Ismered a Toyota modelljeit? Ezeket aligha!

    3
    1

    JDM, azaz Japanese domestic market – egy autózás iránt érdeklődő ember számára kevés egzotikusabb dolog létezik a kifejezetten és kizárólag a japán piac számára gyártott automobiloknál. A helyi autóipar és a szigetországban uralkodó sajátos közlekedési, társadalmi, gazdasági és esztétikai elvek és szabályok együttállása európai ember számára szokatlan, de a maguk értelmezhetetlen módján mégis érdekfeszítő autókat eredményezett. Ha pedig ezt a halmazt összevetjük a japán autóipar legrégebb óta fennálló autógyártójának történelmi palettájával, bebizonyosodik, hogy akár még egy sokat látott és hallott rajongónak is lehet újat mutatni. Alább 5+1 érdekesség. [BANNER type="1"]
    1. Toyota Origin
    Japánban nagy divat régi arcot maszkírozni modern autókra, és ebbe a bűnbe a Toyota is beleesett. A 2000-ben bemutatott Origin egy mifelénk szintén ismeretlen, kompakt luxusmodell, a 4,5 méteres Progrès alapjait hasznosította, hűtőmaszkja és lámpái, valamint hátrafelé nyíló hátsó oldalajtajai az 1955-ben bevezetett, privát autóként és taxiként egyaránt rendkívüli népszerűségre szert tett, a japán automobilizmus egyik mérföldkövének tekintett Toyopet Crown előtt tisztelegtek. Az autó motorja minden idők egyik legkiválóbb soros hathengerese, a kultikus 2JZ-GE volt. Valamivel több, mint ezer darab készült belőle.
    2. Toyota Classic
    Ha az Origin dátumozása problémát okoz, mit szóljunk a Classichoz, amely a Toyota legelső személyautójának, az 1936-os AA szedánnak az eltorzított vonásait viseli magán. A jubileumi évben, 1996-ban bevezetett, mindössze száz példányban gyártott ritkaság utastere teljes mértékben modern volt, a kontrasztot valódi fa és finom bőr bőséges alkalmazásával igyekeztek enyhíteni az alkotók. Egy kisebb vagyont kértek el az autóért, amelynek műszaki alapját sosem találnád ki, honnan kapta a modell. Ez annyira nehéz kérdés, hogy bármely műveltségi vetélkedőn ez lehetne az egymillió dolláros feladvány. Nos, az autót minden idők egyik legrobusztusabb technikájára, a korabeli (ötödik generációs) Toyota Hilux platós kisteherautó alvázára építették fel – illetve le, hiszen a hosszú rugóutakat ültetett futómű, a komoly teherbírást kényelemre hangolt rugózás, a terepalkalmasságot pedig a luxuslimuzin műfajához jobban illő hátsókerék-hajtás váltotta fel. A Classicból mára mindössze negyven darab maradt fenn, ennek következményeként ára csillagászati magasságokba emelkedett.
    3. Toyota Sprinter Trueno Convertible
    A Toyota Sprinter Trueno és a Toyota Corolla Levin gyakorlatilag ugyanaz a modell volt, némileg eltérő dizájnnal és motorválasztékkal – párhuzamos létezésüket a sajátos japán autóforgalmazási szokások indokolták (az egyiket a Toyota Corolla Store, a másikat a Toyota Auto Store kereskedőhálózat szalonjai forgalmazták.) Mindkettő a népes Corolla család tagja volt, ötödik generációs, AE86-os kódnéven ismert szériájuk ihlette napjaink Toyota GT86 kupéját. Az ötlet, hogy a keményvonalas, harcias kis sportkupét megfosszák a lételemét adó karosszériamerevségtől, és vászontetőt eszkábáljanak rá, meghaladta az ügyfélkör tűréshatárát, ezért a kabrió pályafutása rövid és dicstelen volt.
    4. Toyota Camp Mate
    Japánban soha nem volt divat komolyan venni, vagy tiszteletben tartani a kategóriák határait. Így született meg a Lite Ace könnyű haszonjármű prémium lakóautó változata, a Camp Mate, az Origami művészetének autóipari megfelelője. A parányi járművet leparkolva elég volt néhány mozdulat, hogy az oldalfalat messze kihúzva csaknem megkétszerezzük az egyébként eredendően kicsi belső teret, amelyben zuhanyzó és konyha is helyet kapott. Kétliteres dízelmotorjának erejét állandó összkerékhajtás és felező (!) vitte át az útra, az ötfokozatú kézi váltót a kormányoszlopon helyezték el – egykori Wartburg-tulajdonosok előnyben!
    5. Toyota Su-Ki A kedvesen csengő név egy megjelenésében és küldetésében egyaránt sötét gondolatokat ébresztő teherautót takar: a Su-ki a nem kevésbé ismeretlen To-Ki teherautó alvázára fejlesztett kétéltű katonai jármű, amelyet a japán hadsereg Csendes-óceáni térségben állomásozó csapatai használtak. A mindössze 198 példányban gyártott, kéttonnás teherbírású jármű hathengeres benzinmotorjának 65 lóereje kapcsolható összkerékhajtáson át jutott a kerekekre, a végsebesség így 65 km/h volt.
    +1. Toyota Lexcen
    Íme, egy kakukktojás a kakukktojások között: a Lexcen nem japán belpiacra fejlesztett Toyota, sőt, valójában nem is Toyota. Az autógyártók a nyolcvanas években világszerte bizarr együttműködési kísérletekbe fogtak; egy ilyen próbálkozás eredményeként született meg Ausztráliában a Lexcen, a General Motors kötelékébe tartozó Holden márka legnagyobb modelljének, a Commodore-nak a japán megfelelője.
    Nem állítjuk, hogy a fenti modellek mindegyike érdemes volt a fogyasztók bizalmára, vagy hogy alkotóikat nem rendelték be esetleg soron kívüli igazgatósági meghallgatásra. Csakhogy kockázat nélkül nincs előrejutás, elkövetett hibáinkat pedig szerencsésebb emelt fővel felvállalni, mint szégyenteljesen letagadni – ki tudja, ha egyik-másik zsákutcába nem téved bele a Toyota az évek során, vajon mára eljutott volna-e oda, ahol tart.
    Előző cikkEgy melós nap a Masterrel
    Következő cikkÚj szolgáltatást indít itthon a Continental
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    3 HOZZÁSZÓLÁS