Itt a legkomolyabb BMW M3

    0
    1

    Ismét divatba jöhet a CRT? Monitorból aligha, a katódsugaras képernyők már egyértelműen a múltat képviselik, ám a BMW az M3 búcsúszériájával új, menő jelentést ad a szónak, ez esetben ugyanis a három betű a Carbon Racing Technolgies, azaz karbon verseny-technológiák elnevezésre utal. Az M3 CRT ugyanazt a 4,4 literes, 450 lóerős, 440 Nm nyomatékú V8-ast hozza, mint a kifejezetten versenyautónak épített M3 GTS verzió, és a „szabvány M3-asokhoz mérten nem csak erősebb, hanem 45 kilogrammal könnyebb is, ha pedig a CRT-hez járó ellátmányt (4 különálló ülés, profi hifi és navigáció) megkapná az M3, már 75 kg-mal lenne nehezebb. A súlycsökkentés, azaz a CRT trükkje a BMW új gyártástechnológiája, mellyel minden eddiginél könnyebben és szabadabban tudják formálni a karbonszálas műanyagokat, így például a gépháztető, vagy a sportülések váza is utóbbiból készült. A tömeg apasztásával egyébként a tengelyek közötti súlyelosztás is még közelebb került az ideális 50:50 arányúhoz, immár 51,6:48,4 százalékos viszonyt említhetünk az első és a hátsó tengely között.

    Az M3-ban debütáló CRT rendszer egyébként nem titkoltan az ultramodern i3/i8 szériákhoz készült, ám e technológia bevezetése kiváló alkalomnak számított ahhoz, hogy elkészüljön a mindössze 135 példányban megépített M3 GTS-nél is különlegesebb széria. A CRT 4,4 másodperces 100 km/órára gyorsítása közel 10 százalékkal rövidebb az „alap M3 4,8-as értékénél, végsebessége az M3-tól megszokott 250 helyett 290 km/órára korlátozott. A hátsó kerekeit dupla kuplungos automata váltón keresztül hajtó, titán kipufogórendszeren keresztül hörgő ínyencség természetesen rajtautomatikát is kap, ESP-je pedig versenypályás üzemmódot is kínál.
    Az óriási, 19 colos (elöl 245/35 R19-es, hátul 265/35 R19-es abroncsokkal szerelt) alufelnik mellett az M3 CRT többi külsősége is teljesen fix, azaz a mindössze 67 példányban gyártandó különlegesség csakis ezüstmetál fényezéssel, narancs-fekete beltérrel, Alcantara borítású kormánykerékkel és természetesen sorszámozással készül.
    Előző cikkÉlesben tesztel villany kisautót a Chevrolet
    Következő cikkLevágták a Lexus LS tetejét
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.