Itthon is debütált a Ford E-Transit, mutatjuk az árait!

    0
    1
    Itthon is bemutatkozott a „nagy Ford Transit elektromos verziója, a korábban Spanyolországban már próbált E-Transit. Azért fontos megjegyezni, hogy a „nagy, azaz normál E-Transitról van szó, mert a Ford elektromos furgon-offenzívájában épp a múlt héten debütált a kisebb méretű E-Transit Custom és annak személyautó verziója, az E-Tourneo Custom. Utóbbiak jövőre érkeznek, 1 tonnás teherbírással, majd 2024-ben követik őket a még kisebb Courier modellek villanyváltozatai. Az E-Transit viszont már olyannyira itt van, hogy már rendelhető, sőt múlt hét pénteken szokatlan helyen, a Hungaroringen mehettünk vele néhány kört. [BANNER type="1"] Az élmények előtt azonban essen néhány szó a covid előtti szinttől még mindig elmaradó, egyre jelentősebb szállítási időket adó haszonjármű-piacról, ahol tarol a Ford (14,9%-os piacrésszel Európában, 28%-ossal hazánkban). Meghatározó modell a már új verziójával is kapható Ranger, a furgonoknál pedig persze a Transit, nem csak a Fordnál. A Ford piaci erejét mutatja, hogy minden hazánkban eladott negyedik haszonjármű Ford, nem is meglepő módon, hiszen szinte egyedül kínálnak ma már árgaranciát modelljeikre, s még mindig tudnak 4 hónap körüli szállítási időket adni. Akár az E-Transit kapcsán is, ami a szegmens legjobb, 317 kilométeres hatótávjával debütált. Akkumulátora pontosan az, ami a Mustang Mach-E alapverziójában is található. A 68 kWh kapacitású lítium-ion telepet a tengelyek közé, a padló alá, a raktér méretét alig csorbítva építették be. Ugyanakkor elvitathatatlan: a raktér belépési magassága 3-5 centivel emelkedett, ez azonban elenyésző. Bár akkumulátor csak egyetlen lehet az E-Transitokban, a kínálat igencsak széles: szimpla-kabinos alváz, szimpla- és dupla-kabinos furgon egyaránt elérhető. A jellemzően fogyó szimpla-kabinos furgonok háromféle (L2, L3, L4) és mindenképp magas (H2) vagy extra magas (H3) tetőkialakítással készülnek, a rakterek 9,5-15,1 köbméter közöttiek, a teherbírás pedig 3,5 tonnáig legfeljebb 900 kilogramm, a 4,2 tonna megengedett össztömegű L2-es verzió cipelheti a legtöbbet: 1,7 tonnát. A vontatási kapacitások ugyancsak korlátozottak. Az E-Transit városi, elővárosi áruterítésre vagy például csomagkézbesítésre termett, nem gond neki, ha akár 200 méterenként megállítják, majd újraindítják, hangja pedig néma, üzeme rezonanciamentes. [BANNER type="2"] Nem csak akkumulátorát, hanem hajtását és független, tekercsrugós hátsó felfüggesztését is a Mustangtól vette: 183 vagy 270 lóerős villanymotorral is választható, nyomatékból mindenképp 430 Nm áll rendelkezésre, a végsebesség pedig 130 km/óra is lehet. A Hungaroringen kipróbáltuk, ezt tudja is, ráadásul a fékrendszer is a méretekhez illő, igaz a raktérben nem volt áru, viszont 150 kilogrammot másodmagammal így is kitettünk az adott verzió 900 kilogrammos terhelhetőségéből. Az E-Transit csakis Trend felszereltséggel és a villanyautóktól megszokott extrákkal, például elektromos, előre is programozható automata légkondival, menetmódválasztóval, hatalmas (12 colos) érintőképernyőjén a töltőket is megjelenítő (SYNC 4 rendszeres) navigációval érhető el. A 68 kWh-s akku AC töltésből 11 kW-osat, DC-ből 115 kW-osat fogad, de az utasfülkében és a raktérben 10A-s, azaz 2,3 kW-os konnektoron keresztül áram leadására is képes, így az E-Transit egy igencsak mobil, néma „aggregátorként is szolgálhat. [BANNER type="3"] Vezetése az első próba szerint a lehető legegyszerűbb, ilyen nagy „dodzsemhez még aligha volt szerencsénk. Manőverezését 360 fokos, felülnézeti kamera és vészfékezős tolatóradar segítheti – millió egyéb, például sávtartó és adaptív tempomat mellett. Ára nyilván nem szerény, a legolcsóbb (L2H2) verzió a 183 lóerős motorral nettó 23,215 (bruttó 29,484) millió forint. Összevetésül a Mustang Mach-E 28,55 millió forintról indul, persze az kevésbé „hasznos modell. Az E-Transit árak szórása minimális, összesen 25 verzió érhető el, a legdrágább verzió nettó 24,67, bruttó 31,331 millió forintról indul. Bár a nagyfeszültségű elektromos részekre, így az akkumulátorra is 8 év/160 ezer kilométer garancia él, ha valaki esetleg alulról megütné az akkumulátort, 13,5 millió forintért kaphat újat. Jó hír viszont, hogy modulonként javítható a telep, tehát aligha lesz arra példa, hogy újra ki kelljen fizetni a villanyautók legdrágább alkatrészét. Ha pedig azt nézzük, hogy a korrekt ellátmányú E-Transit akku nélkül „csak 10 millió forintba kerül, egész jutányosnak tűnik, egyben reményt keltő: ha eljönnek az olcsóbb akkumulátorok, a villanyautózás nem is lesz (olyan nagyon) drága. Persze már most is kimatekozható, hogy nem is az, ezért már hazánkban is csaknem 50 példányra érkezett megrendelés, jellemzően nemzetközi cégek flottái számára. A megrendelők nem csak a kedvezőbb „üzemanyag, hanem a szerényebb karbantartási költséggel is számolnak: már 3 év/180 ezer kilométer alatt is 40%-kal kevesebbet kér az elektromos a dízelhez mérten, ez pedig vélhetően később sincs másként. Utóbbi kapcsán a közeljövőben még nem fogunk tudni saját tapasztalattal szolgálni, a 317 kilométeres hatótáv realitása kapcsán azonban igen: a német rendszámos tesztautók egyikét egy hazai tesztre is elhoztuk, megnézzük mi a realitás a WLTP-adatból.
    Előző cikkVehemensen bővít a Bosch hazánkban
    Következő cikkUtolsó tánc? Debütált a 864 lóerős, kézi váltós Pagani Utopia
    Gyerekkorom óta rajongok az autókért. Talán előbb berregtem Trabant 601-esünkben, mint beszélni tudtam. Amint megtanultam olvasni, szinte rögtön elkezdtem tanulmányozni az autós irodalmakat, amiket elég gyorsan memorizáltam is. Az általános iskolában, 13-14 évesen már autós mellékletet készítettem az iskolaújság számára, hiszen már akkor is bennem volt a közlési vágy az autósvilág híreiről. Gimnazista koromban már lehetőséget kaptam a kilencvenes évek legnépszerűbb autós lapjának weboldalát létrehozni, oda előbb kezdtem aztán híreket írni, minthogy jogosítvány szereztem volna. Később, már egyetemista éveim alatt egyre többet dolgoztam, állandó rovatokat és tesztautókat is kaptam, diploma után pedig főállást kaptam a havilapnál, majd 2010-ben igazoltam a Használtautó.hu tartalmi magazinjához az Autónavigátorhoz, amelynek 2011 óta főszerkesztője vagyok. A váltásnak két fő oka volt, egyrészt nagyobb perspektívát láttam egy csakis online szájtban és persze Magyarország piacvezető járműhirdetési oldalában, másrészt az újabbnál újabb, szuperebbnél szuperebb autók mellett mindig is legalább annyira érdekeltek az átlagos, hazánkban jellemzően használt autók. Az Autónavigátort nyilván saját elképzeléseim szerint formáltam: bár az új típusokról is kivétel nélkül írunk és ilyeneket is bőséggel tesztelünk, nálunk kiemelt fontosságú a nagyobb tömegek számára elérhető használt autók kérdése, beleértve üzemeltetésüket is. Számomra az autózás leginkább - biztonságos és kényelmes - közlekedést, utazást jelent. Mindkettőt fontosnak tartom, privát és munkám kapcsán is nagyon sokat utazok, világ életemben sokat utaztam. Amíg nem volt jogosítványom, addig kerékpárral jártam be hazánkat és a környzező országokat is, 2017-ben pedig hatalmas élményt jelentett a Ford Focus Electrickel abszolvált e-Tour Europe villanyautó-verseny. Száguldani belső égésű motoros autóval sem szeretek, számomra fontosabb egy autó hatótávja, szerény emisszója és fogyasztása és persze megbízhatósága, mint teljesítménye. Nyilván saját autóimat is e tényezők mentén választottam, volt már aszkéta 1.5 dCi motoros, de hétüléses Renault Grand Scénicem, Toyota Priusom, ami ma is a családban van, anyukámékat szolgálja, de feleségemmel saját autóként jó ideje már csupán egy Peugeot iOn villanyautónk van, ami tökéletesen kiszolgál minket, persze tesztautók és kerékpárok társaságában. Ugyanakkor nem vagyok elvakult villanyautós, vallom, hogy minden esetben a célnak megfelelő autót, közlekedési eszközt kell választani, ehhez remek páros volt az iOn és a Prius, de sok esetben összehajtható kerékpáromat kombinálom – akár dízel – tesztautókkal.