Ha igazi családi autót szeretnél – Peugeot Rifter teszt

Érdekes málhás a Peugeot Rifter, hiszen többféle stílust ötvöz egyszerre. Kívülről ugye egy nagy doboz, le sem tagadhatná, hogy eredetileg haszonjárműnek született. Ennek ellenére vagy akár mondhatjuk úgy is, hogy ennek köszönhetően hatalmas utasterű családi autóként is tökéletesen használható. Ugyanebből az okból kifolyólag a vezető előtti tér éles kontrasztban áll a külső dizájn egyszerűségéhez képest, de erről majd lentebb ejtek néhány szót. Először csámcsogjunk a formaterven.

Egy nem reprezentatív felmérés alapján – amit a baráti köröm tagjai segítségével végeztem – a PSA kisbusz triójából magasan a Peugeot aratta a legnagyobb sikert. Hogy miért? A Citroën Berlingót túlságosan extravagánsnak találták, az Opel Combo Life ellen viszont nem igazán volt ellenérv, egyszerűen csak a Riftert látták szebbnek.

Szóval ez erősen szubjektív, hiszen jól felszerelve a Combo Life is igencsak csinos, ám tény és való, hogy a Rifternek is sikerült jól elkülöníthető, egyedi arcot faragni a trión belül. Ráadásul az egyediséget tovább növeli, hogy némi SUV-hatás is felfedezhető rajta, így ő lehet a telekjárónak is használható típus. A fekete, műanyag díszbetétek a küszöbök felett, a kerékjárati íveken, illetve a védőburkolat imitációk a lökhárítókon, ügyesen csempésznek terepjárós hangulatot a dizájnba.
Helyet foglalva a vezetőülésben viszont éles váltás következik. Az i-Cockpit még mindig üde színfolt bármelyik kategóriában. Eddig egyedül a 2008-asban okozott némi macerát beállítani a megfelelő vezetési pozíciót, de itt, a Rifterben gyorsan sikerült megtalálni a kényelmes ülőhelyzetet. A kormánykerékről nekem még mindig egy versenyautó jut eszembe, hiszen azokban fordul elő fent és lent is lapított forma, ezért igazán furcsa (de szórakoztató) már-már gokartos élmény vezetni a Riftert. A sebességváltó karját is kényelmesebben érni el, mint pl. az Opel Combo Life-ban, pedig lényegében ugyanazt a középkonzolt kapjuk és az ülések közötti hatalmas pakolórekesz sem hiányzik. Emellett persze még tengernyi lehetőség adódik a cókmók eltüntetésére.

Kesztyűtartóból kettő is van, de lehet pakolni az ülések alatti fiókokba és a padlóban található rekeszekbe is. Ám, ha ez még mindig nem lenne elég a plafonon is kialakítottak egy polcot.

A második sorban három különálló (mindegyik isofixes) ülésben lehet helyet foglalni, az első ülések háttámlájából asztalka is lehajtható. Igazi paradicsom a gyerekek számára, sőt még a hátsó két ülésben sem kínszenvedés az utazás, bár azok használatával a csomagtér mérete eléggé leszűkül. A hosszabb Rifter a maga 4753 milliméteres hosszával egyébként 350 milliméterrel nyúlánkabb a rövid változatnál, így nem csak az állami támogatás miatt érdemes ezt választani. Egy 4 vagy 5 tagot számláló család számára fényévekkel okosabb döntés bármelyik hétszemélyes SUV modell helyett. [BANNER type="1"] Az autó orrában az 1,5 literes BlueHDi dízelmotor dolgozik 130 lóerővel. Létezik 100 lóerős változata is, de egy ekkora autó mozgatásához érdemes áldozni az erősebb motorra. Bár nem vészes a másfél tonnás üres tömeg, ám a nagy homlokfelületet figyelembe véve, illetve főleg azt, hogy a családdal és összes cuccukkal terhelve közlekedik majd, kell az a 300 Nm forgatónyomaték a rugalmas és biztonságos autózáshoz. Ez egyébként már 1750-es fordulatnál megérkezik, de a 130 lovacska is rendelkezésre áll 3750-es fordulatnál. Szóval már alacsony fordulaton is ereje teljében van, így könnyűszerrel lehet elrajtolni a lámpáktól, tartani a városi forgalom ritmusát, vagy gyorsan letudni az országúti előzéseket. Ha valóban a rendeltetésének megfelelően használják, akkor a fogyasztása képes megközelíteni a gyárilag megadott 6,3 litert vegyes használatban, a tesztidőszak végén ez pontosan 6,9 liter volt, de országúton simán hozható a gyári érték is.
Mivel ez egy nagy, családi utazóautó, lényeges a gördülés milyensége, de erre sem lehet panasz. Tény, hogy nem mentes a teherautós jellemzőktől, de azért nem pattog el az autó hátulja. Szépen átringatózik az útegyenetlenségeken, miközben a tempósabb kanyarokban sem dől be ijesztően, illetve a fék is ideálisan adagolható. Sőt, a kormányzás is meglepően közvetlen, szóval minden összeáll ahhoz, hogy a vezető és az utasok is jól érezzék magukat. Meg kell még említenem, hogy a terepjárós fíling sem merül ki a fényezetlen kasztnidíszekben, amik egyébként praktikusak is, hiszen a karcolások és az apróbb sérülések kevésbé látszanak rajtuk.

Megemelték ugyanis a futóművet három centiméterrel, így a bakhátas földutakra is bátrabban lehet vele behajtani.

Rendelhető a Grip Control is (155 000 forintért), ami 5 üzemmódot kínál. A középkonzolon elhelyezett forgókapcsolóval választható a Normál, a Havas út, a Terep, a Homok és az ESP OFF mód, persze ez nem az összkerékhajtással játszadozik (mert az nincs), de a menetstabilizáló programjának változásával egészen ügyesen képes így az autó a mély homokból kikeveredni vagy épp a nedves fűvel borított emelkedőn felcaplatni. A váltót nem említettem még, de igazából sokat nem is érdemes róla értekezni. Könnyen kapcsolható, a kar megvezetése a kulisszában átlagos, tökéletesen passzol a kényelmes összképbe.
Azonban hiába minden pozitívum, ha nem szabnak hozzá elfogadható árat. Szerencsére a Peugeot Rifter esetében nagyon is odafigyeltek erre. A tesztautó persze szokás szerint a leggazdagabb felszereltségű, Allure változat volt, extrákkal megpakolva 9 124 000 forintért. Ám az Allure eleve hosszú felszereltségi listával rendelkezik, a hosszú kasztnival 7 980 000 forintos alapárral. Ebben többek között ott van a tempomat, a radaros vészfék, az éberségfigyelő, a sávtartó asszisztens és a táblafelismerő. A 8 colos érintőképernyő a középkonzolon szintén alap, ám a tolatókamera már feláras, viszont hasznos extra. Ha extrák nélkül nézzük az Allure felszereltségű, hosszú Riftert, akkor az állami támogatást igényelve 5,48 millió forintért hazavihető.

Ami viszont igazán csábító az az, hogy egy kis kompromisszumot kötve, a 100 lóerős dízelmotorral és Access felszereltséggel már 3 185 000 forintért hazavihető a családi támogatással.

És ez már egy olyan ár, amit képesek lehetnek kigazdálkodni a családok, ha mindenképpen új autót szeretnének vásárolni.