szerda, február 4, 2026
spot_img
KezdőlapIndexkar az alkarban: csak 51 évvel a baleset után tűnt fel

Indexkar az alkarban: csak 51 évvel a baleset után tűnt fel

Érdekes sztori, hogy egy 75 éves amerikai férfi karjában indexkart találtak, igaz, ő maga nem lepődött meg. Arthur Lampit ugyanis 1963-ban – ingatlanügynökként dolgozva, épp egy lakásszemlére igyekezve – egy teherautóval ütközött. Ford Thunderbirdje erősen összeroncsolódott, ő maga csípőtörést szenvedett. A totálkáros autót látva a korabeli rádióközvetítő életveszélyesnek mondta sérülését, pedig valójában nem volt az. […]




Érdekes sztori, hogy egy 75 éves amerikai férfi karjában indexkart találtak, igaz, ő maga nem lepődött meg. Arthur Lampit ugyanis 1963-ban – ingatlanügynökként dolgozva, épp egy lakásszemlére igyekezve – egy teherautóval ütközött. Ford Thunderbirdje erősen összeroncsolódott, ő maga csípőtörést szenvedett. A totálkáros autót látva a korabeli rádióközvetítő életveszélyesnek mondta sérülését, pedig valójában nem volt az. A most 75 éves és már többszörös nagypapa a balesetkor még csak 23 éves volt, több mint 51 évig élt együtt az indexkarral alkarjában. [BANNER type="1"]



Sokáig nem is tudott róla, ám egy fémdetektor már korábban is kimutatta azt. Egy orvosi berendezésre gyanakodtak az orvosok, ám Arthur Lampit számára felsejlett, hogy egykori autójában nem találták meg az indexkart. Mivel a fém évtizedekig nem okozott semmi problémát, végül nem vágták fel miatta az egykori súlyos baleset túlélőjét. Egészen a múlt év utolsó napjáig, ugyanis a ma már nyugdíjas ingatlanügynök otthon emelt valamit úgy, hogy az indexkar utat kívánt találni a testből, amiben több mint fél évszázadig elvolt. Arthur Lampitt karja bedagadt és fájni kezdett. Háromnegyed órás műtéttel, komplikáció nélkül távolították el a sebészek az autóalkatrészt, amit visszakapott a Thunderbird egykori tulajdonosa. Mint azt egy kérdésre elmondta, a jövőben is közel fogja tartani magához, kulcstartó lesz belőle.

Katona Mátyás
Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

Videók

- Hirdetés -spot_img

Friss hírek