Ha nem tanulunk, tudatlanok maradunk

    0
    3

    Sokat csökkent az elmúlt években a halálos balesetek száma, ami jó hír, azonban van még hova fejlődni, van még mit javítani a statisztikákon és természetesen dolgozni annak érdekében, hogy mind kevesebben veszítsék életüket az utakon. Miként azt már írtuk, az Európai Unió közúti biztonsági stratégiája 2020-ra azt a célt tűzte ki, hogy felére csökkenjen a 2010-es közúti halálozási szám. Rá egy évvel, 2011-ben indította az NFM, az ORFK-OBB, az NKH és a KTI az Élet Úton partnerprogramot a biztonságos közlekedésre felkészítés programjaként. Józan megoldást, az élethosszig tartó tanulást választotta eszközül a közlekedési kultúra elsajátíttatásáért, az életkori sajátosságoknak megfelelő nevelést és oktatást kisgyermekkortól idős- és felnőttkorig. [BANNER type="1"]
    Részcélokat fogalmaz meg, például az óvodásoknál a gyalogos közlekedés szabályainak megismerését és alkalmazását felnőtt kísértében. Igen, múlik az óvónőkön, de még inkább a szülőkön is, hogy a szabályok betartását mutatják-e a gyerekeknek, vagy azt, hogy nem olyan fontos az, hogy mit mutat a lámpa. Az általános iskolásoknál az alsó tagozatban már az önálló gyalogos közlekedés, majd a felső tagozatban az önálló kerékpáros közlekedés, a középiskolásoknál a felsőbb évfolyamokban pedig már a gépjármű-vezetői engedély megszerzése is része lehetne az oktatásnak. Az Élet Úton ehhez kíván segédanyagokkal, oktatási tervvel segíteni. Már meglévő eredménye, hogy koordinációja alatt egyik partnere kidolgozta a Bringaakadémia nevű választható tárgyat a 3., 4., illetve 5., 6. osztályos tanulók számára. Ehhez 30 órás akkreditált képzést is szervezett a pedagógusok számára, hogy a következő tanévtől megfelelően felkészített tanárok oktathassák a biztonságos és szabályokat betartó kerékpáros közlekedést. Annak érdekében, hogy a gyerekek abba nőjenek bele, hogy közlekedni egy meghatározott szabályrendszer, a KRESZ szerint kell. Fontos lépés ez annak érdekében, hogy a majdan autóvezetői jogosítványt kapók felelősebben, szabálykövetőbben, nem utolsósorban a kerékpárosokra is nagyobb figyelmet fordítóan vezessenek.
    Mit
    Mi a szerepük, kötelességük, felelősségük a közlekedésben? szelesseg=95%]
    0-5 év Nincs felelősségük, figyeljenek a szülőre, nevelőre, be lehet/kell égetni a szabálykövetést.
    6-10 év Passzív közlekedők – magukért felelősek, önállóan kell gyalogosan közlekedniük, az addig tanultak alkalmazásának időszaka, még nagyon fogékonyak.
    11-14 év Szórt figyelem, nehezebben leköthetőek, meggyőzhetőek, csoportnyomás jelentkezik. Cél a prevenció. 12 éves korig ki kell alakulnia a szabályismeretnek, és tudniuk kell azokat alkalmazni kerékpáros közlekedésre is, 12-14 év között meg kell ismerniük a gépjármű-közlekedés jellemzőit is.
    15-18 év Nagyon nehéz megfogni őket, felnőttek akarnak lenni. Már mintául szolgálnak a fiatalabbaknak.
    19-29 év A vagányság és a szabadságvágy jellemzi őket, már motorizáltak. A programjaikat érdemes a szabadságvágyukra építeni (pl. fontos a biztonsági öv használatának ösztönzése, stb.), meg kell tapasztalniuk a határokat (pl. biztonságiöv-szimulátor).
    30-64 év Komoly felelősségtudat kell (másokért is)! Felelősség másokért és magukért. Tudás, képességek frissítése fontos (szabályváltozások követése).
    65 évtől Veszélyek, korlátok tudatosítása, hallgassanak családtagjaikra, legyenek körültekintőek.

    A közlekedésre, a biztonságos közlekedésre nevelés természetesen több évtizedre kiható folyamat. Filozófiája szerint a teljes életutat végigköveti, s nem lehet elegendő csatornája. Ennek érdekében az Élet Úton program egy olyan partnerprogram, amelyhez bármely szervezet szabadon csatlakozhat, amennyiben a program alapelveit, alapértékeit, illetve „hitvallását” felvállalja, s azt magára nézve kötelezőnek tartja. Melyek ezek a szinte magától értetődő elvek?
    Az Élet Úton program alapelvei
    1. A biztonságos közlekedéshez a közlekedés formájától függetlenül mindenkinek joga van
    2. A közlekedés során a biztonság az elsődleges szempont, ezért minden közlekedő felelős önmaga és partnerei biztonságáért
    3. Minden közlekedő mintát mutat mások – különösen a gyermekek – számára, ezért a szabálykövető, kulturált közlekedésre irányuló helyes példamutatás közügy és kötelezettség
    4. A biztonságos közlekedési kultúra kialakulását folyamatos neveléssel, tájékoztatással, oktatással, képzéssel, ismeretterjesztéssel, minden rendelkezésre álló eszközzel segíteni kell
    5. A közlekedés életünk része, ezért minden cselekedetünknek összhangban kell lennie a biztonságos és helyes közlekedési kultúrát megcélzó alapelvekkel


    A program csaknem félszáz partnere között biztosítótársaságok, autógyártók egyaránt említhetők, s 2011-ben kiadónk, a Használtautó Kft. is csatlakozott. Mi az ismeretek terjesztésében, a biztonság fontosságára való figyelemfelhívással tudunk segíteni a közlekedőknek. Ilyen például rendszeres téli- és nyárigumi-tesztünk, melyet a szintén Élet Úton partnernek számító Hungaroring, illetve Groupama Garancia Vezetéstechnikai Centrum segítségével végzünk. Ha megtapasztaltatni nem is tudjuk minden olvasónkkal, hogy mik a határaik, megismertetni igyekszünk – például azt, hogy mennyire fontos a megfelelő abroncs, hogy mekkora fékúton lehet megállni az egyes tempókról, és természetesen az egyes abroncsokkal. Ez a mi kis részeredményünk, de természetesen ahány társult szervezet, annyi lépés említhető a közlekedésbiztonságért.
    Fontos állomás, hogy május utolsó napján a Vasúttörténeti Park, a GRSP Magyarország Egyesület és a KTI együttműködésével 2-12 éves gyerekeknek szóló kerékpáros Élet Úton KRESZ Pálya nyílik a budapesti Vasúttörténeti Parkban. (Kár, hogy az Orczy Kertben található, korábban ingyenesen látogatható közben – egyéb okokból – bontásra került). A Vasúttörténeti Parkba látogató gyerekek és szüleik viszont egy teljesen új pályán gyakorolhatják majd a biztonságos közlekedést, illetve egy vasúti kocsiban kialakított láthatósági bemutatóval tapasztalhatják meg, hogy mennyire fontos a közlekedésben látni és látszódni. Utána már vélhetően nem fölösleges macerának érzik majd a kerékpárok kötelező kivilágítását, a láthatósági mellényt és az autók előírt fényszóróhasználatát sem.
    Előző cikkSkoda Octavia kéne, de melyik motorral?
    Következő cikkLuxuslimuzinnal térhet vissza a Lagonda név
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.