Harmadjára is slágergyanús! Teszten az új Nissan Qashqai

    11
    2
    Kevés annyira karakteres modell van, mint a Nissan Qashqai, hiszen az első gyakorlatilag megteremtette a ma az eladások javát adó crossover szegmenst, majd a második hangsúlyosan új vonalakat hozott. Dizájn terén az idén debütált harmadik generáció egyenes evolúció, alapja pedig teljesen új, a konszern CMF-C platformja. A modellváltásnál nem a méretnövelésre gyúrtak, és ez jó, mert a 4425 milliméteres hossz még városbarát, parkolni persze a 360 fokosnak mondott, valójában inkább felülnézeti képes, irányvonalas tolatókamerás rendszer is sokat segít. Némi méretnövekedés van azért: 3,5 centivel lett nagyobb a hosszúság és 3,2-vel a szélesség, ami pedig a legfontosabb és a leginkább szembetűnő, az a tengelytáv 2 centis növelése, a hátsó lábtér ugyanis pontosan ennyit bővült, a belső szélesség amúgy még többet: 2,8 centit. De ne rohanjunk még az utastérbe, hiszen van bőven elég érdekesség kívül is! [BANNER type="1"] Az alapáron LED-es fényszórók az első sárvédőkkel és a hűtőmaszkkal teljesen egyedi arcot adnak, a domborításokkal teli és persze divatosan és praktikusan körbeműanyagozott karosszéria alatt pedig akár 20 colos alufelnik is lehetnek. Sőt, a Visia bázisszint kivételével minden verzió alufelnis, s azt kell mondjam, a 17 colos alapméretű (nem is az új Qashqai kínálatából való) téli kerekek nem is mutattak olyan jól alatta, mint a Tekna+ csúcsverzió 20 colosai, amivel a cikkben még korábbi fotók által szerepel az autó. Jó hír, hogy már a középső, N-Connecta felszereltségtől csinos, 18 colos kerekeket kapunk, s igazság szerint az lehet talán a dizájn/komfort arány kapcsán a legjobb választás. A felszereltség természetesen a belteret is meghatározza, a tesztelt Tekna+ csúcsverzió így nem csak tágas, hanem valóban minőségi, a steppelt Nappa bőr kárpitozással kimondhatóan prémium utasteret adott, gusztusos a fehér cérnával varrott szürke-kék kárpit. A szürke az uralkodó árnyalat, de a műszerfalra, az ajtókra és a váltó köré, valamint az ülések közötti könyöklőre is jutott a kékből, így épp eléggé különlegessé teszi a belteret. De ha már az első ülések között járunk, van ott még egy érdekesség: a középső légzsák, ugyanis ilyen is jut a Qashqaiba, ráadásul alapáron. Sőt, biztonság terén nincs kompromisszum: a 7 légzsáktól a távolságtartós tempomaton át az intelligens holttér-figyelő és beavatkozó (a sávváltást meg is akadályozó) rendszerig minden jár már az alapverzióhoz is. [BANNER type="2"] Kifejezetten jó fogású az alul lapított és nem mellesleg fűthető kormánykerék. A fűtőszálakkal nem spóroltak, az első ülésekbe és a szélvédőbe is jutott belőle. Az első ülések ráadásul masszázst is adhatnak, így a hosszú távú utazás kifejezetten kellemes a Qashqaiban. Bár masszázs hátul nincs, hely és üléskomfort ott is bőséggel van, igaz leginkább a szélső helyeken és pláne akkor, ha lehajtjuk a dupla pohártartós középső könyöklőt. Üdítős palackot persze az ajtózsebekbe is rakhatunk, jutott belőle az elsőkre és az azokhoz hasonlóan csaknem derékszögben kinyitható, így igen jó beszállási kényelmet adó hátsókra is. A kényelem visszatérő és fontos jellemző, a 17 colos kerekekkel a futómű is messzemenően az, de például a kéz nélkül, láblendítésre is nyíló, amúgy 461, támladöntéssel 1593 literes teret rejtő csomagtérajtó is komfortos. De nem csak komfortos, érezhetően masszív autó is lett az új Qashqai, és ami talán a legfontosabb: 60 kilogrammal könnyebb elődjénél, miközben torziós merevsége 41%-kal javult. Kezdeti motorpalettája csakis 1,3 literes, turbós benzinmotorokat kínál, 140 és 158 lóerővel, mindenképp lágy hibrid rendszerrel. A tesztautóban az erősebb benzines szolgált, fronthajtással és kézi váltóval. A 6 fokozatú kézi egység jól kapcsolható, áttételezése is eltalált, az autópályás 130 km/órás tempó higgadtan, 2600/perc fordulattal futható. A 158 lóerős, 260 (az opciós X-tronic, magyarán CVT automata váltó esetén 270) Nm nyomatékú benzines 9,5 másodperces 100-as sprintet és 206 km/órás végsebességet ad, miközben WLTP fogyasztása 6,3-6,5 l/100 km. Oké, a teszten azért többet kért, de a téli üzemben és fele részben városi, elővárosi, a másik felében autópályás használattal adódott, tankolás szerinti 7,5 l/100 km átlag sem rossz egy ilyen méretű, erejű és nem utolsó sorban komfortú SUV-tól. A 12 V-os lágy hibrid természetesen leginkább csak egy észrevétlen és gyors stop-startot jelent, abból viszont eléggé kihozták a maximumot, nagyon szépen teszi a dolgát, nem mellesleg gondol arra is, hogy a még nem bemelegedett motort ne állítsa le. [BANNER type="3"] Online kapcsolat is jár a Qashqaihoz, így okostelefonos applikációval, sőt az Amazon Alexa és Google Assistant kompatibilis készülékekről, például egy Google Home-ról és persze hangvezérléssel is nyithatjuk-zárhatjuk vagy adhatjuk meg az úti célt. Meg persze az autó is jelezhet, ha például elhagyja a kijelölt földrajzi területet, vagy túllép egy sebességet. A nagy testvér mindent lát ugyebár… A konnektivitás kapcsán feltétlenül említendő, hogy a jó felbontású (alapáron 8, az N-Connecta szinttől már 9 colos) központi kijelző vezeték nélküli Android Auto és Apple CarPlay támogatást adó (amihez persze megvan a vezeték nélküli telefontöltő is), de kijelzőből van még kettő, s azokhoz bizony érdemes az autó saját, szintén online kapcsolatos navigációját használni. Ugyanis utóbbi esetén a térkép a Tekna szinttől már 12,3 colos, teljesen digitális műszerblokkban, továbbá az útba igazítás a 10,8 colos, óriási és kellemesen távolra vetítő head-up display-en is megjelenik. Sőt, a ProPILOT rendszer a fedélzeti navigációt használva tudja, hogy mely lehajtó előtt kell lassítani és azt meg is teszi, ahogyan például az országúti kanyarok és körforgalmak előtt is. A ProPILOT tud még egy finomságot: a táblák és a navigáció alapján is felismeri az aktuális sebességkorlátot, de nem erőlteti azt ránk: megkérdezi, hogy átálljunk-e arra. Ha jóváhagyjuk, megteszi.

    A fentiek egyértelművé teszik: a Qashqai szintet lépett. Nem csak minden eddiginél nagyobb és csinosabb, minden eddiginél okosabb és komfortosabb is, vezethetősége is érezhetően jobb lett.

    Ugyanez nem mondható el a forint árfolyamáról, ami az autó fejlődése mellett legalább annyit hozzátett ahhoz, hogy ára is minden eddiginél nagyobb legyen. Ma a Qashqai alapára 8,899 millió forint, a korrekt ellátmányú, lényegében minden fontosat megadó és opcióként az ínyencségeket is kínáló N-Connecta már 11,149 millió forintba kerül. A 140 lóerős helyett a 158 lóerős motor felára mindössze 200 ezer, de a tesztelt Tekna+ csúcsverzióé 2,25 millió forint. Utóbbi esetén sok más mellett 20 colos felniket, intelligens sávtartó asszisztenst, dupla mélynyomós Bose hifit, a már az eggyel alacsonyabb szinten is járó adaptív LED fényszórókat, panorámatetőt és elektromos első üléseket is kapunk, na meg persze a Nappa bőr kárpitot és az ülésmasszázst. A Qashqai ilyeneket is tudhat már, de ez tényleg a kínálat csúcsa, annak megfelelő árral. De igazából nem is ez a csúcs, ugyanis 550 ezer forintért kérhető az erősebbik motorhoz az X-Tronic (CVT) automata váltó és 650 ezer forintért az összkerékhajtás is, amivel nem mellesleg a hátsó futómű is változik, a csatolt lengőkarosról igényesebb függetlenre. És érkezik még jövőre az e-Power hibrid is, ahol az első kerekeket egy 184 lóerős villanymotor fogja hajtani, áramtermelésre pedig egy 1,5 literes, 154 lóerős benzinmotort alkalmaz majd, persze lítium-ion akkumulátorával a városi dugókban nem fog pöfögni. Hogy utóbbi mennyibe fog kerülni, azt még nem tudjuk, azt viszont igen, hogy villanyautós vezethetőséget ígér az e-Power (soros hibrid) rendszeres Qashqai, olyannyira, hogy a Leafből ismert e-Pedal, azaz egypedálos vezetés funkciót is megkapja majd. Aki viszont hagyományos (persze már lágy hibrid rendszeres) hajtásláncot szeretne, egy kicsit extravagáns és mindenképp karakteres formával, az már most keresheti a Qashaqit a szalonokban.
    Előző cikkMég mindig nem dőlt el az idei F1 világbajnoki cím sorsa
    Következő cikkToyota Corollákat kaptak az angol rendőrök
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    11 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Szépen lassan elérték, hogy a Nissan legyen a Renault Škodája: mármint hogy szemtelen ár/érték arányban kínáljon okos tucatautókat. Kérdés, hogy a Mitsubishit hova fogják besuvasztani, hiszen Dacia már nem lehet, pedig ha mondjuk a Qashqai mellé rakjuk az aktuális Eclipse Crosst akkor bizony kívánatosságra az nagyon is a Dacia szintjén tanyázik (s a fogyasztókat sajnos kevésbé érdekli, ha a lemez alatt műszakilag sok szempontból jobb is).

      • Épületes marhaságokat beszélsz. A Renault-Nissan-Mitsu egy szövetség, JOGILAG NEM egy konszern. Nagyon nem olyan, mint a Stellantis, a VW-csoport vagy a Toyota-konszern. A Renault-csoport az egyik ága, ahova a Dacia, az Alpine, a Samsung, a Lada és a Venucia tartozik. A Nissan nem a franciáké, a Mitsubishi meg pláne nem. Körbenézhetsz a neten, annyira ásol mélyre, amennyire csak akarsz, de nem fogsz találni olyan cikket, ábrát, akármit, ami a Nissant és a Mitsut a Renault-csoport részeként jelölné…

        • A Nissan döntő többségben a Renault-é. Senkinek sincs akkora beleszólása mint nekik. Totál hülyeséget nem fogna tudni keresztül vinni a Nissan többi tulajdonosán, de mellettük senkinek sincs igazán komoly beleszólása. 43% igen komoly úgy hogy a következő tulaj a Daimler egy elenyésző 2%-kal. A Nomurán kívül mindenki más 1% alatti kisrészvényes. Ha ezeknek sikerülne összefogni (beleértve a valóban kisrészvényes magánemebereket akik a profiton kívül nem érdekeltek másban), akkor esetleg le tudnák szavazni a Reanult-t.

          A Mitsubishi felett ellenőrző részesedést szerzett a Nissan. 34% kevesebb mint a fenti, és mellette ott a tekintélyes 20%-kal az anyacég Mitsubishi corp is (ők egy hagyományos Keiretsu, tankertől vadászgépig sok mindent gyártanak), de a Nissan sok mindent megtehet így is.

          • Már megint a tőled megszokott ostobaságfolyam. A Subaru legnagyobb tulaja a Toyota, mégis önálló a Subaru. Ha majd a Renault-csoport része lesz a Nissan, arról majd cikkezni fognak – vannak ilyen spekulációk, de egyelőre semmi kézzel fogható. Hozzád is szólok: mutass linket, ahol a Renault-csoport részeként említik/ábrázolják a Nissant és a Mitsut, a Lada, a Dacia, a Samsung, az Alpine és a Venucia társaságában. Nem fogsz találni, a sületlen Európa-b*zi bla-bládra meg nem kíváncsi a lőtéri kutya se.

            • Nézd meg ezt a videót ( https://www.youtube.com/watch?v=vwLo2tOFGtQ ). Érdekes, nagyon tanulságos, tényekre épül és alapjában véve a teljes történetet bemutatja Ghosn oldaláról (felemelkedése, Michelin, Renault, Nissan és a két cég vezetője) de tényszerűén. Rengeteg olyan részlettel ami elég csúnya színben tűnteti fel a japán igazságszolgáltatást, amit arra használtak fel, hogy kicsinálják a külföldi vállalat befolyását.

              A szövetség egy diplomatikus megfogalmazás. A Nissan meghatározó tulajdonosa a Renault. A Renault ügyeibe nincs beleszólása a Nissannak.
              A japánok nagyon durva módszerekhez folyamodtak hogy ezen változtassanak. Mondvacsinált okkal kicsinálták Ghosn-t, és gyakorlatilag egy megfélemlítő kampány ment a külföldi vezetők ellen, aminek az élét a Ghosn elleni koncepciós per adta.
              Most Ghosn egy zseniális húzással szabadlábon, és végre elmondhatja az igazat (japánban gyakorlatilag ellehetetlenítették a bűntetőeljárásban a védekezési jogát is), közben a Nissan számos „gaidzsin” menedzsere azóta jobb helyen van (pl Munoz Hyundai ügyvezető igazgatója).

    2. Papíron a Renaulté valójában meg pont a Ghosn példa mutatta meg a döntési problémákat.
      Én utoljára valahol azt olvastam hogy a franciák megijjedtek hogy a Nissan meddig képes elmenni hogy döntési joguk legyen akár utolsó szó jogán hogy Ghosnt elítéltették aztán …..
      A Renault csak hogy fenntartsa a szövetséget abszolút kompromisszumkész a Nissannal szemben.
      (van mikor a Nissan jól megy és a Renault veszteségeit kompenzálja és van/volt hogy fordítva igaz)
      A Mitsubishi pedig azért ugrott bele a Nissan témába mert kellett partner aki a drága fejlesztéseket (mivel maga hiába fejlesztett mégsem ment jól a szekér) megossza, ők meg foglalkozzanak a nagyok dolgaival ahogy írtad, a kisgyerek tütű témát meg rábízzák a Nissanra. :))

      • Amennyire utána olvastam, a Mitsubishi nem beugrott, hanem felvásárolták, kvázi ellenséges felvásárlással, csak előtti a Nissan ki is csinálta.
        A Mitsubishi évek óta együtt működött a Nissannal a fejlesztésekben. Ennek során a Nissan olyan műszaki adatokhoz jutott ami révén kiderült hogy a Mitsubishi hosszan és módszeresen csalt a fogyasztási adatokkal (ez kb olyan dolog ott mint a VW kibocsátási botránya).
        A kirobbantott botrány nyomán a Mitsubishi reputációja megroggyant és vele együtt a részvények ára is. Az alacsony áron pedig hirtelen bevásárlót a Nissan és meghatározó tulajdonosa lett a Mitsubishinek.

        Jogilag a hierarchia tetején a Renault áll.
        Az Alliance pedig csak egy szép masni az egészen, ami jogilag egy leanyvállalata a tagoknak. A tényleges tulajdoni arányokhoz semmi köze.

        Jogilag a Nissan és a Renault külön cég, aminek Ghosn volt egyszerre a vezérigazgatója, majd elnöke.