kereken 4,5 méter hosszú, a kompakt SUV mezőnyben ma már valóban kompaktnak tűnik, vonalai a valós méreteit is jól leplezik. Akármennyire is karakteres, nem drabális. A hűtőmaszkban rejtetten, igazi arcot adva bújnak meg a LED-menetfények, a LED főfényszórók azonban a lökhárítók széleire kerülve adnak igen jó fényerőt. Ahogyan a hűtőmaszk 3D lamellái, úgy a hátsó lökhárító apró formái is parametrikus ékkövek – a gyári terminológia szerint, ám ennél sokkalta fontosabb, hogy az oldalfal merész törésvonalai igen hatásos fényjátékot adnak, s ezekre a kiegyenesített kerékívek is jól rímelnek. A forma nem öncélú, az egyedi külső tágas karosszériát övez, az ajtók alsó műanyagborítása a küszöböket ügyesen óvja a sártól, ám a hátsó ajtónál baki, hogy az ajtó hátsó éle mögött nincs sárvédőlemez, az kapja és fogja fel a sarat. És még egy furcsaság hátul: az irányjelző a lökhárító szélére, meglehetősen alulra került, ha lámpánál állunk a sorban, a mögöttünk lévő sanszosan nem látja. Miután lágy hibridként már járt nálunk a Tucson, olyan nagyon meg sem lepődtem a tágas és igényes beltéren. A helykínálat egyáltalán nem kompakt, annál nagyobb. Kényelmesek az első ülések, de még a hátsó pad is, főként a szélső helyeken, de középen sem nagy büntetés ülni a szabályozható támladőlésű, erősen hátradönthető padon. A hátsó lábtér parádésan nagy, több mint 2,5 centivel bővült az elődhöz mérten. Mai divat szerint a hátsó utasoknak is jár (2 darab!) USB-csatlakozó, de opcióként ottani ülésfűtést és háromzónás légkondit is kaphatunk. [BANNER type="2"] Gusztusos, de nem túltolt a műszerfalra is felvitt kárpitozás, a klímarendszer akár a műszerfal teljes szélességében fújhatja – diffúz módon – a levegőt, van „csak sofőr beállítás, a középkonzol pedig a Hyundai-ok sorában elsőként teljesen fizikai gombokat nélkülöző, igaz, az ülés- és kormánykerékfűtés szerencsére odapillantás nélkül, valódi gombokkal, nem csupán érintőfelületekkel vezérelhető. A klíma és az audiorendszer sem érintőképernyős szerencsére, hanem érintőgombos, így használhatósága egész jó, ahogyan a magyar nyelvű menürendszer is logikusan felépített, jól kezelhető. Döbbenetes mértékű a személyre szabhatóság, a beltéri LED-fényeken túl a digitális műszerblokk képe és például az is szabályozható, hogy a komfortindex hány villanást adjon egy pöccintésre. Ahogyan a formával és a beltér minőségével is sokat ad a Tucson, úgy hajtáslánc-kínálatával is. Turbós benzines, lágy hibrid, full hybrid, plug-in hybrid és még dízel is elérhető. A lágy hibrid után ezúttal a full hybrid verzióhoz volt szerencsénk. A benzinmotor itt is egy 1,6 literes, közvetlen befecskendezésű (T-GDI) egység, 180 lóerővel, 265 Nm nyomatékkal, amihez egy 60 lóerős, 264 Nm nyomatékú villanymotor és 6 fokozatú automata váltó csatlakozik, na meg 1,49 kWh-s lítium-ion akkumulátor a hátsó ülések alatt, amivel néhány kilométert benzinégetés nélkül is meg tud tenni.

    A 230 lóerős rendszerteljesítménnyel és a 350 Nm összesített nyomatékkal a Tucson élénken mozog, a 100-as sprint 8 másodperc, de fölötte sem fogy el az erő.

    Érdekesség, hogy a normál automata váltó a villanymotor jelenlétével duplakuplungosokat idéző gyorsasággal, észrevétlen finomsággal dolgozik. Az áttételezés kellően hosszú, hatodik fokozatban a 130 km/órás tempó 2500/perc fordulattal, csendben futható. A váltások nem csak a fokozatok, a tisztán elektromos hajtás és a hibridüzem között is finomak. A zajszigetelés nem csak a motor, a kerekek felől is jó, s a szélzaj is minimális. Apropó szigetelés, az elöl MacPherson, hátul multilink futómű még az opciós elektronikus lengéscsillapítók nélkül is elég jól szűri az úthibákat, persze a 17-es alapfelniknél érezhetően nagyobb és peresebb abroncsokkal szerelt 19 colos kerekekkel azért már van egy feszes hatása, ami a kanyarjellemzőknek kedvez, nem pedig a komfortnak. A fogaslécre szerelt elektronikus rásegítéssel a kormányzás precíz és könnyű, igaz, túl sok visszajelzést nem ad. A Tucson mégis jó vezethetőségével is szerezhet híveket, ahogyan helykínálatával és utasterének igényességével is. A fogyasztása nálam nem annyira volt meggyőző, igaz, vastagon mínusz fokokban, zömében városban és autópályán adódott a 7,7 l/100 km tesztátlag, ami egyáltalán nem rossz a menetdinamikához és a teljesítményhez mérten, ám az 5,5-ös WLTP-értéktől azért látványosan elmarad. Én is takarékosabb üzemet várnék egy hibrditől, hiszen tudom, hogy a hasonló, de egy picivel még nagyobb méretű Toyota RAV4 tudna jobbat. A Tucson viszont sok szempontból, leginkább belterével, infotianment rendszerével finomabb, sofőrsegédei között már a szemből érkezők elé kanyarordást gátló rendszer is szerepel, s hozzá is elérhető a kamerás, a műszerblokkba vetítő holttérfigyelő, alapáron jár az első ülések közötti légzsák. [BANNER type="3"] Az opciós ellátmány abszolút prémium szintű, így egyrészt például nyitható panorámatetőt, minőségi Krell hifit és mindenféle sofőrsegédet is kaphatunk, másrészt a 10,5 millió forintról induló Tucson Hybrid 12 milliós – csúcs alatti – Premium felszereltségével a tesztautó gond nélkül kúszott 13 milliós listaár fölé. Ha ez messze nem is szerény összeg, a konkurenciához és képességekhez mérten sem rossz. Pláne azért nem, mert a legtöbb vevőnek amúgy sem a vételár, hanem a havi költség számít, aminek alacsonyan tartásáért jót tesz a Hyundai 5 év kilométerkorlát nélküli garanciája és az abból adódó jó értéktartása, maradványértéke. A Tucson nem elsősorban azoknak szól, akik a hibridtől szerény fogyasztást várnak, hanem azoknak, akik jó menetdinamikát, kulturált üzemet és futást áhítanak, emészthető étvággyal, ezeket ugyanis mind megadja. Meg még sok mást is, például hifijében a „természet hangjai funkciót, ami mondjuk teljesen fölösleges, de talán még azzal is meg tudnak fogni néhány vevőt.
    Előző cikkÁllítólag a Kia gyártja a legjobb tömeg-villanyautót
    Következő cikkAzért érhet sokat, mert nem kímélték ezt a Subarut
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.