Ismét jó lóra tett a Toyota – előrelépés a hidrogén kapcsán

    4
    1

    A Toyota Mirai eddig is nagyon meggyőző volt, s az idei road trip után abszolút azon a véleményen voltam, hogy a jövő üzemanyagának tekinthetjük. A benzinénél jóval nagyobb energiasűrűségű üzemanyag szállíthatósága kapcsán azonban nagyon sok kérdés volt. Most azonban még inkább úgy néz ki, hogy veszhetnek a belső égésű motoros autók, ugyanis miként arról az MTI beszámolt, nagy áttörést értek el az energiaforrásként szolgáló hidrogén szállításában az ausztrál kormány tudományos ügynökségének (CSIRO) kutatói. Korábban valószínűtlennek tartották a hidrogén szállítását alacsony sűrűsége és gyúlékonysága miatt., most azonban egy páratlan membrántechnológiai használatával képesek voltak a hidrogént ammóniává, majd azt ismét hidrogénné alakítani, ami azt jelenti, hogy világszerte könnyen szállíthatóvá válik a környezetbarát, hidrogénhajtású gépkocsik üzemanyaga. [BANNER type="1"]
    „Elsők vagyunk abban, hogy bemutattuk nagyon tiszta hidrogén előállítását ammóniából. Ma a világon először történt meg, hogy hidrogénautókat ammóniából, szénmentes anyagból előállított üzemanyaggal töltöttek fel– mondta Michael Dolan, a CSIRO vezető kutatója. Bár Ausztráliában is ritka még az üzemanyagcellás autó, csak a Toyota több ezer Mirait értékesített már, s miként azt a hazai hidrogén konferencián megtudtuk, azzal számolnak, hogy a következő évtized második felében már az eladások negyedét fogják adni a hidrogén üzemanyagcellával hajtott autók. Kár, hogy nálunk egyelőre nincs hol tankolni őket, jó esetben 2 év múlva várhatók az első hidrogén töltőállomások.
    Előző cikkEbből kimaradni? Na, még mit nem! – MX-5 NB
    Következő cikkJön a KRESZparty – Tordai István vezetésével
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    4 HOZZÁSZÓLÁS

    1. 2000 előtt a Daimler már tudott olyan olyan tüzelőanyagcellás autót építeni, ahol 40 liter metanollal elgurultak ~400km-t. Ez úgy szép dolog, hogy a metanol fajlagos energiatartalma kb fele a benzinének. Metanol olcsón és könnyen gyártható földgázból, a metanollal működtethető cellákban lévő katalizátor viszonylag olcsó és alacsony hőmérsékleten működnek.

      Szép dolog az ammónia (a fajlagos energiatartalma talán még a metanolhoz képest is kisebb) , ha valaki szippantott már be egy keveset, soha nem felejti el 🙂

    2. Szinte biztos voltam benne és már vártam hogy az olaj lobbi nem fogja kiengedni a kezéből azt az opciót , hogy csak kijelölt kúton ” ezáltal ellenőrizhető vagy” tudj tankolni . Mert ugye az elektromos autót azt otthon is feltöltheted ingyen napenergiával a hidrogénest meg nem és el kell gurulnod is már valami multi ” olaj” cég kútjához tankolni jó drágán … És arra fognak hivatkozni , hogy az akkumulátor technológia még nem tart ott ott és hogy blablabla menyire környezetszennyező a 400 kilós akkumulátorban lévő kb 1.5 kilónyi lítium amit 100%!!!! újra lehet hasznosítani ha az akksi már használhatatlan . Egyébként az elektromos autók akkumulátorai jelenleg 95% ban újrahasznosíthatóak … Főleg ez úgy vicces , hogy manapság már elég közel járunk ahhoz hogy a mostani akkumulátorok élettartalmát és a tárolható energiát megkétszerezhetik … ami azt jelenti hogy több mint 2000 teljes töltési ciklust kibírna és egy jelenleg 64 Kwh-s méretű akksiba 128Kwh nyi energiát lehetne letárolni mindezt úgy hogy 1.200.000 Km után kezdene csak veszteni a töltési kapacitásából … Itt a lényeg az hogy nem tudod kikerülni a multit és nem tudsz olcsón napenergiával tankolni ezzel a technológiával !

    3. Jó lenne tudni, milyen mértékű veszteséggel lehet a hidrogén-ammónia átalakítást oda-vissza elvégezni, és mekkora az energiaigénye.

      Mert ha jól értem, most azt akarják lenyomni a torkunkon, hogy vagy vízből nagyon sok villanyenergiával, vagy szénhidrogénekből környezetszennyezően (és sok energiával) először hidrogént állítanak elő, majd abból ammónia lesz, amit szállítanak, majd az ammóniából megint hidrogén lesz, amit az autóba betöltenek 700 bar nyomással. Ebből a hidrogénből megint elektromos áram lesz az autó üzemanyagcellájában, amit egy akkuba töltenek, amiből egy villanymotor táplálkozik, és hajtja az autót.

      Ennél egyszerűbbet és hatékonyabbat el se tudnék képzelni 🙂