i-korszak a BMW-nél

    0
    1

    Évtizedek óta egyértelmű, ha egy BMW modell neve i-re végződik, akkor azt benzines, amennyiben pedig d-re, akkor dízelmotor hajtja. Most azonban teljesen új névrendszer látszik kialakulni. A bajorok nemrég i1-től i9-ig levédték a modellneveket, hogy a jövőben bemutatkozó hibridjeik ezekkel a nevekkel érkezhessenek. Az első i-modell a 2009-es Frankfurti Autószalonon bemutatkozott Vision Efficient Dynamics koncepció lehet. Utóbbiban az első és a hátsó kerekekhez egyaránt telepített villanymotorok mellett, a hátsó tengely elé 1,5 literes, 163 lóerős, 290 Newtonméter nyomatékú, háromhengeres turbódízelt telepítettek, így a jövőbeli, i-tagú modellek már messze nem egyértelmű, hogy benzinesek lesznek. Amíg az új névsor befut, a koncepció gázolajosa nyilván felváltja a mostani, hasonló teljesítményű 2,0 literest s az i-modellekben már nyilvánvalóan nem a belső égésű motor lesz a lényeg.
    A 2+2 üléses Vision Efficient Dynamics az i-modellsornak csaknem a csúcsa lesz, végleges verziója i8 néven, 2013-ban érkezhet. Ha marad a koncepcióban bemutatott hajtáslánc, akkor összesen 356 lóerőt és 800 Newtonmétert tud, 4,8 másodperc alatt gyorsul 100 km/órás tempóra. Az első, 80 lóerő állandó teljesítményű, de fél perces szakaszokra 139 lóerő leadására is képes, valamint a hátsó 33/51 lóerős villanymotorokkal tisztán elektromos üzemre is képes koncepció a szabvány 220 Voltos, 16 Amperes konnektorból 2,5, az ipari, 380 Voltos, 32 Amperes csatlakozóból háromnegyed óra alatt telíthető lítium-polimer akkumulátoraival 50 kilométeres emisszió-mentes hatótávot tud. A gázolajos motor 3,76 l/100 km-es vegyes fogyasztásával 640 kilométeres hatótávra képes a mindössze 25 literes üzemanyagtankjával. Az i8 végsebessége a mai sportmodellekéhez hasonlóan 250 km/óra lesz a jelenlegi információk alapján, kilométerenkénti szén-dioxid emissziója azonban mindössze 99 g/km.
    Előző cikk100 példányos Maybach kupé széria
    Következő cikkIrcsi és az 1974-es Ford Mustang
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.