Használtteszten a legolcsóbb dízel Qashqai. Ijesztő?

Akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok egy nagyigényű ember, saját autómat 51 lóerő gyorsítja 21,9 másodperc alatt 100 km/órára. Utóbbit még gond nélkül el is fogadom, de azért autópályán időnként jó lenne 130 km/órával kellemesen menni, s a városi, gyári érték szerint 7,6 l/100 km-es, valójában inkább 8 liter körüli fogyasztás is kicsit sok a 2005-ös Chevy Sparktól. Persze árához képest nagyon korrekt csomag a finoman kapcsoló automata váltójával. Nem a realitás szintjén – inkább csak a „ha ötösöm lenne a lottón” álmodozásként viszont az egyik legjobb választásnak tartottam a 2007 őszén tesztautóként vezetett 1.5 dCi motoros, fronthajtású Nissan Qashqai-t.
A 4,3 méter hosszú crossover – kompakt ötajtós és szabadidő-autó keresztezése – ugyanis viszonylag kis parkolóhely-igényű, az 1,5-ös dízel 106 lóerejével és 240 Newtonméter nyomatékával kellően erős és szerencsére 6 fokozatú váltóval társított, így még autópályán is egészen csendesen dolgozik. Menetdinamikája teljesen kielégítő, 100 km/órára 12,2 másodperc alatt gyorsít, végsebessége 170 km/óra. Enni sem kér sokat, a gyári vegyes érték 5,4 l/100 km – én higgadt üzemben 5,2-es értéket tapasztaltam annak idején.
Utastere kellően tágas – belmagassága mondjuk az opciós, elektromos redőnnyel árnyékolható panorámatetővel kicsit korlátozott, de amúgy minden irányban jó a helykínálat. Hátul felnőtteknek is elegendő a lábtér, az ülés, illetve a minimális dudorával szinte síkpadlós lábtér akár három felnőtt számára is megteszi. A legtöbb használó számára viszont vélhetően fontosabb, hogy a gyerekeket sem kell mélyre hajolva bekötni. Az átlagosnál magasabb építés pozitív hozadéka még a forgalom jó átláthatósága és az összkerékhajtás nélkül is remek járda- és buckamászó képesség. [BANNER type="1"]
Ha az alsó-középkategóriásokhoz viszonyítjuk – márpedig a Qashqai azokkal egyenértékű parkolóhelyet igényel, az alapesetben 410 literes, csupán a hátsó támlák 2/1 arányú döntésével is síkpadlós, 1515 literesre bővíthető csomagtér is tágas. Nyílása kellően széles, egy kicsit nagy raktérküszöbbel és nem kellően magasra nyíló csomagtérajtóval – összességében azért jól használható.
Emlékeim, azaz a Qashqai alapvető jellemzői tehát teljesen pozitívak. Most a piac – legalábbis a használtauto.hu aktuális kínálata szerinti – legolcsóbb, nem rommá törött dízel Qashqai próbájával ellenőrizhettem magam: vajon 5 év távlata inkább szépített vagy rontott az emlékeken, illetve 5 év és 120 ezer, szervizkönyvvel dokumentált, időarányosan megtett kilométert mennyire érzte meg a Qashqai, milyen ma?
Újkori jellemzői szerencsére megamaradtak, ma is ugyanolyan praktikus, sokcélú autó, mint újkorában. Hajtáslánca hibátlan, váltója ma is jól kapcsolható, kellemes hangolású – elöl MacPherson, hátul multilink – futóműve is jól szolgál, komoly elhasználódás a műszakiságon nem érezhető. A vezetett – a Duna Autó által nyilván nem véletlenül legolcsóbbként, 2 790 000 forintért hirdetett példányt azonban láthatóan nem kímélte két eddigi gazdája – s így még nagyobb szó lehet a nem szétütött futómű vagy a jó kormány. Kívülről is látható egy-egy sérülés, horpadás a bal első sárvédőn, közepesen komoly horzsolás a jobb hátsó ajtónál és a kerékívnél. Utóbbi észrevehetőségén tompít, hogy a karosszériát amúgy körben matt fekete műanyagozás borítja és védi, védte meg vélhetően már számos kisebb malőr esetén.

Az utastérben már az is látszik, hogy hiába elégedettek alapvetően az 1,5-ös dízel takarékosságát, rugalmasságát és a Qashqai praktikusságát kiemelő tulajdonosok, a Használói Véleményeinkben nyilatkozók a strapabírást csak kettes osztályzattal értékelték. Hibátlanok az üléskárpitok, a váltókar, valamint a pedálgumik is csak a futásteljesítménynek megfelelő kopást mutatják. A kormánykerék hártyavékony bőrborítása azonban szétmállott, s a kilincsek krómbevonata is jobb, ha nem is lett volna, a legtöbbet nyitogatott vezető oldali ajtónál már jön le, így csak szurkálja a szemet, illetve az érte nyúló kezet. A legjelentősebb, vélhetően egy, a vezető mögött utaztatott csemete által okozott hiba az első ülés hátulján szétesett kárpit. Utóbbi talán fillérekből, akár anyaghasználat nélkül orvosolható, a kormány újrabőröztetése szintén nem túlzott tétel, s akit zavar, a sofőroldali belső ajtókilincset is cseréltetheti – 25 335 forint egy vadonatúj, gyári darab. Egy ügyes fényező a külső sérüléseket is néhány 10 ezer forintból eltüntetheti, így nem kell megijedni a piac legolcsóbb dízel Qashqai-ától, egy-egy látható hibájánál fontosabb a műszakiság jó állapota, az ugyanis nem olcsón lenne javítható.

A legkisebb összegért megkapható használt dízel ráadásul nem is a legfapadosabb, hanem már a valahai Acenta verzió, panorámatetővel, kétzónás automata légkondicionálóval, 17 colos alufelnivel, és mint minden Qashqai, egyebek mellett 6 légzsákkal, ESP-vel, Bluetooth-kihangosítós CD-rádióval. Magyarán egészen jól fel is szerelt. Újkori ára 6,3 millió forint körül volt, ma olcsóbb, listaáron is csak 5,67 millió forint egy hasonló, de van kereskedés, ahol 4,865 millióért megkapható újként, némi frissítéssel.
Sajnos nem egy klasszikus japán autó (ahogyan az az utasterén látható is), az európai példányok angol gyártásúak. Akinek viszont bejön a szabadidőautós megjelenés, mégis takarékos, nem valódi terepjárót szeretne, az jó boltot csinálhat vele. A szervizesek esetében fokozottan felhívják a figyelmet a rendszeres karbantartás fontosságára. Az 1.5 dCi alapvetően hibamentes, de ha hajtják, 20 ezer kilométeres periódusa alatt elfogyaszthat 1 liter olajat, időnként utána kell tölteni, 200-300 ezer kilométer után pedig előfordulhat a vezérműtengely görbülése, melyre érdemes figyelni, s még az előtt cserélni, mielőtt házát kikoptatná. Addig persze még a legolcsóbb példánynak is van ideje bőven.
A tesztautót a Duna Autó ZRt-től kaptuk kipróbálásra.