Hibridautó az orosz milliárdostól

    1
    1
    Környezetvédő, hibrid vagy elektromos autóval járni menő dolog, de igazán menőnek nyilván az számít, ha valaki elmondhatja: „Útjára indítottam egy igazán környezetbarát, elektromos hajtású autó fejlesztését és gyártását, 2 év múlva már átvehetők lesznek az első példányok.”. Oroszország második, a világ jelenleg harminckilencedik leggazdagabb embere, a 45 éves Mikhail Prokhorov most az előbbit állíthatja, hiszen miután tavaly 45 százalékkal beszállt a Brooklynban uszkve 200 millió dollárért épített kosárlabda csarnokba és megvásárolta a New Jersey Nets kosárlabdacsapat 80 százalékát, most 198,4 millió dollárt költ egy benzines és elektromos motoros, szerény fogyasztású és olcsó kisautó fejlesztésére.
    A Moszkvában bemutatott ë-mobile műszaki paraméterei egyelőre ismeretlenek, a két- vagy négyajtós, lépcsős- és meredek-hátú, valamint kupé, sőt az orosz piac igényeinek megfelelően dobozos teherautó karosszériával is ígért kisautót a tervek szerint csakis elektromos motor hajtja. Akkumulátort egyelőre egyáltalán nem említenek, benzines, forgódugattyús motorja közvetlenül az elektromos motort hajtaná. Így a Toyota Priuséhoz hasonló, sőt még annál is jobb, 3,5 l/100 km-es vegyes fogyasztást ígér az 1090 km-es hatótávval és 130 km/órás végsebességgel kecsegtető koncepció. Árát kiviteltől függően 10 000-14 500 dollár, azaz 2-3 millió forint közöttinek jósolják.
    A költségek alacsonyan tartása érdekében az alkatrészek zömét Oroszországból, illetve a volt Szovjetunió területéről kívánja megvásárolni Prokhorov. Az eddig leginkább pénzügyi, illetve könnyű- és színesfém gyártásban tapasztalatot szerzett üzletember nem egyedül, hanem a Yavorit, orosz teherautó-gyártóval együttműködésben tervezi a gyártást. Miként autójuk ma még kissé földtől elrugaszkodottnak ígérkezik, terveik is azok. A 2012-ben beindítandó termeléssel első évben 10 000 példányt kívánnak előállítani az ë-mobileból, mellyel az orosz autópiac 0,5 százalékát tudhatnák magukénak. A távolabbi tervek között a nyugat-európai színre lépés is szerepel, nagyjából 2015 környékén, de ahhoz még számos előírásnak meg kell feleljenek. Ha minden a terv szerint halad, Prokhorov elérheti célját, azaz annak a sztereotípiának a lerombolását, mely szerint az oroszok nem tudnak jó autót gyártani.
    Előző cikkKanadából jön az új Lancia Thema
    Következő cikkNémet lesz a londoni taxi?
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás