hétfő, február 2, 2026
spot_img
KezdőlapÍgy spórolnak a gazdagok: Mercedes C 220 CDI teszt

Így spórolnak a gazdagok: Mercedes C 220 CDI teszt

Frissítésével biztonságosabb és gazdaságosabb lett a C-osztály. Kipróbáltuk a kínálat legtakarékosabbját.





Négy év alatt több mint 1 millió példányban kelt el a W204 gyári kódot viselő C-osztályos Mercedes, ám a frissítést nem kerülhette el. Idén tavasszal kés alá került, persze nem kórboncnoknál, hanem csak plasztikai sebésznél. Megjelent a LED-es menetfény elöl, valamint a lökhárítók is változtak, de leginkább belül vannak újdonságok. Feltűnően friss a műszerfal – persze csak a frissítés előtti C-hez képest, egyébként ismerős. Leginkább az E-ből dereng a kép, de vonalaival a Mercedes 80-as, 90-es évekbeli modelljeire is emlékeztet. Hasonló érzéseket kelt a külső is, noha a 2007-ben megjelent W204 célkitűzése volt, hogy a Mercedes átlagvásárlóinál fiatalabb korosztályt szólítson meg, a forma erőteljesen konzervatív, már-már nagypapás. [BANNER type="1"]

Van viszont újdonságként temérdek modern kütyü, például távolságtartós tempomat, valamint Google-alapú navigáció is – opcióként. A „csupán” két millió forintnyi, azaz a vételár 20 százalékát kitevő extrával megtoldott tesztautóba ezen tételek már nem fértek bele, s meg kell hagyni, a vezetett példány extrasorából az utastérben nem érezni sokat. A C 220 CDI BlueEfficiency 10,3 millió forintos vételárához mérten kissé mosolyogtató, hogy az első ülések fűtéséért 116 250 forintot kell fizetni, a csomagtér kulcsról nyitása jelképes, de 18,75 ezer forintos extra. Beltéri extraként még a 213,75 ezer forintos, háromzónás légkondi, a 28,75 ezer forintos velúr lábszőnyeg, valamint a 18,75 ezer forintos, automata gyerekülés-felismerő, illetve a vészhelyzetben a biztonsági felszereléseket készenlétbe helyező, 120 ezer forintos Pre-Safe elektronika említhető. De ennyi, alapvetően úgy érezzük, mintha csak egy tisztességes, de alaphoz közeli felszereltségű, szűk középkategóriás modellben ülnénk.




Nem akarjuk nagyon leszólni a C-t, de meg kell jegyezni, a középkategóriához mérni a C-t szinte jóindulat, elöl ugyanis szűknek tűnik. Mindez nem csupán megérzés, a beltér méretei elöl még egy Ford Focushoz mérten is alulmaradnak, hátul pedig a középkategória – mondjuk az élvonalbeli Mondeo – ma jóval többet ad. Itt is el lehet férni, de azért érezzük, hogy a Merci belépő négyajtósában ülünk. Jó pont, hogy az ülések extrém széles tartományban állíthatók, így a magasabb sofőrök is kellemes vezetési pozíciót tudnak állítani, de hátul átlagtermet felett már szűkös a helykínálat és a vaskos kardánalagút miatt az is egyértelmű, hogy a hátsó pad két felnőttre méretezett csak. Az ülések korrektek, hosszútávon is kényelmesek, az ülésfűtés izmos és gyors, a fedélzeti elektronikák könnyen kezelhetők. Noha az anyagválasztásból a vak szemmel tapogatók meg nem mondanák, hogy prémiumautóban ülnek, az összeszerelésen érezni, hogy van alapja a Mercedes nimbuszának, rossz úton sincs egy fikarcnyi zörgés.




Talán a csomagtéren látszik leginkább, hogy a C-osztályt már úriembereknek tervezték, olyanoknak, akik nem koszolják be kezüket bútorok, esetleg létra vagy egyéb , 1 méternél hosszabb tárgy szállításával. A hátsó ülés ugyanis alapáron nem dönthető és így 1 méternél hosszabb pakk egyáltalán nem tehető a csomagtérbe. Ha valaki esetleg lapra szerelt kisbútort, mondjuk komódot szállítana haza, kénytelen a kartondobozt a hátsó ülésre tenni – ott legalább beállíthatja, hogy milyen hőmérsékletű levegő fújjon rá. Ha csak normál pakk szállítása a feladat, a 475 literes csomagtér jól szolgál, 1 méteres hossza és legkeskenyebb pontján is 92 centiméteres szélessége a középkategóriában jó érték, továbbá jó hír, hogy ha csak virsli méretben, de pótkerék is jár a C-hez, így defekt esetén nem kell javítószettel vesződni.




Álló helyzetben tehát nem kifejezetten meggyőző a C, s sokat a motor elindítása sem javít az összképen, a 2,1 literes négyhengeres gázolajos halkan, csekély rezonanciával, de azért érezhetően dízelesen jár. Ha azonban elindulunk, rögtön szerethetővé válik a C 220 CDI. Már alacsony fordulatról is jól húz a 170 lóerős teljesítményét széles, 3000-4200 1/perc között hozó és már 1400 1/perctől 400 Newtonmétert termelő dízel. A 7 fokozatú automata váltó nagyon adaptív, nyugodt gázpedáltaposásnál hamar felkapcsol, ha nyomjuk a gázt, akkor forgatja rendesen a dízelt, s ezáltal igen komoly menetdinamika, akár 8,1 másodperces 100 km/órára gyorsulás is elérhető. Városban is jó a C-vel menni, stop-start rendszere még a kora-téli hidegben is szinte mindig megállítja, majd kellően gyorsan indítja újra a motort. A csillagos szedán igazi terepe egyértelműen az autópálya, 130 km/óránál a végfokozatban mindössze 1900 1/perc a fordulatszám, és szinte döbbenetes, de ott stabilan 5 l/100 km alatt fogyaszt a CDI. Utóbbinak megfelelően a teljesen vegyes körülmények közötti teszt is igen jó, 5,2 l/100 km átlaggal zárult.




Míg tehát helykínálatával és ellátmányával nem nagyvonalú, menetkomfortjával abszolút az a C 220 CDI. Lengési amplitúdó függvényében változó lengéscsillapítókkal szerelt futóműve még a sportos Avantgarde-kivitel 225/45 R17-es abroncsaival is jól vasalja az úthibákat, miközben a rendszer stabilitására, egyenesfutására sem lehet panasz. További jó pont, hogy a futómű kialakításából következően a kormánymű az átlagosnál nagyobb mértékű kerékfordítást engedélyez, így az amúgy igen közvetlen, 2,5 fordulatos kormány tekergetésével meglepően jó a C-osztály fordulékonysága. Akinek tehát számít a manőverezhetőség, mégis hosszú távon is kényelmes, négyajtós Mercedes utazóautót szeretne, az a C 220 CDI-ben kellemes, ha nem is olcsó (alapár automata váltóval: 11 1145 000 forint), de nagyon takarékos, alapáron is teljes (7 légzsákos, ESP-s) biztonságot adó partnerre talál.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek