Ismét jöhet egy kabrió Lexus

    1
    1

    Megvan még valakinek a Lexus SC? 1991-ben mutatkozott be, s mindössze két generációval, meg persze több frissítéssel egészen 2010-ig készült. Az első egy Toyota Supra alapú kupé volt, míg a második a Toyota Soarer megfelelője, nyitható keménytetővel. Készült kabrió a Lexus IS második generációjából is, de csupán 2009-2012 között. Az Autó Express információi szerint most ismét készül egy kabrió Lexus, ami a márka nagyobbik kupéjára, az LC-re épül, s az LC Cabriolet talán a már szintén tervben lévő LC F sportmodell előtt is bemutatkozhat. Az Auto Express informátora szerint legfeljebb kettő, de inkább másfél éven belül megvalósulhat a kabrió, és ezzel régi hiányosságát pótolhatja a gyár. Az IS kabrió utódjának szánt RC kabrió (amelynek a 2014-es LF-C2 tanulmányautóból kellett volna kifejlődnie) ugyanis eddig még nem valósult meg.
    2012, azaz az IS kabrió kifutása óta persze sok minden változott, mindenekelőtt a Lexus és a Toyota filozófiája: Akio Toyoda cégelnök vezetése alatt prioritássá vált a sportos, érzelmekben gazdag autók fejlesztése, és egy luxuskabrió maradéktalanul megfelelne ezeknek a követelményeknek. [BANNER type="1"]
    „A luxusautók piacán szükség van kabriókra. Folyamatosan tanulmányozzuk a lehetőségeket, és műszakilag semmi akadálya nincs egy nyitott tetős modellnek” – nyilatkozta az Auto Expressnek Szava Josihiro, a Lexus International elnöke. Ha az LC kabrió ugyanazt a kétféle hajtásláncot kapja meg, amelyek közül a kupé vásárlói is választhatnak, a 3,5 literes V6-ossal szerelt LC 500h hibrid és az 5,0 literes V8-as erőforrással kínált LC 500 egyaránt kiválónak ígérkezik a luxuskabriózáshoz. Az igazi csemege persze az volna, ha a régóta várt LC F sportmodell több mint 600 lóerős 4.0 V8 turbómotorja is bekerülhetne a kabrió gépházába – de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen sem az LC F-ről, sem annak erőforrásáról nem közölt még hivatalos információkat a gyár. Álmodni persze szabad…
    Előző cikkKözel 80 évig tartotta a sebességrekordot ez a Mercedes
    Következő cikkAranyhordásra tökéletes egy luxuskombi
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.

    1 hozzászólás

    1. A Top Gear az SC430-ast minden idők egyik legrosszabb autójának választotta. Meg is lepődtem: vajon mi bajuk lehet vele? Aztán kiderült, hogy a totálisan semleges vezetési élmény miatt húzták le – a versenytársak akkor már jóval előrébb jártak ezen a téren. De ugyanez a banda – pontosabban Jeremy Clarkson – mondta azt is, hogy az LFA a legjobb autó, amit valaha vezetett…