Ilyen se volt még: bemutatkozott az első hibrid Maserati

    1
    1
    Az összes márka közül talán az olasz sportautógyárak azok, melyek rajongói a legnehezebben fogadják el az új, elektromos autóipart. Pedig számtalan példa bebizonyította már, hogy akkumulátorral megtámogatott autók is lehetnek sportosak, menettulajdonságok terén legalábbis mindenképpen, bár való igaz, egy hörgő benzinmotor hangját sosem fogja helyettesíteni semmiféle mesterséges villanyhang. Ez utóbbi kifejezetten fontos egy Maseratinál, éppen ezért döntöttek a lágy hibrid rendszer bevezetésekor a Ghibli zöldítése során, hiszen így benzinmotort is használhatnak. [BANNER type="1"] Még mielőtt a hibrid technológia részleteire térünk, érdemes megemlíteni, hogy kinézetre is frissült a Ghibli kívül-belül – ami persze rá is fért már, hiszen 2013 óta van piacon, ilyenkor már generációváltás is jöhetne. A legmarkánsabb változás a hátsó fényszórót érinti, ami formájában nem, csupán grafikájában változott, de sokkal egyedibb lett a minimalista, lefelé görbülő vonalas stílussal. Szögletesebb lett a fő hűtőrács az autó orrán, aminek lamellái új dizájnt kaptak, illetve a másodlagos légbeömlők is sarkosabbak lettek. Az első fényszórók is megújultak, ránézésre LED-esek lettek az eddigi xenon helyett, bár ezt nem részletezte a gyártó. Belül is próbál felzárkózni a Ghibli a közepes méretű prémium szedánokhoz, a központi képernyő 10,1 colosra nőtt, HD felbontásban jeleníti meg akár az Android Autót is. Vannak online szolgáltatások, vezetéssegítő rendszerek és félig digitális műszerblokk, de egy Maseratit valószínűleg nem ezek miatt vásárol meg valaki. Sokkal fontosabbak a menetteljesítmények, és bár nem fogja a szegmensének többi tagját maga mögé utasítani, valószínűleg nem is ez volt a cél. A benzinmotor egy kétliteres, turbós négyhengeres, ezt egészíti ki egy 48 V-os lágy hibrid rendszer. Nem vitték tehát túlzásba egyik típusú erőforrást sem, ennek köszönhetően viszont sem a magas fogyasztással és károsanyag-kibocsátással, sem a túlsúllyal nem kell foglalkozni: a WLTP-ciklus szerint 10 liternél kevesebb benzinre van szükség 100 km megtételéhez, és a hibrid Ghibli még könnyebb is a dízelnél. A visszafogottság persze szerényebb dinamikát eredményez, a 330 lóerős, 450 Nm-es teljesítményű autónak a 100 km/h-s sprint 5,7 mp-ig tart, ami azért még mindig nem rossz egy ötszemélyes kocsitól – a végsebesség 255 km/h. Maserati lévén, fontos a hangzás is, amiről változtatható akusztikájú kipufogórendszer gondoskodik. [BANNER type="2"] A Ghibli hibridségét kék részletekkel is hirdeti a Maserati. Kék kontúrt kaptak az ikonikus tripla kopoltyúk, illetve ilyen árnyalatúak a féknyergek, a C-oszlopon lévő emblémát kiegészítő villám, valamint a beltér varrásai is. Hiába zöldült a modell, összességében azért még mindig ízig-vérig Maserati, hiszen Modenában tervezték és Torinóban fogják gyártani. Nem mellesleg a Ferrari is elektromosít, legújabb szuperautója, az SF-90 Stradale konnektorra dugható, ám az első tesztek alapján elképesztő sportgépezet. Ugyanígy a Maseratinak is sikerülhet saját értékeinek megőrzése az innováció mellett, bár ez valószínűleg az első teljesen elektromos modelljeik debütálásával fog kiderülni, ami 2021-re várható a következő GranTurismo és GranCabrio személyében.
    Előző cikkFrissül a Mercedes-Benz G-osztály
    Következő cikkHamilton mindent vitt a Magyar Nagydíjon
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás