Hummer H3-mal a Velencei tó jegén – megcsináltuk!

    2
    1

    Címszavakban az elmúlt egy hét hummeres eseményei:
    1. Nem elég erős a Balaton jege – két SUV is beszakadt
    2. Felderítette a hetet a Balatonba süllyedt két Hummer
    3. Baleset kapcsán nőtt meg a Hummerek iránti érdeklődés


    Aki pedig nem kísérte figyelemmel a történéseket, annak néhány szóban: miután hétfő este két Hummer a Balaton jegére merészkedett, s ott a jégkásába süllyedt, óriási hír lett belőle, némi kárörömmel mindenki a szerencsétlenül járt szabadidő-autósokon tréfálkozott, számos vicces kép és videó született a téma kapcsán, s a Használtautó.hu rendszerében is hatvan-nyolcvanszorosára nőtt a Hummer hirdetések nézettsége. Miután az egyik hummeres szerencsevadász, K. Pál a Borsnak a következőket nyilatkozta: „Az autónak semmi baja nem esett, s mivel olaj sem folyt ki belőle, így a környezetet sem károsítottuk. Kis tisztítás, olajcsere, aztán egy hét múlva irány a Velencei-tó„, néhány vállalkozó kollégával úgy döntöttünk, hogy megelőzzük, s mi már a hétvégén rámerészkedtünk a Velencei tó jegére egy kölcsönkért Hummer H3-assal. [BANNER type="1"]

    Óvatosan, csúcstempóként 35 km/órás sebességgel haladtunk csak a tó jegén – ugyanis ennyit tudott a forgalmazójától kölcsönkapott Hummer H3-as Carrera RC autó, melyet egyébként nagyon megkedveltünk. Elképesztően gyorsult, a jobb és bal kézhez is állítható, elektromos kormánykalibrálást és első-hátsó sebességtartót, azaz leginkább kézi-gázt is kínáló, s a gyors vezérléshez egy jól megragadható ravaszt is tartogató távirányítójú gép. Mindannyiunk szívébe belopta magát, hiszen összkerékhajtásával, rugózásával és független kerékfelfüggesztéseivel, ballonos, puha abroncsaival gond nélkül bukdácsolt át a jég kisebb bordáin és redőin. Még a be kell valljuk, nem szakszerű és nem is javallott havas hajtást is jól bírta – ami után persze rögtön szétszedtük és kipucoltuk, hogy a hó ne az elektronikájába olvadjon bele. Így aztán gond nélkül bírta a 44,5 centiméter hosszú, 1:12 arányú játék a kiképzést, mely 1,2 óra alatt feltölthető lítium-ion akkumulátorával a röpködő mínuszokban is hozta ígért félórás üzemidejét.
    Nem titkoljuk, a mintegy 42 ezer forintos, mai áron nagyjából két tankolásnyi üzemanyagba kerülő modellautót fájóbb szívvel adtuk vissza, mint bármelyik tesztautót, hiszen történelmi tettünk kapcsolódik hozzá: a Velencei tó meghódítása.
    Előző cikkLezúzta a busz az Audi ajtaját
    Következő cikkÉpül a Peugeot 208 versenyautó
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    2 HOZZÁSZÓLÁS

    1. Ez nem majmolás,hanem inkább egy oktató videó/cikk az idiótáknak,hogy egy ilyennel lehet szórakozni ésszel a tó jegén,nem egy igazival ész nélkül!A világgá kiabálást meg nem a cikk írója kezdte,hanem pont az az értelmi,aki saját hülyeségét megelőlegezve kürtölte világgá tettét!

    2. És erre még büszke is vagy/vagytok?? :D! Na ez aztán, az abszolút ciki, és égő apukám! Egy pár marha kitalál valami fejetlen baromságot, és ráadásul jól fel is sül vele. és Nektek/Neked rögtön le kell majmolni, és világgá kiabálni!!! Gratulálok hozzá!!! Hány éves is vagy te, Katona Matyi??