Isten óvja a királynőt! – Range Rover Velar teszt

Amikor felmerül a Range Rover, illetve a Land Rover neve, az embereknek egyből a szögletes, kiváló terepjáró képességgel megáldott járművek jutnak az eszükbe. A Velar viszont ezt a beidegződést hivatott megváltoztatni, hiszen úgy maradt igazi Range Rover, hogy közben a szögletességet gömbölydedségre cserélte. Fantasztikus munkát végeztek a dizájnerek. Ezúttal nem holmi üres fecsegés, hogy magával ragadó a formaterve. Hosszú percekig csak bámultam az autót, újra és újra körbejártam majdnem minden egyes elindulás előtt.
[BANNER type="1"]
A bevezetőben említett sportosság is leginkább a formatervben köszön vissza. Azzal, hogy a „sarkokat lecsiszolták”, eleve áramvonalasabb sziluettet kapott a Velar. Bebizonyították a tervezői, hogy nem kell kimondottan a kupé formához ragaszkodni ahhoz, hogy sportos hangulatot árasszon magából egy szabadidő-autó. Persze oldalnézetben a Velaron is felfedezhető az ereszkedő tetővonal, amelyhez kissé emelkedő övvonal társul, de összességében inkább egy gran turismo formáját ölti, csak épp terepjárósan zömök testalkattal. És az egész olyan, mintha igazából a szél formálta volna egységes egésszé. Az első fényszórók hátrafelé elnyúlnak, majd oldalt a fekete díszbetét, rajta egy krómcsíkkal fokozza ezt a hatást és a hátsó lámpák is harmonikusan illeszkednek az elöl megkezdett formavilághoz.

Az utastérben viszont már nyoma sincs a sportosságnak, annál inkább a luxusnak. Miután kigyönyörködte magát az ember az ízléses világosbarna bőrkárpitok láttán, a Touch Pro Duo infotainment rendszer két tízcolos, nagy felbontású érintőképernyője vonzza magára a tekintet. A felső a motor indításakor kissé kiemelkedik a középkonzol síkjából, hogy könnyen leolvashatóak legyenek róla az információk. Ugyanígy a váltó tekerőgombja is a gyújtást ráadva emelkedik ki a sík felületből. Imádtam ezeket a kis apróságokat, amelyektől „élőbb” benyomást kelt az autó, és az ember már csak olyan, hogy a megszemélyesített tárgyat jobban is kedveli. Az infotainment az átlagosnál kicsit lassabban kel életre, de utána játszi könnyedséggel, logikusan kezelhető minden. Többek között az üzemmód-választó is, amellyel a különböző terepviszonyokhoz megfelelően beállíthatjuk az autót. Ugyanis a név kötelez, így a szilárd burkolatú utakat elhagyva sem vall szégyent a Velar.

Attól függően, hogy milyen terepen szeretnénk mozogni, az elektromosan állítható légrugós felfüggesztés, magasabbra vagy alacsonyabbra engedi a Velar hasmagasságát. Ez a művelet kívülről nézve is látványos. A piros lámpánál állva próbálgattam a rendszer működését, amikor arra lettem figyelmes, hogy több járókelő leesett állal bámulta a Velar liftezését.

A figyelemfelkeltésre azonban a háromliteres, kompresszoros V6-os motor is alkalmas. Alapjáraton is sokat sejtetően duruzsol, Dynamic módban pedig olyan üvöltésbe csap át gyorsításkor, amelytől minden autóőrültnek kellemes bizsergés fut végig a hátán. Na, meg attól is, hogy a 380 lóerő 5,7 másodperc alatt „katapultálja” álló helyzetből 100 kilométer/óra sebességre az autót. Ráadásul tapasztalatom alapján még az Eco üzemmódban sem szerénykedik, ha odalépünk neki. Persze olyankor többnyire próbálja alacsonyan tartani a fordulatszámot a motorvezérlő elektronika, míg a dinamikus módban eleve magasabban pörögve várja a parancsainkat és a nyolcfokozatú automatikus sebességváltó is versenyautókhoz méltó gyorsasággal kapcsolgat. Mindazonáltal a nagy tömeg miatt nem igazán kellemes tempósan kanyarogni vele. A futóművére nem lehet panasz, pontosan követi a kormánymozdulatokat az autó, nem dől kényelmetlenül a karosszéria. Ha csak ezen múlna, egészen élvezetes lenne a szerpentinen kanyargás. Ám a hatalmas motor az orrban és a rengeteg kilogramm egyszerűen „lehúzza” a választott ívről a Velart. Továbbá a 21 colos könnyűfém keréktárcsák is rontják a menetkomfortot. Bár rendkívül látványosak, elég belőlük kisebb méretű is, ha valaki a maximális kényelemre törekszik.

A tempós haladás másik hátulütője a magasabb fogyasztás. Ezzel mondjuk nem árultam el világrengető újdonságot, ám a Velar a V6-os benzines erőgéppel, nyugisan haladva is nagyokat kortyolgat a tüzelőanyag-tartályból. Hiába választottam az Eco üzemmódot a legtöbb úthoz, a fogyasztás csak nem akart 15 liter alá süllyedni a számítógép szerint. Végül a benzinkút meglátogatása után kiszámoltam a pontos értéket, így jött ki a 14,8 literes átlagfogyasztás vegyes használatban.

Az alap Velar kétliteres dízelmotorral szerepel az árlistán. A felszereltsége már ennek is lenyűgöző, az ára pedig 19 706 000 forintról indul. A tesztelt modell, a Base SE, a legerősebb benzinmotorral és némi kedvezménnyel 25 990 000 forint, ám abban, amely nálunk járt, számos extra helyet kapott még. A teljesség igénye nélkül olyan tételek sorakoztak a tesztautó extralistáján, mint a masszázsfunkió az ülésekben, az elektromosan állítható kormányoszlop, az utastér programozható hangulatvilágítása, vagy épp a hatalmas napfénytető. Ezek mind tovább növelték a luxus érzetét, viszont így az autó ára felkúszott 32 730 410 forintra. Elsőre sokkoló szám, de a konkurenciával összevetve nem lóg ki a sorból. Ráadásul a Range Rover Velar olyan egyedi stílussal fogadja az utasokat, amely hatásosan megkülönbözteti őt a német vagy a japán konkurensektől.